Századok – 1968

Krónika - Az NDK IV. Német Történészkongresszusa (Borus József) 1283

1284 KRÓNIKA Diehl professzor hangsúlyozta, hogy a német 1918-as novemberi forradalom a német történelem egyik legnagyobb eseménye volt, a német munkásosztály első forradalma az imperializmus és a militarizmus ellen. Ez a hatalmas forradalmi tömegmozgalom a német monopoltőke uralmát alapjaiban rendítette meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása Németországban rendkívül mély volt, mert Németország az első világháborúban elszenvedett katonai vereség és az osztályharc gyors éleződése következtében az imperialista világrendszer leggyengébb láncszemévé vált. A német nagypolgárság kénytelen volt a demokrácia jelszavát hangoztatni, de célja a monopoltőke hatalmának további fenntartása volt. Az ellenforradalom a tömegeknek a szociális viszonyok alapvető megváltoztatására irányuló követelését szociális demagógiával próbálta ellensúlyozni, mutatott rá Ernst Diehl. A német nagytőke a jobboldali opportunista párt- és szakszervezeti vezetők segítségével megkísérelte, hogy a munkásosztályt a imperialista államhoz láncolja. Ebben komoly segítséget nyújtottak neki a német szociáldemokrácia jobboldali vezetői, akik részt vettek az ellenforradalmi kormányban. A polgári ellenforradalmárok és a jobboldali szociáldemokrata vezetők a demagóg jelszavak kihasználásában éppúgy egyetértettek, mint a nacionalizmusban és az antibolsevizmusban. A német imperializmusnak az 1918-as novemberi forradalomban sikerült megakadályoznia a munkásosztály győzelmét. Az ellenforradalmi erők Németországban hatalmukat csak azzal tudták megtartani, hogy gátlástalan szociális ós demokratikus demagógiát alkalmaztak, és biztosították maguknak a jobboldali szociáldemokrata vezetők aktív közreműködését. Befejezésül az előadó kiemelte: a világimperializmus ma, a szocializmus által létrehozott nemzetközi erőviszonyok révén, minőségileg új stratégiai helyzetben van. Ma még rafináltabb eszközöket alkalmaz, elsősorban a szocialista államok ellen, korunk társadalmi haladásának fő erejével szemben. Ami azonban ötven évvel ezelőtt sikerrel járt, ma kudarcra van kárhoztatva. Ugyancsak az első nap délelőttjén került sor a kongresszus másik főreferátumára, ezt Dr. Joachim Streisand berlini egyetemi tanár tartotta „Történelemszemlélet és történeti tudat a fejlett szocialista társadalmi rendszer létrehozásakor" címmel. Streisand professzor a német szocialista állam történészei előtt álló feladatokból indult ki. A szocialista társadalomnak a tudat minőségileg magasabb formájára van szüksége, mint bármely más társadalomnak. A szocialista társadalom növekvő igényeket támaszt a történészekkel szemben, annál is inkább, mert a fejlett szocialista rendszer létrehozása német földön az imperializmussal való állandó szembenállásban megy végbe. Ma az állammonopolista kapitalizmus a történelmet és a történészeket közvetlenebbül veszi igénybe, mint valaha. Nyugat-Németországban mérvadó történészek támogatják az imperialista állam agreszezív bel- és külpolitikáját. A marxista—leninista történelemszemlélet a szocialista történeti tudat tudományos alapja. Az ember a mindennapi életben állandóan találkozik a múlt emlékeivel, s ami több ennél: többé-kevésbé aktív részvevője történelmi döntéseknek és változásoknak. A történelmi események puszta ismerete azonban nem elegendő, jártasnak kell lenni a történelemben, fel kell azt használni, és hatnia kell a társadalmi gyakorlatban. Streisand professzor részletesen elemezte a különböző korok történelemszemléletét. A polgári forradalmak időszakában kialakultak a tulajdonképpeni történelmi gondolkodás elemei, az 1848/49-es forradalom kudarca után azonban a német történelemszemlélet eltorzult. A polgári imperialista nemzeti történetírás szerint a német történelem különbözik más népek történetétől. A nyugat-német állammonopolista kapitalizmus történetszemléletét ma is leplezetlen nacionalizmus határozza meg, de ezt már nem az állítólagos „német természetből" vezetik le, hanem az imperialista tábor előharcosának szerepéből. Az NDK-ban a tudomány vezető ereje a párt, amely megadja a történészek munkájának elvi alapjait, rámutat a munkásosztály és a nép történelmi szükségleteire, segít összekötni pártosságot és tudományosságot. A szocializmus alapjai lerakásának időszakában számos fontos történelmi munka jelent meg, a szocializmus átfogó felépítésébe való belépéssel pedig a történészek munkájában is új szakasz kezdődött. Ebben az új szakaszban jelent meg „A német munkásmozgalom története" című nagy munka, a történettudomány fejlődésének e jelentős állomása. Az előadás befejező részében Streisand professzor a történelemszemlélet kifejlesztésének ós elterjesztésének feladataival foglalkozott. A szocialista társadalom magasabb igényeket támaszt a történészi munka elméleti-ideológiai színvonalával kapcsolatosan. A Német Tudományos Akadémia Történelmi Intézetében megkezdődtek a 12 kötetre tervezett „A német nép története" c. mű munkálatai. Továbbra is az előtérben áll a né-