Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1261 riája a struktúra, amelyet azonban — ideális esetben — az emberre vonatkoztat. A föld­rajzi, gazdasági, technikai nagyságok nála mindig vonatkoztatási nagyságok. A struk­túra kategóriájának bevezetésétől várja Braudel a történettudomány egységének helyreállítását. Különösen fontosnak tart­ja a történelem és a szociológia kapcsolatá­nak megteremtését. A szociológusokat meg akarja győzni arról, hogy minden társadal­mi jelenség egyben történeti is; a történésze­ket pedig arról, hogy minden történeti tény társadalmi összefüggésekben jelent­kezik. Említett földközi-tengeri monográ­fiájában három rétegződésben mutatja be a történelmet: 1. földrajzi környezet, 2. gazdaság-, társadalom-, állam-, civilizáció­történet, ezeknek elsősorban háborús szere­pét tekintve ós 3. a történeti élet felszíne, a politika-, eseménytörténet, a „hagyomá­nyos történelem" hagyományos témái. Charles Morazó, aki az annalisták „nagy embereinek" fenti sorát lezárja és egyben újat nyit, a matematikának a modern tudo­mányban való primátusát vallja. Az ő szemében a matematika nem valami új tudomány, nem is a régi tudományok ki­szélesítése, hanem a matematizálás a modern tudományok egyetemes kritériuma. Morazé szerint az ipari forradalom a tuda­tos számszerűség, a matematika előtérbe­állításával elvileg is két különböző szakasz­ra osztja a történelmet. A fejlődés szerinte a misztikus korok tudat talán szám-civili­zációjától a modern korok tudatos szám­civilizációja felé halad, és a szellem feno­menológiájának ciklikus mozgásába torkol­lik. Olyan felfogás ez a szerző szerint, amely a felvilágosodás korának racionalista opti­mizmusával rokon. Az annalistáknak az embernek a történelemben elfoglalt helyé­re vonatkozó kérdése magába zárja a történelemre mint tudományra vonatkozó kérdésfeltevést. — OTTO P. CLAVADETSCHER a német birodalmi javak és jogok sorsának alakulását vizsgálja Raetia tartományban (46 — 74. 1.). — W. BRÛLEZ Anvers város sorsának alakulásáról ad képet 1585 —1650 között (75 —99. 1.). —RICHARDKONETZKE: Az összamerikai kontinens történeti képéről (100—105. 1.) az annalista iskolához tarto­zó Pierre Chaunu Amerika és az amerikaiak címen 1964-ben megjelent, Amerika törté­netéről nemcsak egységes, de sok tekintet­ben új koncepciót kialakító könyvét ismer­teti. Chaununek Amerika régebbi ós újabb történetére vonatkozó sok új és eredeti — bár teljes mórtékben még be nem igazolt — megállapítása közül itt csupán a latin­amerikai szabadságharcosokra vonatkozó nézeteit emeljük ki. Chaunu szerint a rájuk vonatkozó ismeri koncepciót a történészek az észak-amerikai függetlenségi harc hibás analógiájára alakították ki. Valójában a közép- és dél-amerikai spanyol uralom korántsem volt olyan nyomasztó, ellenke­zőleg: felvilágosult szellemű ós gazdasági­lag is haladó. Szó sincs a gyarmatok népé­nek egységes spanyolellenes felkeléséről, hanem csupán a patrióták és a királypártiak eléggé szűkkörű hatalmi harcáról. A küzdel­met a patrióták javára korántsem a belső erőviszonyok, hanem az európai politikai helyzet alakulása döntötte el. — B. VIERTEL JAHRSHEFTE FÜR ZEITGE­SCHICHTE 1967. 3. szám. — EUGEN GER­STENMAIER: A kreisaui kör (221—246.1.).Mint ennek a körnek volt tagja kritikai és ki­egészítő jellegű megjegyzéseket fűz Gerrit van Roon holland történész Neuordnung im Widerstand с. művéhez. Megállapítja, hogy van Roon könyve inkább a kör vezető­jének, Helmuth von Moltkénak életrajza, mint a körnek története. Márpedig Moltke és a kör tagjai között alapvető véleménykü­lönbségek álltak fenn pl. a Mierendorff által meghirdetett szocialista akció, a parlamen­tarizmus, a Hitler-ellenes fellépés módszerei, ezen belül különösen a Hitler-ellenes merény­let tekintetében. A kör külpolitikai koncep­ciójának megvilágítására szolgáló 1943-i do­kumentumról azt írja, hogy egyáltalán nem tekinthető a kör alkot ásának. — EBNST NOLET: Kortársi elméletek a fasizmusról (247—268.1.) készülő dokumentumgyűjteménye beveze­tésének egyik fejezetét közli, amely a fasiz­mus kortársi értelmezését taglalja 1925 — — 1933 között. Az igen széles skálán elhe­lyezkedő konzervatív katolikus, liberális polgári, szociáldemokrata és kommunista nézeteket ismertetve úgy látja, hogy ezek alapjában véve két változatra vezethetők vissza. Az egyik a fasizmust autonóm poli­tikai mozgalomnak fogja fel, a másik pedig csupán a kapitalista nagypolgárság eszkö­zének. Ez utóbbi felfogást leghatározottab­ban a kommunisták képviselik, bár az ő táborukon belül is meglehetős éles különb­ségek mutatkoztak a fasizmus kortársi értelmezésében. Ezen az elvi alapon azon­ban a szerző szerint nem lehet megmagya­rázni sem a fasizmus politikai tömegmozga­lom jellegét, sem konkrét megjelenési for­máit vagy ideológiáját.—HARALD SCHOLTZ: A nemzeti szocialista rendi iskolák (269 — 298. 1.) a náci elitképzésnek ezeket a sajá­tos intézményeit ismerteti.— GÜNTER MOLT­MANN: A németországi amerikai megszállási politika megfogalmazásáról (299 — 323. 1.) sokoldalú és tanulságos dokumentumanya­got közöl. — B. DER DONAURAUM 1967. 1 — 2. szám. — HUGO HANTSCH: 1866 — a következmé­nyek (1 —12. l.)az 1866-i königgrätzi csatá-26 Századok 1908/5-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom