Századok – 1968

Történeti irodalom - Jahrbuch für Geschichte der UdSSR und der volksdemokratischen Länder Europas. (Ism. Niederhauser Emil) 1182

TÖRTÉNETI IRODALOM 1183 az egykori tulajdonosok kártalanítását, mint a parasztságot terhelő újabb adót. 1946. január 3-án a parlament mégis megszavazta az államosító törvényt eredeti formájában, s bár a Mikolajczyk-féle párt korainak és dogmatikusnak minősítette ezt a lépést, a fejlődés igazolta a kommunisták magatartását. Diemut Lötzsch :„ A Lengyel Munkáspárt szerepe Alsó-Sziléziának Lengyelországba való beépítése során (1945) "című tanulmányában sok adattal mutatja be, hogy a Lengyel Munkáspárt volt az egyetlen, amelynek konkrét elképzelése volt, hogyan kell az egykor német uralom alatt állt területeket szervesen beilleszteni az új lengyel államba. Különösen fontos volt ez az ipari üzemek újraindításánál (a szerző részletes adatokat hoz, hány üzemet állították helyre). A területre újonnan áttelepülők közt kétségtelenül voltak olyanok, akik csak azért jöttek ide, hogy rövid úton megszedjék magukat, s azután hazatérjenek, így a lakosságban nagy volt a fluktuáció, de éppen a párt irányító szerepe mellett sikerült a problémákat megoldani, s így ez a terület nem volt az a „Vadnyugat", amilyennek a korabeli nyugati propaganda hirdette. Gisela Jahn : „A német kormány segítsége a szovjet-oroszországi éhezőknek 1921 — 1923" címmel számos részletet közöl a német kormány által 1921 júliusában, Gorkij felhívását követően elhatározott segélyakcióról. Az akciót a kprmány — az antanthatalmakra való tekintettel — hivatalosan csak mint a német Vöröskereszt tevékenységét engedélyezte, s gyógyszereket szállított, valamint egy csoportot küldött ki a járványok elleni védekezés megszervezésére az éhinséges területeken. A csoport tagjai Moszkvában bakteriológiai központot hoztak létre, s amikor a kormány már nem támogatta többé pénzzel az akciót, az ottani németek megsegítésére indított gyűjtések formájában szereztek újabb segítséget. A csoport 1923. augusztus 1-ón fejezte be tevékenységét. A közvetlen segítség mellett nagy szerepe volt a háború alatt megszakadt tudományos kapcsolatok újrafelvótelében. A tanulmányok másik csoportja a XIX. század történetével foglalkozik. Sigrid Kumpf : „A Németország és Oroszország közötti vámpolitikai ellentétekhez a bismarcki éi'a utolsó szakaszában" címmel a politikai eltávolodás gazdasági alapjait kutatja részleteiben. 1861, ill. 1871 után a gazdasági kapcsolatok élénkek voltak, az 1870-es évek második felében az orosz gabonaexport 20%-a Németországba irányult. 1877-től kezdték Oroszországban kiépíteni a védvámrendszert, a moszkvai, nacionalista orosz burzsoázia nyomására, amelyet az uráli ós déli területek burzsoáziája támogatott. (A pétervári szoros kapcsolatban állt a külfölddel ós nem kívánt véd vámokat.) Ez a véd vámrendszer reakciós volt, mert a burzsoáziát az abszolutisztikus államhoz kötötte. A német burzsoázia nem kívánt védvámot, a junkerek azonban igen, az orosz gabona ellen. Ezért kezdte Németország is a védvámos politikát Oroszországgal szemben. Bismarck többre becsülte a junkerek érdekeit, mint a német burzsoáziáét, de ezzel saját külpolitikáját is aláásta, az orosz—német szövetségnek vége szakadt. Karl Obermann: „A forradalom elleni cári segítségre és intervencióra irányuló tervek szerepe 1848 első felében" címmel Andics Erzsébetnek a cári intervencióra vonatkozó kutatásait, amelyek a Habsburg-birodalom tekintetében már tisztázták a kérdést, kívánja porosz vonatkozásban kiegészíteni, s számos adatot hoz a szoros orosz—porosz együttműködésre 1848 januárjától kezdve. I. Miklós március elején hajlandó csapatokat küldeni a nyugati határra. A szorosabb együttműködésnek egyidőre a berlini forradalom vet véget, de utána hamarosan a tisztikar, sőt az új kormány is folytatja a titkos tárgyalásokat, májusban a cár már sürgeti a forradalom visszaszorítását legkésőbb az év őszéig. Júniusban Pfuel tábornokot küldi Pétervárra az orosz segítség megbeszélésére. Ezt a Pfuelt nevezik ki szeptemberben porosz miniszterelnökké. Walter Schmidt: „A lengyel kérdés a »Deutsche Brüsseler Zeitung« hasábjain 1847/48-ban" című tanulmánya ismerteti az 1847 januárjától 1848 február végéig kéthetenkint megjelenő, a radikális német emigrációt tömörítő újságnak a lengyel kérdéssel foglalkozó cikkeit, s megállapítja, hogy az újság elismerte a lengyelek jogait az önálló állami létre, harcolt a német területen uralkodó lengyel-ellenes hangulat felszámolásáért, elítélve a poroszországi lengyel tartományi képviselők lojalitását a porosz állammal szemben. Amilyen mértékben nőtt az újságon belül Marx és Engels közvetlen híveinek a befolyása, olyan ütemben üdvözölte egyre erőteljesebben az újság a lengyel mozgalomban megmutatkozó plebejus és proletár elemet. Az 1847. november 29-i londoni és brüsszeli lengyel emlékünnepsógekről beszámolva a lap már leszögezte, hogy Lengyelország felszabadulása a proletár mozgalom sorsától függ. A lap nagy érdeme, hogy elősegítette a német és a lengyel demokratikus irányzatok együttműködését. A korábbi korszakokkal foglalkozó tanulmányok közül Eduard Winter: „Ifj. Laurentius Blumentrost és a pétervári Tudományos Akadémia kezdetei" címmel a múlt században élt K. F. Svenske, az Orosz Tudományos Akadémia múltjával foglal-21*