Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
1138 MANN MIKLÓS A szerkesztőket a rendes tiszteletdíjon felül az Athenaeum igazgatósága külön tiszteletdíjjal jutalmazta. Schönherr ebből az alkalomból köszönőlevelet intézett Emichhez,219 s ebben pár mondatban értékelte a tízkötetes munkát. Véleménye szerint bár vannak a műben hiányok, fogyatékosságok, melyeket lehetetlen volt elkerülni „ily rövid idő mellett és annyi akadállyal küzdve" de ezeket a hibákat egy újabb kiadásban helyre lehet hozni. Érdekes számunkra Szilágyi Sándor nyilatkozata a szerkesztői előszóban a milleneumi munkáról. Véleménye szerint: „annyit tettünk, a mennyit tehettünk". E munka — hangsúlyozta Szilágyi — tükrözi történettudományunk mai színvonalát és terjedelmével, adatgazdagságával, új szempontjaival, valamint szellemével bizonyítja a magyar történetírás rendkívüli haladását. A nagy mű befejezése utáni megérdemelt nyugalmat és dicsőséget Szilágyi Sándor már nem élvezhette. A halála után megjelent nekrológok szerint Szilágyit 1898 végén már csak a milleneumi munka szerkesztése tartotta életben,22 0 és Szádeczky a Magyar Nemzet Története utolsó kötetét aznap kapta meg, amikor azt a táviratot: „Sándor bácsi állapota reménytelen, a katasztrófa minden pillanatban várható".22 1 * Befejezésül röviden tekintsük át azokat a legjellemzőbb cikkeket és ismertetéseket, amelyek a Magyar Nemzet Története szerkesztése idején jelentek meg. Hangsúlyoznunk kell ugyan, hogy főleg protokolláris jellegű, s nem annyira a szaktörténószek által publikált írásokról van szó, mégis ezek a cikkek tükrözik azt a hangulatot, amellyel a századvég közönsége az Athenaeum díszművét fogadta. A mű szerkesztésének tárgyalásakor már találkoztunk azokkal a sajtóban megjelent kritikákkal, amelyek kifogásolták a szerzőgárda összeállítását.22 2 Ugyanakkor láttunk példát a szerzők dicsérő fogadtatására22 3 és az első füzetek lelkes hangú ismertésóre.22 4 Megismertük Riedl Frigyes cikkét225 amely hangsúlyozta Szilágyi és vállalkozása érdemét, jelentőségót. A kötetek megjelenése közben először az Uj Idők-ben találkozunk az I. kötet méltatásával.22 6 Az ismertetés — az I. kötet alapján — úgy nyilatkozik az Athenaeum vállalkozásáról, mint „hézagot pótló munká"-ról. Az ismertető szerint „végre valahára igazi történeti munkát kapunk ..." Az I. köteten belül Kuzsinszky fejezetét azért dicséri az ismertető, mert ismeretlen adatok alapján dolgozik és így „különösen a római provincziák kormányzását . . ." illetően sok új ismeretet ad.22 7 Karácsonyi János, aki ekkor Nagyváradon az egyházjog tanára, e rész ismertetésekor viszont azért dicséri Kuzsinszkyt, mert „nem hagyta figyelmen kívül a régi keresztény emlékeket és a magyar földön lakó, első keresztényeket érintő adatokat sem."22 8 Ugyanakkor viszont megjegyzi, hogy Kuzsinszky földrajzi tévedéseket követett el és adatait kritikátlanul veszi át. Homályos, helytelen magyaráságát is bántónak érzi. Nagy Géza fejezetéről mint kidolgozatlan munkáról szól.22 9 Hosszasan, elítélően foglalkozik Karácsonyi a II. kötetettel, melyet Marczali Henrik írt meg. Igyekszik ugyan eleinte olvasóit pártatlanságáról meggyőzni, mely szerint nem vezeti őt felekezeti elfogultság, sőt örül, hogy Marczali és nem egy protestáns író az Árpád-kor szerzője. Hangsúlyozza, hogy csak tudományos szempont vezérli, mikor kijelenti: Marczali nem bírt feladatával megbirkózni, „műve egy pár szép részlet, egy pár esemény élénk előadása mellett is csaknem értéktelen s tudásunkat semmivel sem viszi előbbre." A kötettel szemben támasztott kifogásai viszont főleg egyháztörténettel kapcsolatosak, s nem az Árpád-kor egészére vonatkoznak. Schönherr Gyula-Emich Gusztáv. 1898. nov. 25. OSzKK Irattár 3. 820 „E nagy munka, e nagy hivatás magasztos önérzete tartotta az évek óta roskadozó gyönge testben a lelket, a testi élet régóta csak pislogó mécseséhez a szellemi erő adta a világító anyagot. Mily bámulatos szellemi erő volt az ! A gyönge test régen meg volt törve, maga erején felállni sem tudott zsöllyeszékéből, melyben ülve írt, dolgozott, szerkesztett, intézkedett, bámulatos lelki erővel és frissességgel, az utolsó időkig." Szádeczky: Szilágyi Sándor. Erdélyi Múzeum 1899. 52 1. m Magyar Kritika, 1899. jan. 15. 221 Egyetértés, 1894. nov. 18.; és Erdélyi Múzeum 1895. 37-38. 1. "s Vasárnapi Űjság, 1895. 38. sz. 221 Erdélyi Múzeum, 1895. 37-38. 1. 226 Budapesti Szemle, 1895. 465-469. 1. 22 "Űj Idők, 1895. 298-299. 1. !2 ' Erdélyi Múzeum, 1895. 232-233. 1. 22> Katholikus Szemle. 1896. 836 - 856. 1. Karácsonyi János cikke a Magyar Nemzet Története I., II., III. kötetéről. 221 „Lehet, hogy a szerzőt az idő rövidsége, a füzetek folytatásának sürgőssége s más tőle nem függő körülmények akadályozták a kidolgozásban." Uo.
