Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
KOVACHICH MÁRTON GYÖRCfV 135 gassa a tudósok munkáját mindaddig, míg az állami elismertetés és az állami támogatás feleslegessé nem teszi közreműködésüket. S ez a gondolat: egyedül az államtól függő tudományos munkaszervezet, a tudósok önálló, a hivatalnoki pályától független tevékenységi lehetősége — már nagyon is modern. Ebből az aspektusból nézve Kovachich Institutuma az első magyarországi kísérlet egy jellegzetesen értelmiségi, a tudomány embereinek létalapot nyújtó intézmény megteremtésére. Bár az intézmény célkitűzései között még nagy súllyal szerepel a feudális állami érdekek kiszolgálásának feladata, — a létrehívni kívánt szervezet motorja már nem ez, hanem egy nemzeti, s ennyiben modern tudományosság megteremtésének és felvirágoztatásának igénye. Itt kell kiemelnünk azt a gondolatot is, melynek a köztudatba való bevitelén Kovachich az elsők egyikeként fáradozott Magyarországon, s ez a magyar kulturális élettel, tudományos teljesítményekkel való elégedetlenség gondolata. A magyar viszonyok ilyenirányú elmaradottságát Kovachich következetesen hangoztatja, rámutat a külföldi fejlődés eredményeitől való lemaradásunkra, s ezek elérését tűzi ki a szervezett tudományos törekvések egyik feladatául. Bár hasonló irányú szervezett tevékenységet, talán éppen sikertelensége folytán, Kovachich Institutuma nem váltott ki (mindössze Aranka törekvéseinek irányát befolyásolta), bizonyos, hogy kísérlete egy történetkutató intézmény és történeti anyaggyűjtemény létrehozására hozzájárult ahhoz, hogy Széchényi Ferenc kulturális törekvései egy hungarika-könyvtár és kéziratgyűjtemény alapításában öltsenek testet. A XVIII. századi történeti kutatást lezáró jezsuita szintézisek megalkotása után holtpontra jutott fejlődést azonban Kovachich nem tudta megújítani; az Institutum tervében szereplő számos gondolatot sem ő maga nem bontakoztathatta ki, sem az utána következő nemzedék nem volt képes azokat a fejlődő viszonyoknak megfelelelően továbbfejleszteni és értékesíteni. Ennek ellenére a magyar történetírás problémái iránt érdeklődő kortársak előtt Kovachich úgy szerepelt, mint egy nagy, nemzeti irányú törekvés szimbóluma és úttörője. E közvélelményt Skerlecz Miklós fejezi ki Kovachichhoz vállalkozása kezdetén intézett lelkesítő-megnyugtató leveleiben.11 6 116 1791. febr. 6-án kelt levelében Skerlecz azt magyarázza Kovachichnak, hogy Magyarországon a tudományos működés mindig ártalmára volt a hivatali karriernek. Mégsem tanácsolja azt, hogy hagyjon fel a tudományos munkával, de azt is lehetetlennek tartja, hogy egy pártfogó segítségével Kovachich csak a tudományoknak éljen. Mindenesetre törekedjék arra, hogy hivatalában előbbrejusson. „Verum una animum tuum supra vulgarem, de splendore civilium dignitatum opinionem ita eleves, ut ilium, qui adversa licet fortuna, patriae suae facem scientiae accendere pergit, supra omnes, aut mechanicos tantum magistratus, aut fundatum in sola vulgi opinione dignitatum splendorem positum pûtes." Figyelmezteti Kovachichot, hogy tudományos működésével örökös hírnévre tehet szert, míg a hivatalnokokat hamar elfelejtik. Az írók ne a jelent, hanem az utókort tartsák szem előtt (K. Lev. VII. köt. ff. 61—62). — 1792. szept. 8-án — gyakorlati tanácsok mellett, s figyelmeztetve Kovachichot, koncentrálja erőit néhány fő feladatra, mert az utókor nem tervezett, hanem befejezett művei alapján fogja megítélni — így ír: „Facis tu jam hactenus epocham: confixisti enim cornicum oculos: ostendisti, quod ad scribendam utiliter pátriám históriám non sufficiat umbratilis, qua sola scriptores nostri hactenus gaudebant, eruditio: quod ad juris seientiam non sufficiat usus forensis: quod ad gerenda graviora negotia satis non sit possidere technologiam dicasterialem, sed quod ipsi fontes petendi sunt, nimirum diplomata, acta diaetalia, publiei tractatus. — Compone tantum animum tuum ad tranquillitatem. Suffoea omnem capessendae vitae ambitiosae cogitationem. Praemium laborum tuorum non a praesenti, sed a futuris generationibus exspecta. Si vel collectiones, quas inchoasti, absolveris, premet atra
