Századok – 1968
Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3
A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li ítek is jelzik az egykori magyar uralmi területeken az észak-itáliai—magyarrszági kapcsolatokat (trentoi veretek 1207-18 közöttről, triesti veretek a XIII. zázadból, aquilejai pátriárkái pénzek, velencei pénzek 1229-49 közöttről stb.). I. András 1217-ben, a dogé 1226-ban szabályozta ezeket a kereskedelmi kapsolatokat s kétoldali kereskedelmi kapcsolatok egyes adatai ismertek az 224, 1226, 1227, 1279. évekből. Velencei kereskedőkről intézkedés esik z 1288. évi esztergomi vámelőírásban is, a néhány héttel későbbi ottani vámarifa pedig a velencei kereskedők által hozott áruk 1%-os vámját írja elő. lindezek alapján túlzottnak érzem Zolnay László negatív vélekedését, legalább 3 ami a lehetőségeket illeti. Másrészt kétkedéssel kell fogadni azt is, amit a landriai távolsági kereskedőkről állít. Az 1255. évi esztergomi vámkikötés, ,mely említ latinokat, nem nevezi kifejezetten flandriainak a posztókat. Ez ehát nem árulja el, hogy a vallon és itáliai kereskedőelem mit is hozott >e. A nyugati forgalom gyakran idézett adata az 1259-i kölni magyar keresőelemre vonatkozik. Kevéssé emelik ki, hogy az érseki rendelkezés ezt [orlátozza, amint a flamand és brabanti kereskedők Kölnön túl, a Rajnán keesztül (azaz — tegyük hozzá — a Rajnától és Kölntől kelet felé) való kereskelelmét is megszorítja. Precízebb volt az a felfogás, amely szerint a flandriai keeskedők Kölnben kicserélték áruikat. Ilyen irányú érintkezésre kölni dénárok s utalnak 37 leletben a középkori Magyarországról. A vallon távolsági kereskelefem posztóval a XI-XII. században élénkült meg, ekkor terjedtek Német>rszágban a „latin posztók", azaz vallonok, amit azután Köln közvetített. A ЯП. század második felében vonult vissza a flandriai nagykereskedő az aktív josztókereskedéstől a gyártás szervezésébe. Az 1288. évi esztergomi vámelőrás a Rajnán túli és Francia-beli kereskedőket is említi, kedvezőtlenebb íelyzetbe hozva őket, mint a Rajnán innenieket. Ez a posztókat is tárgyaló jklevél azonban hallgat a posztófajták eredetéről. Mindezek miatt valóban íagyjelentőségű volna Zolnay megállapítása a genti Gean posztóügyleteiről. ügyletre vonatkozó 1272. évi oklevél azonban egyáltalán nem szól arról, logy németalföldi posztó tárgya lett volna ennek a kapcsolatnak. így teljesen bizonytalan az ő szerepe a magyar király szállítójának megítélésében. Mégsem érdektelen a flandriai kereskedő személyének bekapcsolása. Egyik alkalommal ugyanis neve Gan pinguis mercator de Ganti alakban fordul elő, s ez a magyarországi okleveles adat egybevág a posztónév alakjával. De ez sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a magyar királynak velencei kereskedő szállított. Most már csak az van hátra, hogy a genti posztó magyarországi pályájának biztosabb adatait továbbvizsgáljuk. 1277-ből való adat a megelőző évekre utal, amikor Ugod fia István comes fia bizonyos tárgyakat ad át özvegy édesanyjának. Az elhunyt István comes ruhafajtái között vannak genti posztóból készültek (tunicam strictam de Genchy"; clamidem de Genchv). Régebbi irodalmunk az 1286-i előfordulást tartotta elsőnek (unam peciam de Ganti; duas pecias de Gan tj), amikor a szepesi prépost és káptalan érdekeinek egyeztetésében esik szó róla. Posztófajtánkat említik 1295-ben Budán: a Prenner-nek nevezett (tehát fontos pénzügyi tisztviselő) Kunch és Hermannus Morhan, a tekintélyes bérösszegre rúgó tizedbérletük során részben genti posztóban (petiam de bono Ganti) fizettek. 1324-ben Szabolcs-Szatmár megyében említik a genti posztót (panni ... de ghancy), mint ami legtöbbet ér az Oroszi birtokon felállításra kerülő híd vámján. Két évtized múltán posztófajtánk minőségi megkülönböztetésének van jele: 1344-ben szepességi birtokrész eladásnál a vételár részben genti hosszú posztóban (panni de longo Genti) került megfizetésre. A
