Századok – 1968
Történeti irodalom - Jemnitz János: A háború veszélye és a II. Internacionálé (1911–1914). (Ism. S. Vince Edit) 1165
1165 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 esetleges intervenciós kísérletet elhárítva, politikai küzdelemben késztessék meghátrálásra a belső ellenforradalmi erőket, hogy a bolsevikok megerősödése után a Távol-Keleti Köztársaság szervesen illeszkedjék a szovjet hatalom rendszerébe. Sík regényes élménybeszámolói bizonyítják, hogy a helyi hatalom önállósága helyes politika esetén nem sértette, ellenkezőleg, tehermentesítette a központi kormányzatot. Kitűnt, hogy még a győztes forradalomnak is szüksége van átmeneti formákra, szövetségi rendszer kiépítésére. A szövetséget végülis nem a bolsevikok, hanem az eszerek mondták fel. A felszabadulás utáni Magyarországon — ellentétben Szovjet-Oroszországgal — nem a győztes proletariátus vonta be a hatalomba a különböző politikai csoportokat, hanem ellenkezőleg, a munkáspártok tettek nagy erőfeszítéseket, hogy a politikai hatalom meghódításával párhuzamosan a majdnem érintetlen államapparátus szembenállását megtörték. Sík Endre, anélkül, hogy az 1945 utáni koalícióban végbemenő polarizációról fejtegetésekbe bocsátkoznék, plasztikusa érzékelteti a létrejött hatalom belső ellentmondásait. Kimutatja, hogy a Külügyminisztérium és főleg a külképviseletek hogyan szabotálták a kormány utasításait még 1947-ben is. A külügyminisztériumban végbement baloldali fordulat után a követség kénytelen volt formailag alkalmazkodni minisztere utasításaihoz, de miután a hatalom kérdése még ekkor sem dőlt el minden szinten, a magyar követség az amerikai külügyminisztérium intenciói szerint az utolsó percig várakozó álláspontra helyezkedett. 1947 nyarán, mikor Nagy Ferenc kivált a kormányból és ellenkormány alakítására készült, a nyugati koncepció szerint akkor vette volna kezdetét a burzsoá restauráció. Az akció széleskörű előkészítettségét bizonyította, hogy a külső diplomáciai aktussal egyidőben Szegedy Maszák követtel az élen, Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök fiával együtt a követségi személyzet többsége disszidált. Ezzel azonban nem zárult le a polarizációs folyamat. A proletárdiktatúra irányába tartó fordulat további erőátcsoportosításokat eredményezett. A Nagy Ferenc féle irányzathoz képest haladó, liberális Vámbéry Rusztem, a következő követ is hamarosan levált és disszidált. A szövetséget tehát itt sem a kommunisták, hanem a saját erejüket túlértékelő polgári partnerek mondták fel. Emberi közelségbe hozza a szerző a forradalmakkal együttjáró differenciálódást, az addig passzív közegekben a kibontakozó aktivizálódást. Mint sokat utazó külföldi, figyelte, hogyan bomlottak szét Távol-Keleten az ellenzéki csoportosulások. Amerikában pedig mint diplomata jelentette, hogyan kerültek lassanként a szövetség vonzási körébe a századfordulón és a nagy válság éveiben kivándorolt amerikai magyarok, haladó néger vezetők, valamint a spanyol szabadságharc és a II. világháború ellenállási mozgalma időszaka óta a baloldali megmozdulásokat támogató amerikaiak. Sík Endre könyveivel olvasmányos ós izgalmas munkásmozgalmi önéletrajzzal gazdagodott történeti irodalmunk. Sajnálatos, hogy kevéssé ismerjükmeg az ismerőseinkké vált emberek: Vámbéry, Csornoky, Nagy Iván politikai tevékenységét. A kezünkben levő emlékiratok kevés összefüggést tárnak fel a távol-keleti szovjet kormányzás és belpolitika, a későbbiek folyamán pedig a magyar külpolitikai tervek és diplomáciai tárgyalások történetéből. Lehetséges, hogy Sík Endre az adatszerűsógtől műveinek regényes atmoszféráját féltette. De egy korszak krónikájának hitelét nem a dokumentumok mellőzése, hanem ellenkezőleg, a kor dokumentumokkal színesített rajza adja. Hiányérzetünk éppen ezért a könyv és a szerző kvalitásaival függ össze. Kitől, ha nem egy sokat tudó, meggyőződéses, korát ismerő és szerető tudós maradandó értékű műveitől kérje számon a pontos korrajzot az olvasó ? SÁGVÁRI ÁGNES JEMNITZ JÁNOS: A HÁBORÚ VESZÉLYE ÉS A II. INTERNACIONÁLÉ (1911-1914) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 393 1.) Jemnitz János, aki az I. Internacionálé 100. évfordulója alkalmából kiadott tanulmánykötetben a Nemzetközi Munkásszövetség történetének színvonalas összefoglalóját nyújtotta, most új, önálló, XX. századi témájú könyvével lép az olvasóközönség elé. Nem véletlen, hogy a szerző mindenekelőtt az Internacionálék történetét választja feldolgozása tárgyául. A szervezett munkásság e nemzetközi fórirmain érzékelhető a leg-20 Századok 1968/5-6
