Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1234 — A forrásközlő rovat megkezdi az Októberi Forradalom ünneplésére 1918—1927 kiadott röplapok közlését (147 —164. l.j. Összesen mintegy 200 ilyen röplapot sikerült találni, ezek közül a 25 legjellemzőbbet közlik teljes terjedelmükben, időrendben, itt és a következő számokban. Ezek részben országos jellegűek, részben helyi rendeltetésűek, még a besszarábiai lakossághoz szóló, illegálisan kiadott röpirat is helyet kapott köztük. — A visszaemlékezések rovatában V. I. Lenin a finn dolgozók visszaemlékezéseiben (165—175. 1.) címen JE. V. LISZINOVA H. E. Jalava hagyatékából közöl személyes visszaemlékezéseket. — Korfordulón (176—189. 1.) címen folytatódik az Októberi Forradalomban részt vett lengyelek visszaemlékezéseinek a közlése. — Az eseménytörténeti rovatban P. P. RADENKOVA :Georgi Dimitrov, a kiváló forradalmár internacionalista (190 — 201. 1.) 1927-ben Bécsbe érkezésétől 1933 elejéig mutatja be Dimitrov további tevékenységét. — P. Sz. PETROV: Albert Rhys Williams — a Nagy Október részvevője (202 — 211. 1.) az 1883 — 1962 közt élt amerikai újságíróról emlékezik meg. — G. JE. REIHBERG: A petrográdi Katonai Forradalmi Bizottság (212 — 215.1.) a forradalom vezető szervének tevékenységét ismerteti 1917 októberében a felkelés kirobbanásáig. — A. M. BLINOV: A forradalom cirkálója (215 — 218. 1.) az Aurora legénységének forradalmi működését foglalja össze 1917 februárjától az Októberi Forradalom kezdetét jelző lövésig. 11. szám. — A második ünnepi szám vezércikke: A hazai történelem tanulmányozása a szovjethatalom 50 éve alatt (3 —18. 1.) áttekintést ad a szovjet történettudomány fejlődéséről, kiemelve Lenin úttörő és alapvető szerepót. Az első szakaszban, az 1920-as évek végéig, nem a nagy monográfiák voltak a jellemzőek, hanem széleskörű viták, népszerű publicisztikai és polemikus munkák a burzsoá történetírás elleni harc jegyében. De már ekkor megindult az alapos forrásfeltáró és feldolgozó munka. A legfőbb téma persze az Októberi Forradalom volt, továbbá a forradalom előzményei, a korábbi forradalmi mozgalom, az orosz imperializmus. A régebbi korok vizsgálatánál a gazdasági és társadalmi kérdések álltak az előtérben, de helytelen volt a kereskedőtőke szerepének a központba állítása, a múlthoz való nihilista hozzáállás, Oroszország minden háborújának hódító háborúként való beállítása. Ezeket a hiányosságokat azonban jórészt objektív okok is magyarázták. Helytelen volt a történelem oktatásának a kiküszöbölése is. Az 1920—30-as évek fordulójától a SzKP útmutatása nyomán nagy változás következett be. A változást elindító viták során M. N. Pokrovszkij maga is elismerte hibáit. Az új korszakban a hazafias nevelés, a Szovjetunió népei közti barátság hagyományai kerültek az előtérbe. A történettudomány belső fejlődése és politikai tényezők egyaránt a változás irányában hatottak. Ebben az 1950-es évek derekáig terjedő szakaszban a trockisták elleni harc került az előtérbe. Nagy jelentősége volt az ekkor készült történeti tankönyveknek. A korszak hibái ellenére (dogmatizmus, betűrágás) fontos eredményeket hozott. A világháború idején bebizonyosodott, mennyire fontos volt a hazafias nevelés. A háború után számos összefoglaló munka készült el. Az 1951-ben befejezett periodizációs vita azonban az eredmények mellett feltárta a hiányosságokat is (a szovjet korszak elhanyagolása), s ezzel előkészítette a harmadik szakaszt. Erre az 1950-es évek közepétől a problematika nagyarányú kiszélesedése a jellemző, különösen a szovjet korszakra fordított fokozatos figyelem. A történészek minden téren alkotó módon vetették fel a kérdéseket. Új megvilágításba került Lenin tevékenysége, a SzKP fejlődése, megnőtt a kultúra története iránti érdeklődés, sok munka foglalkozik a nemzetiségi köztársaságokkal. Nagy pozitívum a módszertani és elméleti kérdések felvetése. A viták új forrásanyagok alapján folynak. Lényeges szerepet játszik a burzsoá történetírás elleni harc. A 10 kötetes Világtörténet megmutatta a hazai történelem összefüggését az emberiség fejlődésével. Új munkamódszerek honosodtak meg (kollektív munkák) De ismét érvényesültek s/ubjektivista nézetek, felbukkant a nihilizmus . Ezt szüntette meg a SzKP KB 1964 szeptemberi plénuma. A 12 kötetben megjelenő „Szovjetunió története" nemcsak a korszak eredményeit összegezi, hanem az új feladatokat is kijelöli. A szovjet történettudomány alapvető feladata a jövőben is a hazai történelem művelése. Egyre fontosabb a tudományos ismeretek széleskörű népszerűsítése. — 1.1. Mme: A Nagy Októberi Forradalom és az emberiség haladása (19 — 33. 1.) megállapítja, hogy a termelőerők fejlődése csak akkor jelentheti a társadalmi haladást, ha ez nem a tömegek fokozódó nyomorára vezet. Ezért mond le ma a burzsoá történetírás a társadalmi haladás fogalmáról. Éppen ez mutatja az Októberi Forradalom jelentőségét, amely a fejlődést a nép szolgálatába állította. A Forradalom eredménye a forradalmi mozgalom növekedése világszerte, a gyarmati rendszer megszűnte. A tömegek szervezettebbek lettek. A Szovjetunió mellett a többi szocialista ország tapasztalata azt mutatja, hogy a nép egyre nagyobb befolyást kap a politikára. A Szovjetunió nemzetiségi poli-