Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

8 SZÉKELY GYÖRGY' ilyen posztó egyik minőségéből (tunicam cum clamide grauis dorneti), 1346 tájáról ismét végszámra emlegetik (duas pecias panni dorneti). Hogy a doornijki szövet milyen kapós volt, azt mutatja egy érdekes eset: 1349-ben a kallói mezővárosi piacon nemesember, még hozzá Szabolcs megye volt alispánja 8 rőfnyit rabolt belőle nemestől. A posztófajta forgalmának folyamatosságát 1383. évi adat is mutatja (leui dorneto denarios octo . . . exigatur). Ezek az alakok megfelelnek a város XIV. századi névalakjainak (1351: Dornick, 1386: Dornche). Az általános elterjedés a fogalmat bevezette a magyarnyelvbe is, s a Besztercei Szójegyzék dorni—darni kifejezései posztófajtáinkra vonatkoznak. Nem kizárt, hogy ilyen posztóra vonatkozik, nem pedig Thornra (Torun), de nem is Dürenre — végenkint % forintos harmincaddal — az 1436-i harmincadügyben készült jegyzék „daren" fajtája, noha ez harmadrendű posztó — a legtöbb német és cseh posztónál mindenesetre értékesebb. A doornijki posztó forgalma annyira ismert volt, hogy a XV. század során készült, 1283-ra keltezett hamisítvány Somogy megyei birtokok esetében doornijki posztóból készült ruhadarabok díját is megszabta (de tunica et clamide gravis Dorneti simplicis . . ., pro tributo). A pozsonyi vámon behozott finom posztók között is ott szerepel a szóbanforgó áru (dornisch). Ulrik szatócs ilyent is hozott be. Harmincadtarifája végenkint y2 forint volt. Kováts Ferenc — véleményem szerint helytelenül — ezt düreni árunak határozta meg. Ebben a strassburgi „Kaufhaus"- szabályzat is befolyásolta, amelyben valóban Düren szerepel, a rajnai posztók között. A magyarországi vámszabásokban és más oklevelekben azonban annyira németalföldi környezetben szerepelnek fogalmaink, hogy a strassburgi példát nem lehet rá vetíteni a magyarországi anyagra. A doornijki posztó (Dorneto) mint közepes értékű, a kölnivel egy sorban szerepel még az 1476. évi nagyváradi vámtarifában is.2 Németalföld egyik legfontosabb korai áruja az yperni (Ypres, Yper) posztó volt, a pannus de Ypro. Ez a nyugati flamand város is a XÍI. században indult ipari virágzásnak, Angliából kapta a gyapjút, s vezető tagja volt a XIII. századi Londoni Hansának (lajstromukban: Yppre). Észak-Itáliában már 1264 évben kimutatható ez a posztó (pangni bloye de Ypri). A készárut Velencén és 2 Adrien de Meéüs: Histoire des Belges (Paris, 1958), 92. 1.; P. J. Bloh: i. m. I. 435. 1.; Fernand Vercauteren : Tournai 52, 58. 1. (= Plans en relief de villes belges levés par des ingénieurs militaires français — XVIIe—XIXe siècle. Bruxelles, 1965. 194, 200.1.); Gustave Fagniez: Documents I. 190. sz.; Wenzel Gusztáv: Arpádkori Új Okmánytár. IX. köt. (Pest. 1871), 188. sz.; Szamota—Zolnai: i. m. 159. hasáb; Ferdinandus Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Tomus II. (Strigonii, 1882), 188. sz.; Zolnay L.: i. m. 108. 1.; Gáldi: i. m. 23, 26—29. 1.; Franz Zimmermann—Carl Werner: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Bd. (Hermannstadt. 1892), 247. sz.; Gárdonyi A.: i. m. 272. sz.; Székely György: Tanulmányok a parasztság történetéhez, 31. 1.; Nagy Imre—Nagy Iván—Véghely Dezső: Gróf Zichy-család okmánytára. I. köt., 106, .299. sz.; Hóman: i.'m. 526, 528—529. 1.; Hermann Oesterley : Historischgeographisches Wörterbuch des deutschen Mittelalters (Gotha. 1883), 131, 137, 684. 1.; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár I. (Bpest. 1878), 245, 435. sz.; Teleki József : Hunyadiak kora Magyarországon. XII. köt. (Pest. 1857), 602. sz.; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori okmánytár II. 135, 202. sz.; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár III. köt. (Bpest. 1883). 319. sz.; A nagykállói Kállay-^család levéltára I. köt. (Bpest. 1943), 862, 991. sz.; Szentpétery Imre—Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. köt. 2—Ő. füzet. (Bpest. 1961), 3239. sz.; Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján. Történet-statisztikai tanulmány (Bpest. 1902). 52, 99—100,102, 104, 173.1.; Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén (Bpest. 1963 = klny. Tanulmányok Budapest múltjából XV. köt.-ből), 210—211, 213. 1.