Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

140 «• V. WINDISCH ÉVA Ez a teljesen eredménytelen felszólítás az utolsó jele annak, hogy Kovachich az Institutum felszámolása után is gondol a széleskörű történeti és jogi kutatá­sok szervezett kereteinek kialakítására. 1807-ben kiadott Lineamenta apparatuum diplomatico-historico-literariorum circa Corpus Juris Hungarici című tervezete már csak a Corpus Juris új kiadására s az ezzel leg­szorosabban összefüggő munkálatokra szorítkozik, tudományos társaság he­lyett pedig csak az országgyűlés alkalmával létrehozandó anyagi alap gondola­tát veti fel, melynek kamatai művei kiadására szolgálhatnának.129 A társaság gondolata még egyszer, 1814-ben vetődik majd fel Kovachich tervezetei között, de célját, jellegét tekintve már egészen átalakulva. Az Er­délyben kutató, az ottani elevenebb nemzeti szellemtől megérintett Kovanchich egy magyar bibliográfia és szótár tervét készíti el, s ezek létrehozására — a je­len viszonyok között, mint írja, amikor szabályszerű tudós társaságra nem le­het gondolni sem — egy laza tudós-szövetséget javasol, úgy látszik, csak Er­dély területéről, papokból, tanárokból, tisztviselőkből, tanítókból, jegyzőkből. Ezek állítanák össze közös munkával a könyvjegyzéket, addig köröztetve azt városok, könyvtárak, iskolák, magánosok között, míg a teljességet el nem éri; részben e jegyzék alapján, részben a nép ajkáról kellene összeállítani a magyar szókincs lehető legteljesebb gyűjteményét.130 Eredményt, mint a korábbiak sem, ez a tervezet sem ér el. Tudományos társaság létesítésére vonatkozó kísérleteivel párhuzamosan Kovachich egy másik vasat is tart a tűzben. Arra az esetre, ha a történettudo­mány művelésének intézményesítésére irányuló törekvése nem járna sikerrel, legalább saját történetkutatói helyzetét szeretné megszilárdítani. Először, mint láttuk, 1788-ban fordult az uralkodóhoz a királyi történetírói cím elnye­réséért. Ezt a kérelmét még ötször ismétli meg (1794-ben, 1801-ben, 1803-ban, 1807-ben, s egy kelet nélküli kérvényben), eredménytelenül. Holott ezekben a kérvényekben igyekszik minél lojálisabb színben feltűnni; a tervezett munká­latok a kérvények beállításában az uralkodó jogainak megvédésére szolgálná­nak. A kérvényekhez csatolt kinevezési okmány- és utasítástervezetekből ki­derül azután, hogy e megbízatás elnyerésével is saját tervei végrehajtását kí­vánja lehetővé tenni. A királyi történetíró feladata ezek szerint a magyar tör­ténelem, diplomatika, jog tanulmányozása lenne, mégpedig elsősorban az állami és közjog megvilágítása eredeti forrásokból. Ecélból fel kell keresnie az ország levéltárait, — az állami hatóságok alá rendelt levéltárakba való belépésre ter­mészetesen engedélyt nyerne, de magánjogi vonatkozású anyagban nem lenne szabad kutatnia. El kell készítenie egy rendszeres magyar közjogot és egy köz­jogi forrásgyűjteményt, s minden statisztikai és közjogi kérdésben köteles az uralkodó számára történetileg indokolt véleményt adni. Az egyik tervezet szerint feladata az is, hogy a kutatásai során talált, az érintett tárgykörökbe vágó iratokat lemásoltassa, vagy legalább lelőhelyüket feljegyezze. Magán­kézben levő-közérdekű iratokat meg is vásárolhat az ország levéltára részére. Minthogy pedig e feladatok meghaladják egy ember erőit, legyen szabad meg­felelő képességű és jellemű személyeket — esetleg, ha felnő, saját fiát — ugvan-128 Lineamenta . . . Budae. 1807. 54—55. 1. 130 Plánum egy tökélletes magyar bibliográfia és szókönyv iránt. Kolozsvár. 1815. Szerzőként Kovachich mellett vele utazó fia, József Miklós is szerepel. A tervet Kovachich Döbrenteinek adta át, a latin szöveget Gyarmathy Sámuel fordítottamagyarra. A kinyomatás költségeit Wesselényi Miklós vállalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom