Századok – 1968
A történelemoktatás kérdései - Korovkin; E. P.: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban. 1149
A TÖRTÉNELEMOKTATÁS KÉRDÉSEI F. P. Korovkin: Az iskolai történelemtanítás fejlődésének 50 éve a Szovjetunióban Az iskolai történelemtanítás jelenlegi rendszere a Szovjetunióban félévszázados alkotó útkeresés eredményeképpen a kommunista párt és a szovjet kormány vezette tanárok és tudósok megfeszített munkájával jött létre. A XX. század kezdetén Oroszország iskolái mind a hazai, mind az egyetemes történelem tanítása terén jelentős tapasztalatokkal rendelkeztek. Az elemi- és középiskolákban számos metodikailag változatos tankönyvet használtak. Ezeket neves tudósok és tapasztalt tanárok írták. A tankönyveket vagy vallásos-monarehista, vagy burzsoáevolueionista eszmék szőtték át, a születőben levő marxista történelemtudomány nem hatolhatott be az iskolába. Egy sor történelmi forrásgyűjtemény is megjelent. Elég sok szemléltető eszközt adtak ki. Létrehozóik között jelentős orosz művészek voltak. A szemléltető eszközök nem ábrázolták a gazdasági találmányokat, a társadalmi viszonyokat és különösen nem az orsztályharo eseményeit. A haladó történelemtanárok igyekeztek a tanulókban kialakítani a történelmi szakirodalommal — főként a történelmi dokumentumokkal — való önálló munka készségót, alkalmazták az oktatásban a „kutató módszer"-t. Ugyanakkor az iskolák többségében a történelemtanítás módszertani színvonala alacsony volt. A történelemben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott a felnövekvő nemzedék oktatásának-nevelésének minőségileg új rendszerét követelte meg. V. I. Lenin írta: „A Munkás—Paraszt Szovjetköztársaságban a népművelésügy egész szervezetét. . . át kell hatnia a proletárdiktatúra céljainak sikeres megvalósításáért, vagyis a burzsoázia megdöntéséért, az osztályok megszüntetéséért, az ember ember által való bármiféle kizsákmányolásának kiküszöbölésóért folyó proletár osztályharc szellemének." (Lenin Összes Művei 31. kötet. Szikra 1951. 321. 1.) Már az 1918-as év jelentős változást hozott az iskolák számára. A Népbiztosok Tanácsa dekrétumot adott ki az egyház ós az állam, az iskola és az egyház szétválasztásáról. A korábbi sokféle iskolafajtát egységes munkaiskola váltotta fel. Intenzív munkálatok kezdődtek a tantervek és programok átdolgozására. Az egész köztársaságra érvényes általános tantervek megjelenése előtt a népművelés területi szervei ideiglenes programokat dolgoztak ki. Különös határozottságot és elvszerűséget követelt a társadalmi-politikai nevelésben nagy szerepet játszó történelemtanítás átalakítása. A szovjet hatalom első éveiben a legsürgetőbb feladat az volt, hogy a felnövekvő nemzedék a marxizmus-leninizmus szellemében megismerkedjék hazánk és a külföld társadalmi valóságával, meg kellett magyarázni a tanulóknak a bolsevik párt és a szovjet kormány kül- és belpolitikáját, elő kellett készíteni az ifjúságot a szocialista haza védelmére, a szocializmus építésében való aktív részvételre. Az iskolai történelemtanítás fejlődése a Szovjetunióban két alapvető periódusra oszlik. Az elsőt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg és a 30-as évek elejéig tartott. Legfőbb jellemzője az volt, hogy az iskolai történelemtanítás régi tartalmának likvidálásával együtt a történelmet,mint iskolai tantárgyat felváltotta a történelmi tények új szelekcióján és azok marxista megvilágításán alapuló társadalomtudományi tanfolyam. A második periódus a 30-as évektől napjainkig terjedő időszakot öleli fel. E szakasz jellemzője, hogy a történelem ismét önálló tantárgy lett, és a marxista—leninista történettudomány eredményei alapján, valamint oktató, nevelő és képző szerepének fokozódásával további fejlődésen ment át. Az első társadalomismereti tervek 1921-ben láttak napvilágot. A féléves előkészítő tanfolyam alapja a tájkutatás volt. Az oktatás a környező élet — a technika, a gazdaság 19 Századok 1908/5-8
