Századok – 1968

A történelemoktatás kérdései - Korovkin; E. P.: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban. 1149

1150 E. P. KOROVKIN és a társadalmi viszonyok megfigyeltetésére támaszkodott. A négy féléves alaptanfolyam orosz és egyetemes történelmi, politikai gazdaságtani és jogi ismereteket tartalmazott. A programok a nép munkáját, a forradalmi harcot és a progresszív ideológia fejlődését helyezték előtérbe. Tartalmazták az ősközösségtől kezdve a társadalmi rendszerek általános jellemzőit. A korábbi történelem-tanfolyamok hagyományaival gyökeresen szakító szerzők másféle túlzásba estek: csaknem teljesen kirekesztették a tananyagból a történelmi személyiségekről és a konkrét történelmi eseményekről szóló ismereteket. 1923-tól kezdve az elemi és középfokú iskolai osztályokban bevezették a komplex tanítási módot. A hét éves iskolákban az oktatás alapja nem a tudományok rendszere, hanem maga az élet lett. Például a következő komplex témakörök szerepeltek: „Oroszország mezőgazdaságának fejlődése (földesúr és jobbágy)" (ötödik osztály); „Az imperializmus és a munkásosztály harca" (hatodik osztály); „A szovjet rendszer mint átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba" (hetedik osztály). Nem az ismeretek elsajátítását tartották a legfontosabbnak, hanem azt, hogy az ismeretek önálló megszerzésének készsége kialakuljon a tanulókban. A felsőbb osztályok társadalomtudományi óráin központi helyet foglalt el az időszerű eseményeknek és a szovjet hatalom politikájának a tanulmányozása. Ezen kívül a program előírta a munka történetének és a társadalmi fejlődés főbb korszakainak a megismertetését is. 1927 elején a Párt Központi Bizottsága a társadalmi ismeretek iskolai oktatásában jelentős hibákra hívta fel a figyelmet, és javasolta az Oroszországi Szocialista Szovjet Köztársaság Közoktatási Népbiztosságának, hogy ezek felszámolására tegye meg a szükséges intézkedéseket. A Népbiztosság 1927-ben, tehát még ugyanabban az évben, új társadalomismereti tanterveket adott ki. Az 5 — 7. osztályokban a komplex társadalomismereti témák közé „képeket" iktattak a múltból. Azokat a történelmi tényeket szemelték ki tanításra, amelyek nélkül a jelent nehéz megérteni. A 8 — 9. osztályok társadalomismereti tanterve a történelemnek külön fejezeteket szentelt. Ezek elé azt a feladatot állították, hogy „a fejlődés. . . teljes képét nyújtsák, azaz fogalmat adjanak a történelmi folyamat egészéről." Eltekintve a tantervben levő néhány metodológiai hibától, ez a dokumentum az előző tantervekhez viszonyítva jelentős lépést tett előre. A tanítást nem korlátozta a társadalmi rendszerek áttekintésére, hanem a történelmi folyamat feltárását követelte, s így meglehetősen sok történelmi tényt is tartalmazott. A társadalmi ismeretek és a történelem tanításához az új tantervhez igazodó munkafüzeteket állítottak össze és adtak ki. Ezek nem a tantárgyi ismeretek rendszeres kifejtését tartalmazták, hanem a tanulók önálló anyagfeldolgozó tevékenységéhez nyújtottak segítséget: dokumentum részleteket, feladatokat, általánosító áttekintéseket stb. A tanítás módszertana nagy figyelmet fordított a munkafüzetekkel és más anyagokkal végzett önálló tanulói munkára. A társadalmi ismeretek tanításában igen széles tért nyert a helytörténeti kutatás ós a tanulmányi kirándulás. Különösen nagy érdeklődést váltottak ki a tanulókból a forradalmi események színhelyein tett látogatások. A társadalmi ismeretek tanításának számos pozitív vonása volt. Rávilágított a néptömegek termelő tevékenységére, életmódjára, harcaira. Szorosan kapcsolódott a társadalmi valósághoz: a gyermekek már az iskolában megismerkedtek falujuk, városuk, közigazgatási területük közös problémáival. Megtanultak bánni különböző történelmi anyagokkal; megtanulták, hogyan kell újságot olvasni, felszólalni egy-egy konferencián, előadást készíteni stb. Ugyanakkor a 20-as években a társadalmi ismeretek tanításának súlyos fogyatékosságai és hibái is voltak. A tanulók történelmi ismeretei csak töredékesek lehettek. Az általános tételeket, amelyeket nem alapozott meg kellően a konkrét tények analízise és általánosítása, gyakran csak formálisan sajátították el. Az így megtanult tételek nem gyakorolhattak megfelelő érzelmi-nevelő hatást a fiatalokra. A társadalmi ismeretek tanításának hiányosságai akkor váltak különösen szembetűnővé, amikor a 30-as évek elején a Szovjetunióban a szocializmus valamennyi fronton támadásba lendült. Az országnak egyre több művelt emberre volt szüksége, akik jól ismerték a tudományos alapjait és magukévá tették a marxista-leninista elméletet. A társadalomtudományok fejlődése a Szovjetunióban megfelelő feltételeket teremtetett az iskolai történelemtanítás átszervezéséhez. Rendkívüli jelentőséggel bírt, hogy megjelent V. I. Lenin műveinek első kiadása és megkezdődött Marx és Engels összegyűjtött munkáinak kiadása is. A szovjet történelemtudományi folyóiratokban, különböző tankönyvekben és monográfiákban értékes — bár metodológiai hibáktól nem mentes — anyagok láttak napvilágot.