Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

136 «• V. WINDISCH ÉVA 7. Az Institutum kéziratgyűjteményének eladása nem jelenti azt, hogy Kovachich egyszer s mindenkorra lemond tudományszervező kísérleteiről. Bár a további tervek a megvalósulásnak még kezdetleges stádiumába sem jutnak el, mégis érdemes befejezésül röviden áttekinteni felettük. Nemcsak Kovachich fáradhatatlanságának és — a tervek túlméretezettségének ellenére is meglevő — céltudatosságnak bizonyítékai ezek, hanem annaka társadalmi-eszmei közegnek jellegére vonatkozóan is tanulságosak, amelyben elhangzanak: hogyan vált ez a közeg érzéketlenné az iránt, ami néhány évvel korábban még mozgásba hozó lendületet jelentett számára. 1797 után Kovachich igyekszik levonni a sikertelenség tanulságait, s új utakat keres, hogy terveit, legalább átdolgozott formában, megvalósítsa. 1797-ben adja ki a Scriptores minores című gyűjteményes kötet bevezetőjeként a Series chronologica diariorum című jegyzéket, melyben 365 magyar történeti — nagyrészt kiadatlan — országgyűlési és egyéb diáriumot sorol fel, az eredeti vagy az általa ismert másolat lelőhelyének megadásával. A jegyzéket Bánffy György gubernátorhoz intézett hosszabb bevezetés előzi meg, mely egyfelől a Bánffy által támogatott erdélyi tudományos szervezkedést ünnepli, másfelől felhívja a figyelmet a hazai ügyek ismeretének szükségességére az állam szempontjából: műveltség nélkül az állam nem állhat fenn sokáig, s. a polgári társadalmat és a nemzeteket művelt elmék sokasága, nem az erőszak kapcsolja össze. Csak művelt nép érti meg, hogy a törvények nem a szabadság elárulását jelentik, hanem éppen a szabadságban való megtartásra szolgálnak. Ezért szükséges a hazai múlt ismerete, elsősorban a közügyeket intéző személyek számára, főleg az állam helyzetét illetőleg. Az a feladat, ami e téren a tudósokra vár, meghaladja egy ember erőit. A szándékot, az erőket össze kellene fogni, hogy a nemzeti kultúra magasabb fokára hághassunk. E nagy feladathoz kíván hozzájárulni Kovachich a magyar múltra vonatkozó források egy részének, a diáriumok jegyzékének feltárásával. Szélesebbkörű feladatok megoldásához tudós férfiak együttműködése lenne szükséges, s olyan magán- vagy nyilvános könyvtár, melyben a magyar történelem és a magyar tudományosság minden nyomtatott és kéziratos forrása meghatározott rendben a tudósok rendelkezésére állana, hogy ne a források feltárásával kelljen munkájukat megkezdeniök. (Az Egyetemi Könyvtár s az ed•dig nyilvánossá tett egyházi könyvtárak könyvanyaguk jellegénél fogva nem ezt a hivatást töltik be.) ő maga kísérletet tett arra, hogy ilyen intézmény alapjait megvesse, de gyenge anyagi erői kimerültek, mielőtt a hivatalos figyelem ráterelődött volna próbálkozására. Kérdés, van-e egyáltalán remény arra, hogy hasonló vállalkozás állami támogatásban részesüljön. Magánkezdemények azonban történnek ebben az irányban, elsősorban Széchényi Ferenc naprólnapra gyarapodó hungarica-könyvtárában.117 oblivio omnia modo magnificorum, illustrissimorum et excellentissimorum nomina, quando tuum omnium litteratorum sermonibus celebrabitur: quando dicetur, primus Kovachich ad solidam publicarum scientiarum cognitionem viam stravit; primus aperuit campum, in quo et politicus, et jurista, et historieus industriam suam utiliter possit exercere: primus superficialia hominum, a studiis his e vitae suae instituto alienorum opera prostravit. Verum ut id eveniat, coeptas a te cbllectiones absolvi prorsus necessum est." (K. Lev. VIII. köt. ff. 139—140.) 117 Series chronologica diariorum. 1797. 24, 90—98. I.