Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1259 volecek mellett foglalt állást, hivatkozva szocialista törekvéseikre. Lev Deih Plehanovot állította az orosz marxista mozgalom középpontjába, Lenint csak tanítványnak tekintve, szemben Olminszkijjal és Baturinnal, akik Lenint tekintették a mozgalom alapítójának. Jaroszlavszkij a vitákban az erősebbet támogató opportunista volt. A 20-as évek végén a viták kiléptek az akadémikus berkekből. Tyeodorovics narodnyik-szimpatizáns álláspontjának elvetése után 1931 októberében Sztálin a Bolsevik hasábjain kifejtette a történészek feladatával kapcsolatos nézëteit. A viták megszűntek, az 1938-ban megjelenő rövid párttörténet elhagyta a vitás kérdések említését. — HANS ROGGER: Antiszemitizmus és politika II. Miklós uralma alatt: a Beilis-ügy (616 — 629. 1.) nem kísérli meg a teljesen alaptalan gyilkossági vád történetének átértékelését. „Az orosz Dreyfus-ügy" indítókait nem a reakciós udvari körök politikai manőverezésében, választási megfontolásokban, hanem lélektani motívumokban keresi és ilyen alapon vizsgálja hatását is. — FREDERICK С. GIFFIN: AZ orosz gyárfelügyelöség kezdeti évei 1882 — 1885 (641 — 650. 1.) megállapítja, hogy a néhány lelkiismereretes hivatalnokból álló bizottság a vizsgálandó üzemek nagy száma és egymástól való távolsága miatt képtelen volt ellátni feladatát: a három gyári törvény végrehajtásának biztosítását és ellenőrzését. A felügyelők nem tudtak kontaktust teremteni a munkásokkal, akik — joggal — a kormányzat ügynökeit látták bennük. A szerző egészében jelentősnek tekinti munkájukat. — RICHARD К. DEBO: EGY bolsevik születése-. Georgij Csicserin Angliában, 1914—18 (651 — 662. 1.). Csicserin, az egykori arisztokratából lett eszer 1905-ben a mensevikekhez csatlakozott, mivel nem értett egyet Lenin taktikájával, de nem tetszett neki a bürokrata, konzervatív és kompromisszumokra hajló német, francia és belga szociáldemokrata párt sem. 1914-ben nem támogatta a cári Oroszországot, de a nyugati demokráciák győzelmét kívánatosnak tartotta. 1915 — 16-ban Trockij párizsi lapjába ír, cikkei mutatják növekvő kiábrándultságát a Nyugatból, beleértve az ottani szociáldemokratákat. Álláspontja 1916 végén egybeesik Leninével: a háborút minden országban polgárháborúvá kell változtatni. A továbbiakban a szerző bemutatja Csicserin küzdelmét az angol hatóságokkal, akik előbb Oroszországba akarják toloncolni, majd a forradalom győzelme után hazatérését akadályozzák meg; az Ideiglenes Kormány bizonytalan magatartását személyével kapcsolatban, bebörtönzését, végül a külügyi népbiztos eredményes fellépését, ami Csicserin és egy másik bolsevik emigráns, Petrov kiszabadulásához vezetett. — ROBERT A. LEWIS ós J. WILLIAM LEASURE: Regionális népességi változások Oroszországban és a Szovjetunióban 1851 óta (663 — 668. 1.) számítógépek felhasználásával összehasonlítják az összlakosság és a városi lakosság nagyságát 1851, 1897, 1926, 1939 és 1959-ben a Szovjetunió nagyobb gazdasági egységeiben. — J. N. WESTWOOD: A Vlagyikavkazi Vasút : a vállalkozó szellemű magánvállalkozás egy esete (669 — 675. 1.) az egyik legjobban vezetett, magánkézben volt orosz vasúttársaság jellegzetesen gyors növekedését mutatja be. — ALFRED ERICH SENN: Az 1915-ös berni bolsevik konferencia (676—678. 1.) jegyzőkönyv hiányában 1924-ből való szovjet visszaemlékezések alapján korrigálja Kamenyev 1920-as állítását, miszerint két konferenciát tartottak volna. A tévedés forrása a cári titkosrendőrség téves információja volt. — J. G. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1967. 204. köt. 2. szám. — FRANZ KIECHLE: Athén politikája a perzsák visszaverése után (265 — 304. 1.) azt bizonyítja, hogy Athén az attikai-dóloszi szövetségnek 478/77-ben való létrehozása után a tengeren szövetségeseivel és a perzsákkal szemben ugyanolyan hatalmi helyzet kialakítására törekedett, amilyennel Spárta rendelkezett szövetségeseivel szemben. A dór tengeri államok példája világossá tette Athén uralkodó osztálya előtt, hogy a Themisztoklész által megteremtett flotta fenntartása összeegyeztethető az arisztokratikus-oligarchikus államformával. Ennek a rendszernek a stabilizálásában 479—462 között jelentős szerepet játszott az Areiopagosz és az egymással rivalizáló nagy athéni nemzetségek, az Alkmeonidák és a Philaidák közt a 470-es években létrejött megegyezés. Ez kimondta, hogy egyik nagy nemzetség veze-. tő tagjai sem tartják kezükben hosszabb ideig a politikai hatalmat, ill. másodszor nem vállalnak politikai szerepet. Ezt az egyezséget Themisztoklész után (akinek szintén bukását okozta) Kimon szegte meg először, a demokratikus erők ellensúlyozásának szükségességére hivatkozva. Bár ez az érv kétségtelenül helytálló volt, ez nem akadályozta meg az Athén vezető családjai között eddig fennálló egység felbomlását. Ennek következménye a konzervatív kormányzat s vele Kimon bukása lett. — ERICH GRUNER: Svájc mint az internacionalista hatalmi és elvi harcok szintere az I. Internacionáléban (305 — 322. 1.) időrendben (1864—1880) s elvi szempontból tárgyalja azt a küzdelmet, amely az I. Internacionálén belül Marx ós Engels, más-