Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1260 F0LYÓIB.AT8ZEMLE részt az antimarxista irányzatok gyűjtő­medencéjévé vált svájci „Fédération juras­sienne" közt az Internacionálé egész fenn­állása alatt nem csökkenő hevességgel folyt. A szembenálló felek közt az első vitakérdés a jövő társadalom kialakítására, a második az ahhoz vezető útra, a harma­dik arra a szervezeti formára vonatkozott, amelynek keretében a proletariátus a leg­jobban megközelítheti ezt a célt . A „Fédé­ration jurassienne" ezekre a kérdésekre: 1. a politikai absentionismussal, vagyis a választástól való tartózkodással, sőt az állam és politika egyenes elutasításával, 2. a kollektivizmussal, vagyis a kapitaliz­musnak kollektív tulajdonnal rendelkező szabad községekkel történő felváltásával és 3. a tekintélyellenes autonóm szervezési elvvel válaszolt. Ez utóbbi azt követelte, hogy az Internacionálónak a Marx és Engels által megteremtett centralizált szervezetből föderációk szabad szövetségé­vé kell átalakulnia, amely elismeri tagjai­nak autonómiáját. Szerző ezeknek az anti­marxista nézeteknek forrását nem is annyira Bakunyin közvetlen hatásában, mint inkább az óraipari szövetkezeteken és a politikai federáción nyugvó sajátos svájci gazdasági és politikai berendezésben keresi. 204. köt. 3. szám. — FRIEDRICH PRINZ: Szentkultusz és nemesi uralom a Meroving hagiográfia tükrében (529 — 544. 1.) a frank hagiográfiában a VII—VIII. században bekövetkezett mélyreható tartalmi és formai változásokkal és ezek okaival fog­lalkozik. A változás lényege abban össze­gezhető, hogy a régi antik tipusú, az aszketikus óleteszményt egyszerű szárma­zású szentekben idealizáló szent-életrajzot egy új, a világban tevékeny, az uralkodó Meroving nemzetségekből kikerülő szentet magasztaló életrajz-típus váltja fel. A szer­ző a hagiográfiának ezt a metamorfózisát és felvirágzását a Meroving nemzetségek­nek arra a törekvésére vezeti vissza, amely -lyel az elvesztett pogány karizma helyett egy új keresztény karizma kialakítására törekedtek, így akarván megszilárdítani politikai uralmukat.—THEODOR SCHIEDEL: A Rapallo-egyezmény keletkezéstörténete (545 — 609. 1.) részletes előtörténetét adja a nevezetes egyezménynek a legújabb akta­kiadványok és emlékiratok alapján, két fontos dokumentumot a mellékletben is közölve. Az egyezmény megkötésére vezető német-szovjet tárgyalások a német jóvá­tételt 132 milliárd aranymárkában meg­állapító londoni ultimátum politikai és lélektani hatására indultak meg, s több szakaszban zajlottak le. Német részről az egyezmény spiritus rectora a Külügyi Hivatal Keleti Osztályának vezetője, Ago von Maltzan báró volt. A tárgyalások első szakasza 1922 január-februárjában szovjet részről Radek, Rakovszkij és Kraszin rész­vételével eredménytelenül végződött,. A félbeszakadt tárgyalásokat áprilisban a génuai konferenciára utazó Csicserin és Litvinov folytatták. Megegyezésre ez­úttal sem került sor, mert Rathenau német külügyminiszter teljesen Angliától tette függővé magatartását, és Genua előtt nem akarta semmiféle egyezménnyel megkötni a kezét. Hogy aztán 1922. ápr. 16-án Rathenau és Csicserin mégis aláírták a nevezetes egyezményt, abban a szerző szerint a németeknek az az aggodalma játszott döntő szerepet, hogy a nyugati hatalmak meg fognak egyezni az oroszok­kal, s Németország így elszigetelődik. Az egyezmény nyugati diplomáciai körök­ben bombaként hatott, Német- és Orosz­országban vegyes hatást váltott ki, s el­lentétes értelmezésekre vezetett. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIAL -UND WIRTSCHAFTGESCHICHTE 52. pótfűz. — DIETER LINDENLAUB: Irányza­tok harca a Verein für Sozialpolitikban (271.1.) a fenti egyesület keretében az egye­temi tanárok egy csoportjának a német csá­szárság bel- és szociálpolitikájával kapcsola­tos állásfoglalását vizsgálja az „új kurzus" kezdetétől egészen az első világháború ki­töréséig (1890—1914). 1967. 54. köt. 1. szám. — MANFRED WÜSTEMEYER: Az „Annales": az „új törté­nettudomány" alapelvei és módszerei (1 — 45. 1.) a francia irányzat kiindulópontját a fizika forradalmában keresi. Legfőbb jel­lemvonását a politikai történet primátu­sának megtörésében, a gazdasági-társadal­mi fejlődési folyamatok előtérbe állításá­ban, a matematikai módszerek, különösen a statisztika alkalmazásában, a széttagolt történettudománynak az „emberi történet" jegyében való szintetizálásában látja. Ezután sorra veszi az irányzat legfőbb kép­viselőinek történetfilozófiai nézeteit ós történetírói tevékenységét. Az annalista történetírás atyja, Marc Bloch nem a tu­dást, hanem a megértést állítja a történet­írói tevékenység középpontjába. Minden élőt és fejlődőt az idő és a tér koordinátái közé állít be, és pontos meghatározásukra a regresszív, térben az összehasonlító mód­szert alkalmazza. Lucien Febvre, az Anna­les spiritus rectora 1929—1935 között, a történelmet szintén az időbe és térbe helyezett emberről szóló tudománynak, a multat a jelen szolgálatába állító alkotás­nak tekinti. Fernand Braudel a Földközi­tenger térségének XV —XVII. századi törté­netére koncentrált gazdaság- és népesedés­statisztikai kutatásaival. Központi kategó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom