Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

FOLYÚIRATSZEMLE 1257 ALBORNOZ az Iszlám előtti Iberia hatását keresi a mohammedán Hispaniában (295 — 338. 1.). Véleménye szerint a hódító muzulmán elem meglehetősen kis lélekszámú volt, az őslakosság pedig századokon át szívósan őrizte az iszlám előtti múlt emlékeit. Fennmaradt a „romance" nyelv, a hispano-gót népköltészet és irodalom; megtalálhatók a korábbi művészet elemei az építkezésben is. A gazdaság, a társadalom, sőt még az emberek gondolkodásmódja is határozottan nem mohammedán elmekkel van átitatva. Megmaradt az úthálózat, a keresztény templomok, a bortermés stb. így érthető az a hatás, amelyet Hispania mind a mohammedán, mind a keresztény világra gyakorolt. — V. MONTEIL: Ibn Khaldoun, a szociológus és történetíró (339 — 358. 1.) előbb a XIV. század nagy arab tudósának életét ós munkásságát vázolja föl a szerző, majd főművéről (Muqaddima = Előljáró beszéd) szól: ismerteti a szöveghagyoinányozódást, a fordításokat; majd a munka mondanivalójának lényegét, amely szerint az embert, mint a természet szülöttét fizikai és társadalmi körülményeiben kell szemlélni. Külön kiemeli, hogy Ibn Khaldoun művének kritikai szellemével mennyire megelőzte korát. — P. CHATTNU E. Leroy-Ladurie „Languedoc parasztjai" című könyvének ismertetésében főleg annak módszertani tanulságait kívánja leszűrni (359 — 380. 1.), rámutat, milyen kitűnő eredménnyel járt a történettudomány szempontjából az éghajlattörténet, az ethnológia, a fizika és kultúr-anatómia, a demográfia stb. elemeinek mértéktartó felhasználása. — CH. FROSTIN Saint Domingue (a mai Haiti) XVIII. századi helyzetével foglalkozik tanulmányában (381 — 414. 1.), Hilliard d'Aubertuil korabeli „Megfigyeléseinek" felhasználásával tisztázza a gyarmat gazdasági helyzetét az anyaország és Amerika között, feltárja az élelmiszer-behozatal nehézségeinek okait, a francia hajózási monopólium következményeit. Munkájával a szerző egyben az ekkor többször ismétlődő elszakadási törekvésekre is igyekszik magyarázatot találni. — P. D. G. THOMAS a XVIII. század végi Nagy-Britannia politikai életének legújabb történeti szakirodalmáról nyújt összefoglaló képet (416 — 432. 1.). - R. G. REVUE D'HISTOIRE ÉCONOMIQUE ET SOCIALE^ 1966. 1. szám. - P. BAIROCH: A mezőgazdaság szerepe a modern kohászat megteremtésében (5 — 23. 1.) alapgondolata szerint a mezőgazdaság — a XVIII. század első felének „agrárforradalma" — rohamosan növekvő vasárúigónye volt a klasszikus ipari forradalom egyik fő tényezője. A kérdéses időszakban Anglia és Franciaország összes vaseszköz-keresletének kb. 30 — 45%-át adta a mezőgazdaság, a fogyasztás egyéb öszszetevői pedig nem fejlődtek ekkor különösebb mértékben. így a földművelésben bekövetkezett jelentős gazdasági és főleg technikai fejlődést kereshetjük a fémipar fellendülése mögött, amelyet a kőszén-tüzelés bevezetése jellemez. — J. FERICELIÍI: Malthus, a fejlődés teoretikusa (24 — 65. 1.) általános áttekintést nyújt Malthus elméleti munkásságának J. M. Keynes által kezdeményezett ós azóta is számos vitát kiváltó újraértékeléséről. Marx teljesen, Ricardo részben elítélő véleményét okolja a feledésért; Malthus műveinek elemzésével kívánja bizonyítani, hogy benne korának egyik legjobb közgazdászát kell látnunk. Több, később sokak által elismert gazdasági törvényszerűség (pl. a járulóktörvény) meghatározása fűződik nevéhez, s jelentősek fejlődéselméleti fejtegetései is, amelyekben nemcsak a fejlett, hanem az elmaradott országokra is kiterjesztette figyelmét. — M. MEYER G. В. Shaw életművének egyik kevéssé ismert, de annál jelentősebb oldalát : közgazdasági vonatkozású munkáit elemzi (66 —106. 1.). Végigkíséri az író bonyolult szellemi útját a marxizmusig, majd a reformista szocializmushoz való csatlakozásig. Shaw a kapitalizmus gazdasági bírálatát a Stuart Mill alapján alkalmazott járadék-elmélet végletes általánosításával alapozta meg, a marxi munka-érték elméletét felcserélve az érték-hasznosság elmélettel. A kapitalista rendszert fejlődésképtelenséggel s az emberiség lealacsonyításával vádolja: oly átmeneti jelenségnek tartja, amelyet fokozatosan fog felváltani a szocializmus. — A francia szakszervezeti mozgalom egyesítésére 1930—31-ben tett kísérletről D. GUÉRIN ír (107 —121. 1.). Jórészt saját visszaemlékezései alapján megismertet a kísérlet irányítóinak személyével, körülményeivel — azaz a szakszervezetek közötti ellentétekkel. A kudarc okát a CGTU vezetőinek merevségében, valamint a jobboldali taktikázásban jelöli meg. 2. szám. — E. GRUNER az 1848-tól napjainkig terjedő időszak svájci politikai elitjének összetételével foglalkozik (145 — 168. 1.). Keresi, milyen tartalmat lehet adni e fogalomnak, majd jellemzi az így körülhatárolt réteg (a képviselők) alkotóinak társadalmi hovatartozását, foglalkozási ágak szerinti megoszlását, a benne általánosan jelentkező emberi jellemvonásokat. Rámutat, milyen változásokat tapasztalhatunk mindezekben egyes korszakok között, s egyben összehasonlítja a