Századok – 1968

A történelemoktatás kérdései - Korovkin; E. P.: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban. 1149

A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS FEJLŐDÉSÉNEK 50 ÉVE A SZOVJETUNIÓBAN 1151 A szovjet kormány és a Kommunista Párt Központi Bizottsága az iskolai történelem oktatásnak igen nagy társadalmi jelentőséget tulajdonított. A párt központi bizottsága „Az általános és középiskolákról" hozott 1931. szeptember 5-i határozatában — elvi útmutatásokat adva az iskolai munka javítására, — kezdeményezte, hogy ismét önálló tantárgyként tanítsák a történelmet. 1934. május 16-án jelent meg a szovjet kormány és a párt központi bizottságának határozata „A hazai történelem tanításáról a Szovjetunió iskoláiban", amely különösen nagy szerepet játszott az iskolai történelemtanítás újjászervezésében. A határozat azt követelte, hogy a történelemtanítás a tényeken alapuljon, a tényeket következetes kronológiai sorrendben tárgyalják, fordítsanak gondot a történelmi alakok jellemzésére és a fontos évszámok megtanítására. A tanítás a tények elemzésének és általánosításának útján vezesse el a tanulókat a történelem marxista felfogásához. A Szovjetunió kormánya és a párt központi bizottsága rámutatott: a történelmet eleven, érdekfeszítő módon kell tanítani, a tanulók emlékezetébe vésve a tényeket, néveket, évszámokat. 1934-ben határozatot hoztak az iskolai történelemtanítás új felépítéséről. Ettől kezdve a 3. ós 4. osztályokban a Szovjetunió történetének tanítása folyt elemi fokon, az б — 7. osztályokban az ókori ós a középkori történelemmel foglalkoztak, a 8—10. osztályokban pedig a Szovjetunió történetével és újkori egyetemes történelemmel, ugyanitt körvonalazták részletesen a legújabb kor egyetemes történetét is. A történelmi folyamat periodizációjának és ezzel az iskolai történelemtanítás felépítésének alapjául a társadalmigazdasági formációkról szóló marxista-leninista tanítás szolgált. A tantervek összeállításában és a tankönyvek megírásában résztvettek a legkiemelkedőbb szovjet történészek. Az 1937-től 1945-ig terjedő években megjelentek az iskolai történelemtanításhoz szükséges összes tankönyvek. A tankönyvek biztosították a történelemtanítás tartalmi gazdagságát, a marxistaleninista történelemtudomány akkori fejlettségi fokának megfelelően. Egy sor esetben élénken, szemléletesen fejtették ki a tananyagot. Illusztrációk is voltak a könyvekben: főként a kor eredeti emlékeinek reprodukciói. Ugyanakkor a tankönyvek szerzőinek az a törekvése, hogy leküzdjék a régebbi taneszközök szociologizáló szemléletmódját, újabb hibákhoz vezetett: egyoldalról a tankönyveket túlterhelték adatokkal ós nevekkel; másoldalról hiányoztak a szükséges következtetések és általánosítások, valamint a tanulókat önálló munkára serkentő kérdések ós feladatok. A 30-as és 40-es években kezdett kialakulni a Szovjetunióban a marxista történelemtanítás metodikája. Fő törekvése arra irányult, hogy segítse azoknak a feladatoknak megoldását, amelyeket a párt és kormány 1934. május 16-i határozata tűzött a tantárgy elé. Ebben a munkában csak kis mértékben használhatta fel azokat a tapasztalatokat, amelyeket a burzsoá iskola történelemtanítása és a 20-as évek szovjet iskolájának társadalomismereti oktatása szolgáltatott. Miután 1936-ban a Szovjetek VIII. Rendkívüli Kongresszusa elfogadta a Szovjetunió új Alkotmányát, a 7. osztályban önálló tantárgyként került bevezetésre az alkotmánytan. Ennek keretei között a tanulók megismerkedtek a Szovjetunió társadalmiós államrendjének alapvető vonásaival, a szovjet állampolgárok jogaival és kötelességeivel ós az alkotmány más cikkelyeivel. * A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja a hitleri Németország ellen a szovjet patriotizmus új, hatalmas fellendülését váltotta ki. Megnövekedett az érdeklődés a jelen társadalmi élete és a történelem iránt. Mindez az iskolákban is éreztette hatását. A történelemtanításban a korábbinál több helyett kaptak azok a témák, amelyek a népek függetlenségi harcaival; a polgárháború hősiességével és más hazafias-katonai témákkal foglalkoztak.^ Élesebben ós szélesebben kezdték feltárni a haladó erők harcát a reakció ellen a társadalmi élet valamennyi területén. Fokozott figyelmet fordítottak a humanista eszmék fejlődésére, szembeállítva azokat a fasiszta barbárokkal. Megnövekedett érdeklődéssel tanulmányozták állami és társadalmi rendszerüket, amely a legnehezebb háborús megpróbáltatásokat is kiállotta, és ismételten bebizonyította mérhetetlen fölényét bármely kizsákmányoló rendszerrel szemben. Nem csökkent az iskolai történelemtanításra irányuló figyelem a honvédő háború befejezése után sem. A szovjet történelemtudomány, a pszichológia és pedagógia rohamos haladása szükségessé tette a történelem tantervek és tankönyvek továbbfejlesztését. A sztálini személyi kultusz leküzdése az SzKP XX. kongresszusának határozatai 19*