Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1233 dő első szakaszban a legfontosabb eredmény egyrészt a szovjet államiság megerősödése volt, másrészt a kommunista pártok kialakulása és a jobb- és baloldali elhajlásokkal szemben helyes irányvonaluk kialakítása. Október eszméi egyre szélesebben terjedtek el. A második világháborúig terjedő korszakban a Szovjetunió hatalmas sikereket aratott a szocializmus építésében, s világszerte megnőtt a szocializmus tekintélye. À második világháború során leverték a fasizmust, számos országban győzött a szocialista forradalom, fellendültek a nemzeti szabadságmozgalmak az Európán kívüli területeken. Az I960 — 60-as években a szocialista tábor a társadalmi fejlődésben az élen áll. Az egyes szocialista országok különböző fejlettségi fokából adódóan vannak objektív nehézségek, s ezeket szubjektív nehézségek is fokozzák, elsősorban a nacionalizmussal vegyülő álforradalmiság. Világméretekben roppant nagy változások következtek be a forradalom eredményeként. Csak Október óta győzhettek parasztfelkelések. A nemzeti szabadságmozgalmakat ma már nem lehet egyszerűen elfojtani. A Szovjetunió léte közvetetten elősegítette a tőkés országokban élő proletárok helyzetének a javulását. A proletár forradalom további sikereihez persze szükség van a munkásmozgalom szolidaritására. A győzelem az új helyzetben sem következik be automatikusan. TJj jelenség a szocialista és katolikus dolgozók együttműködési készsége a kommunistákkal. A tőkés országok megváltozott belső helyzete lehetővé teszi, hogy itt a forradalom más ós más úton menjen végbe, pl. a többpártrendszer megtartásával. Nyilvánvaló, hogy a békés út is lényegében forradalmi út lesz. A szociáldemokrata párt sok országban került kormányra, de nem hozta meg a munkásosztály uralmát, ezért tekintélye csökkent. — B. G. GAFUROV: Szovjet-Oroszország és a Közép- és Közel-Kelet népeinek nemzeti szabadságmozgalma (37 — 63. 1.) a forradadalom utáni első időkben vizsgálja Törökország, Irán, Afganisztán, Irak, Szíria, és Egyiptom fejlődését, kimutatja, milyen jelentősen megnőtt a munkásosztály aránya, s hogy sikerült egységes antiimperialista és antifeudális frontba tömöríteni az országok dolgozóit. — JACQUES DUCLOS: 1917 októbere Franciaországból nézve (54 — 70.1.) részleteket hoz ezen a címen 1967-ben Párizsban megjelent könyvéből, amely az Októberi Forradalom eseményei mellett kitér franciaországi visszhangjára és a francia intervencióra is. — V. I.KIJZMIN: A történelem első szocialista iparosítása (71 — 94. 1.) hangsúlyozza, hogy az iparosításra a Szovjetunió gazdasági függetlensége érdekében volt szükség, ezt az elvet a jobb- és baloldali ellenzékkel szemben kellett győzelemre juttatni. Három korszakot különböztet meg, 1925 végétől 1929 nyaráig, azután 1929 őszétől 1932 végéig, és 1933-tól az 1930-as évek végéig. Az első szakaszban az ipari növekedés üteme még lassú volt, az 1913-as szintet 100-nak véve 73-ról 158-ra emelkedett. A másodikban ez az ütem hirtelen megnőtt, amire a fenyegető nemzetközi helyzet miatt is szükség volt, agyorsulásért viszont áldozatokat is kellett hozni. A harmadik korszakban a fejlődés egyenletesebbé vált, ekkor már a termelőeszközök gyártása biztosan az első helyre került. A szükséges felhalmozás nem a parasztság rovására ment végbe, ahogy azt a trockisták javasolták, hanem az állami költségvetés, állami kölesönök s a dolgozók megtakarításainak a felhasználása szolgáltatták. Az önköltség sokáig igen magas volt. A gazdasági vezetés nagyfokú központosítását a kapitalista környezet tette szükségessé. — G. V. SARAPOV: AZ agrárkérdés megoldása a Szovjetunióban (95 —112. 1.) összefoglalja az eredményeket a földről szóló dekrétumtól a tömegek támogatta kollektivizáláson keresztül napjainkig. A mezőgazdaság részesedése a termelésből, volumenének növekedése ellenére, csökken, 1965-ben már csak 15,9%-ot tett ki, az ipar gyors fejlődése miatt. — A.A. AHTAMZJAN : A szovjet külpolitika fő szakaszai, 1917 —1967 (113 —134.1.) a fő vonásokat áttekintve két korszakot különböztet meg, az első a második világháborúban aratott győzelemig terjed, a második 1945-tel kezdődik. Október új elveket hozott a nemzetközi kapcsolatok terén, s a szovjet külpolitika alapelvei nem változtak. Az első korszakban a szovjet állam volt a nemzetközi forradalmi mozgalom egyetlen pillére. A második világháború idején volt a legbonyolultabb a helyzet, de ekkor is sikerült a külpolitika alapelveit összehangolni a reális helyzettel. A második korszakban a Szovjetunió erősíti kapcsolatait a többi szocialista országgal, támogatja a népek szabadságmozgalmait, s egyúttal fenntartja normális kapcsolatait a tőkés államokkal. — I.N. KORKUNOV, N.L. LUSINA, L.SZ. SZEMJONOVA, V.P. SZERGEJEV: A Nagy Október és a szocialista világrendszer (135 —146. 1.) áttekintik a Szovjetunió kapcsolatait a többi szocialista országgal, a szovjet állam által nyújtott segítséget, különösen gazdasági téren, utalnak arra, hogy az imperialisták igyekeznek megbontani a szocialista tábor egységét, ezért differenciáltan viszonyulnak az egyes szocialista országokhoz. A szocialista államok fejlődése elméletileg is gazdagította a szocialista forradalomról szóló tanítást, többek között a kapitalizmus kikerülésének a lehetőségét igazolva.