Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
KOVACHICH MÁRTON GYÖRCfV 129 tart, ha Kovachich halála után gyűjteménye a kamarai levéltárba kerülne, ott megint csak hozzáférhetetlenné válnék a kutatás számára.10 3 Az intézet állandósulására irányuló óhajok azonban éppen ekkor hiúsulnak meg. Hogy a Kovachich-féle szervezkedés fejlődése megakadt, ez elsősorban a támogatók körének összezsugorodásán mérhető le. 1795-ben mindössze két személy küld néhány kéziratot, s néhány régi pártfogó nyújt ismét némi anyagi segítséget: Széchényi és Orczy 100-100, Teleki és Tersztyánszky 60 — 60 forintot, 1796-ban azután ismét bőségesebbek az adományok: több mint 400 Ft gyűlik össze (166 Széchényitől, 50-50 Jankovichtól, Orczytól és Verhovácztól, kisebb összegek Tersztyánszkytól, Festetics Antaltól, Cziráky Antaltól és Fengler József győri püspöktől).104 Ujabb pártfogók jelentkezésére, újabb tudományos közreműködők bekapcsolódására azonban nincsenek már adatok. Kovachich előtt is világossá kell válnia annak, hogy munkatársak nélkül s a szervezett működéshez elégtelen anyagi támogatással az intézeti tevékenység látszata nem tartható fenn tovább. A megoldást Széchényi Ferenc gyűjtőszenvedélye hozza meg. Már 1795 tavaszán felveti Kovachichnak: adja át neki azokat a másolatokat, melyek az ő gyűjteményéből hiányoznak, valamint a birtokában levő eredeti kéziratokat. Attól tart, hogy ezek Kovachich esetleges halálával olyan valaki kezére jutnának, aki nem tudná megbecsülni, míg ő méltányos árat kínál fel értük, s kincs gyanánt fogja őket őrizni, amint meg is érdemlik.105 Hogy az ez átadás egyben az Institutum tervének kudarcát is jelenti, — erre Széchényi már nem tér ki. Kovachich, úgy látszik, halogató választ ad, mert Széchényi egy év múlva megismétli ajánlatát. Kovachich ekkor is időt kér a döntésre: azt reméli, hogy a nádor nyilvános könyvtárat fog létesíteni, s ebben az esetben annak engedné át gyűjteményét. Mikor azután egy bécsi út során meggyőződik reményei hiábavalóságáról: Bécsből egyenesen Széchényihez utazik, s szerződéstervezetet készít a kéziratok eladásáról. A szerződést 1797. január 1-én kötik meg; Kovachich minden, birtokában levő s még a jövőben megszerzendő kéziratot, oklevelet, másolatot és nyomtatványt 6000 Ft vételárért átenged Széchényinek, egyedül azt tartva vissza használatra, amire kiadványaihoz szüksége van.108 Bár Kovachich a megkötött szerződést csak részben tartja be (Széchényinek csak kéziratai egy részét adja végül is át), s bár az intézet működésének látszatát egy kiadvány tervével kívánja fenntartani,107 az Institutum di-103 1 7 9 6. dec. 24. К. Lev. XIII. köt. f. 38. 104 Gazophylacium . . . OSzK. Kt. Oot. Lat. 8. A jegyzék 1800-ig folytatódik, de a későbbi adományok nyilvánvalóan nem az Institutum céljait szolgálják, hanem Kovachich egyéni tudományos munkáját támogatják. 105 1 7 9 6. márc. 30. K. Lev. XI. köt. f. 61. 106 Széchényi 1796. márc. 28-án kelt levele: K. Lev. XII. köt. f. 53.; Kovachich levele .1796. ápr. 6-ról: A Széchényi-család levéltára. P. 623/31. A Széchényi és Kovachich közötti szerződést s az anyag évekig húzódó, soha be nem fejeződő átadását részletesen ismerteti Kollányi Ferenc: A Széchényi Országos Könyvtár története. I. Bpest. 1905. 20—21, 26—40, 47—49. 1. 107 Az Acta eruditorum Instituti Diplomatico-Historici Inclyti Regni Hungáriáé singularia themata pertraetantium, sive Commentationes doctorum virorum de rebus Hungaricis c. kötet tervezete 1798-ban keletkezhetett. (Vö. Aranka György levelét 1798. ápr. 17-én. K. Lev. XIV. köt. f. 88.) A kötetet a terv szerint Sándor Lipót nádor emlékének szentelnék. A tervezett 17 cikk nagyrészét Kovachich maga írná: magáról az Institutumról, a szabad királyválasztás korszakáiról, a királyok esküjéről, a magyar nyelv előmozdításáról, a régi magyar nevekről, s más, máskor is tervezett tárgyakról. 9 Századok 1968/1—2
