Századok – 1968

Történeti irodalom - Bartoš; F. M.: Husitská revoluce. I. Doba Zizkova 1415–1426 (Ism. Kovács Endre) 1180

1180 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 s csak kevés kitalált dialógust illeszt az elbeszélésbe. Tartózkodó, helyenként talán kissé száraz stílusának köszönhető, hogy sikerült elkerülnie a témából sokszor nagyon is kínálkozó érzelmességet, de sajnos nem mindig tudta érzékeltetni Johanna küzdelmének drámaiságát. BÁCSKAI VEBA J?. M. BARTOS: HUSITSKÁ REVOLUCE. I. DOBA ÈIZKOVA 1415—1426 (Praha, Nakladatelství Ceskoslovenské Akademie Véd. 1965. 236 1.) A HUSZITA FORRADALMI MOZGALOM. 2l2KA KORA 1415-1426 A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadója időszerű feladatot teljesített, amikor megjelentette F. M. Bartoá összefoglaló művét a huszita mozgalom első szakaszáról. Különösen fontossá teszi a kiadványt a szerző személye: Bartos a cseh történészek doyenje, a huszitizmusra irányuló kutatómunkája a szóbanforgó korszakkal kapcsolatos problémák megvilágítása szempontjából nemcsak úttörőnek, de máig is érvényesnek mondható. A régi nagy nemzedéknek ez az utolsó képviselője egész életét a huszita kor felderítésére fordította, s eredményei rendkívül figyelemreméltók. A szerzőnek 1947-ben jelent meg egy testes könyve (Cechy v dobé Husovë), melyben az 1378 — 1415 közötti éveket tárgyalta. (Ismertetését lásd a Századok 1949. 1 — 4. számában.) A most előttünk fekvő munka annak folytatása. Eredetileg a szerző a 20-as évek első felében Zizkáról tervezett könyvet, de közbejött Jozef Pekarnak egy hasonló tárgyú monográfiája, s így el kellett halasztania a publikálást; később a történelmi események újabb eltolódást okoztak a megjelentetésben. A szerző közben tovább gyűjtötte az anyagot. Az a munka, mely most előttünk fekszik, négy évtized fáradhatatlan kutatásának gyümölcse; elképzelhető, hogy minden adata mennyi gond, mennyi fáradság, mennyi kutatás eredménye. A Bevezetőben Bartos elmondja, milyen főbb szempontok vezették kutatás közben. Hosszú időn át a huszita traktátusok feldolgozására irányította figyelmét, mert itt látott sok elvégzetten történész-feladatot; később előnyben részesítette az okleveles anyagokat, mert jelentősebb forrásokat ismert fel bennük a traktátusoknál, mindamellett őrizkedett attól is, hogy a huszita irodalmi emlékek kutatása egyoldalúságokhoz vezessen, különösképpen pedig tartózkodni kívánt attól, hogy a huszita harcokban pusztán vallási ós egyházi kérdések megnyilvánulását lássa egyéb fontos tényezők rovására. Különösen érdekli BatoSt a nagy huszita forradalomnak a cseh állam átalakítására irányuló törekvése. A szerző szerint a forradalom kirobbanásának időszakában néhány főnemesi család kezében összpontosult az államhatalom, míg a forradalomnak 16 év múltán bekövetkező alkonyán már azt kell látnunk, hogy az államhatalom birtoklása olyan rétegekre (alsóbb nemesség, lovagok, királyi városok lakossága) is kiterjedt, melyek korábban egyáltalán nem részesültek a hatalomból. E folyamat nyomán a cseh államszerkezet lényegesen demokratizálódott. Bartos a huszita forradalmi mozgalom történetének fordulatát éppen a hatalom kiterjesztésében és demokratizálásában látja. A változás küzdelemben — nemcsak a csatatereken, de a különböző gyűléseken is — következett be, s ennek a folyamatnak a megragadását a szerző mostani művében is leginkább úgy véli elérhetőnek, hogy a huszita mozgalom egy-egy vezető egyéniségének alakját hozza közelebb az olvasókhoz; itt nyílik azután alkalma arra is, hogy törlesszen valamit abból az adósságból, mellyel a cseh történetírás e kiemelkedő huszita harcosok emlékének tartozik. A huszita harcok vezetői mint államférfiak tűnnek elő Bartog ábrázolása nyomán. A könyv terjedelme erősen korlátozott, ami azzal a következménnyel jár, hogy a szaktudós ez alkalommal kénytelen számos részletet elhagyni, különösen a csaták s ütközetek leírásánál megelégszik az összefoglalásokkal. Ennek viszont megvan az a jó oldala, hogy nem kell kritikailag megrostálnia az egykorú beszámolók valamennyiét, viszont mélyebbre hatolhat e hadjáratok, csaták mozgató erőinek megmutatásában. A jól tagolt munka kilenc nagy fejezetre oszlik. Az első mindjárt in médias res vezet bennünket, tehát nem ad semmiféle bevezetést a huszita mozgalomhoz, nem közli Hus életrajzát, tanításait, fellépését a Betlehem-kápolnában — hanem nyomban Hus megégetósénól kezdi a feldolgozást. Nem volna helyes úgy tekinteni Bartos munkájára,