Századok – 1968

Történeti irodalom - Bartoš; F. M.: Husitská revoluce. I. Doba Zizkova 1415–1426 (Ism. Kovács Endre) 1180

TÖRTÉNETJ JRODALO.M 1181 mint a huszita mozgalomra vonatkozó kerek összefoglalásra. A szerző a Hus halálával bekövetkező eseh mozgalom kibontakozását, ennek belső összetevőit, a forradalmi erők megoszlását ós a hazai reakció harcbalendülésót, a prágai egyetem falai között a kehely jegyében erősbödő huszita mozgalom programjának kiformálódását egyidejűleg mutatja be a konstanzi zsinatnak Húsra ós Hus társaira, elsősorban Prágai Jeromosra vonatkozó döntésével s már ebből kiderül, hogy a kül- és belpolitikai tényezőket, a cseh határon innen és a nemzetközi politikában folyó harcot szerves egységben kívánja tárgyalni. Bemutatja a pápai udvar erősen huszita-ellenes irányzatát, de nem feledkezik meg arról sem, hogy Zsigmond ugyancsak erősen huszitaellenes beállítottságát feltárja. A könyv sokoldalúan jellemzi Zsigmond és az akkori cseh király, IV. Vencel viszonyát, valamint azokat az erőket, melyek Vencel fordulatot jelző halála után a cseh trónra törő Zsigmond köré tömörülnek. A huszita mozgalom kialakulását oly módon követhetjük nyomon, hogy a mozgalom első szakaszában kiemelkedő személyek (egy Jakoubek, egy Zelivsky) mellett az egyes társadalmi csoportok szerepét is jól láthatjuk; így a radikális szárny kialakulása nyomán hamar eljutunk Táborhoz, a radikális huszitizmus központjához és a híres prágai négy cikkelyhez, mely a huszita tárgyalások alapját képezi. A szerző jól kidomborítja a morvaországi huszita hívek gyengeségét, megalkuvását, s különös jelentőséget juttat a huszita baloldalnak és jeles vezérének, Zizkának, kinek történeti alakját nagy munkával, a források és korábbi feldolgozások részadatainak kritikai felülvizsgálatával bontja ki. (A könyv utolsó fejezetét Bartoá külön is Zizka halálának szentelte.) A cseh husziták ellen meghirdetett keresztesháború növeli meg a huszita hadvezetés súlyát; a huszitáknak helyt kell állniok nemcsak az egyházi vitákon, hanem a fegyveres harcban is. Bartos szakszerűen írja le a huszita szekértáborok korabeli hadászati jelentőségét, majd gyakorlati eredményeiket, melyek eg3Tet jelentenek a sorozatos huszita győzelmekkel. Prága és Tábor kettéválása a huszita mozgalom belső meghasonlására vet fényt, a későbbi bukás előjeleit idézi. Részletesen foglalkozik Bartos a husziták 1421. évi híres tavaszi hadjáratával, Zizka további sikereivel, majd ezt követően a második keresztes hadjárattal s ennek kudarcával. A könyv szerzőjének szándéka, hogy a cseh királyság betöltése körül támadt bonyodalmakat részletesen is feldolgozza, így nagy helyet szentel Korybut Zsigmond trónjelölt szerepének és kudarcának. Zizka utolsó nagy küzdelmét (így a Hradec Králové-i győzelmét és útját Kutná Horán át Dél-Csehországba, majd előnyomulását Klatovyn át Zatecbe, valamint a maleäovi győzelmét) külön fejezetekben tárgyalja. A továbbiakban azután a Zizka halálát követő idők huszita harcait veszi sorra s tekintettel van azokra a belső küzdelmekre is, melyeket a husziták egymással folytattak. Ahhoz az eredményhez jut el, hogy Zizka halála után a huszitaiestvériség nem ejtette ki kezéből a kezdeményezést, a külső és belső megpróbáltatásokból megerősödve került ki s készen állott arra, hogy újból felvegye a harcot a külső ellenséggel, mely már nagyban készült az új összecsapásra. A Zizka halála után vezető szerephez jutó Holy Prokop katonai jellemzését az olvasó ugyancsak megtalálja a könyvben. Az 1426 évi Ústi nad Labem-i huszita győzelemmel azonban a könyv végéhez ér és az 1427. évi nagy összpontosított keresztes támadás eseménytörténetét majd a munka meghirdetett második kötetében olvashatjuk. Bart ой munkája egy kutatásban gazdag élet eredményeit összegezi. El lehet róla mondani, hogy hangjában szerény, megállapításaiban pedig tartózkodó. Nem ígér, nem is nyújt lépten-nyomon szenzációkat, nem leplez le minduntalan, nem hirdet frontális támadást korábbi felfogások ellen. Helyreigazításaival, melyek fontos és kevésbé fontos adatokra vonatkoznak, jobbára a jegyzetanyagban találkozunk, a nyílt polémia a szövegben kevéssé kap helyet. Végső soron a huszita mozgalomról nem ad meglepően új képet, de régebbi műveivel szemben a vallási vitákat háttérbe szorítja és a katonaipolitikai részeket hangsúlyozza. így a huszita mozgalom nála is kiemelkedik a szűkebb egyháztörténetből. Mindamellett Bartos nem marxista történész, s a ha társadalmipolitikai szempontokat figyelembe is veszi, jobban, mint korábbi műveiben, melyek teljesen a vallási vitákban látták a huszitizmus lényegét, oda már nem jut el, hogy pl. a néptömegek szerepót rendszeresen kimutassa. Az egyes társadalmi osztályokat és rétegeket azonban ő is jól megkülönbözteti egymástól. KOVÁCS ENDEE 21 Századok 1968/5-6