Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
A M ILL KN KCMI ..MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE" MUNKÁLATAIRÓL 1139 Ellentétben Karácsonyi bírálatával egy másik ismertetés Marczali művében éppen azt emeli ki, hogy „jórészt ismeretlen, számos ós becses történeti adatot gyűjtött össze".230 Az Új Idők cikkírója elsősorban aktualitása miatt, hosszasan foglalkozik a kötettel."1 Az ismertető szerint Marczali „eleitől végig igazi eredetiséggel és tudással" írta e művét, amely önálló alkotásnak is kitűnő, bár „beleilleszkedik a nagy koncepció keretébe". Karácsonyi mellett főleg az idős történésznek, Mátyás Flóriánnak voltak kifogásai Marczali mindkét kötetével szemben.23 2 Észrevételei főleg uralkodók évszámaival kapcsolatosak; a korszak szakértői — Marczali Henrik és Pauler Gyula — bár tisztelték, mégsem vették komolyan.23 3 Különben Mátyás Flórián vezette be a milleneumi nagy művel kapcsolatban a „díszmű" elnevezést — bár ő ezt a kifejezést mindig gúnyos értelemben használta.23 4 Pór Antal művét Karácsonyi fenntartás nélkül dicséri, mint olyan művet, mely a „magyar nép okulására, gyönyörűségére" szolgál.23 5 Pór tudományos alaposságát ós szép előadását húzza alá a Protestáns Szemle cikke is.23 6 А 1П. kötet második részét — Schönherr Gyula művét — becsüli Karácsonyi a legtöbbre ! Úgy vélekedik, hogy Schönherr többet adott, mint a szakértők remélték. Hangsúlyozza, hogy e mű jelentős részben kiadatlan forrásokon alapul, amelyek többnyire Fejérpataky szívességből átadott oklevélmásolatainak felhasználásából származnak.237 Végül ki kell emelnünk, hogy az első három kötet illusztrációit általános elismerés fogadta a kritika részéről. Az összes ismertetés — bármelyik kötetről van szó — fenntartás nélkül, a legnagyobb dicséret hangjával méltatja az Athenaeum bőkezűségét és a szerkesztő ügyességét a kötetek díszítésével kapcsolatban. Az 1896-ban megjelent IV. kötetet a kritika szinte egekig magasztalta. Az ismertetés „Fraknói Vilmos páratlanul álló történetírói tollá-"ról ír, amely nagyszabású munkával gyarapította „történetirodalmunk kincsesházát".23 8 A cikkíró hangsúlyozza, hogy Fraknói műve felülmúlja a Hunyadiak koráról addig megjelent történelmi munkákat és főleg az eddig ismeretlen diplomáciai jelentések felhasználásával bővíti történelmi tudásunkat. Ugyanerre a szempontra hívja fel a figyelmet Sörös Pongrácz:239 „Ha valaki, akkor ő volt alkalmas^ az olasz levéltárakban tett gazdag aratásai után e kor ismeretét közkincsé tenni." Éppen ezért nagyon szerencsés eredménynek tartja, hogy sikerült megnyerni Fraknóit e kor történelmének megírására.24 0 Az V. kötet ismertetője, Krenner Miklós24 1 elemzése szerint a szerző — Acsády Ignác — „Filozófiai készültség nélkül, az igazi történetbölcseleti kritika híjával fogott nagy vállalkozásához." A továbbiakban is erőteljesen kritizálja a kötetet, legfeljebb hazafias érzését értékeli kedvezően. Végül hangsúlyozza, hogy a munka az elsietettség benyomását kelti; „Nem teljesen leszűrődött történelem ez, s a magyar történetírás a 16. századnak ezzel a történelmével nem fogja beérni". E bírálattal szemben igen elütő értékelésű ismertetés jelenik meg egy év múlva.242 A cikk Acsády könyvéről mint sikerült kötetről ír. E sikert a teljes irodalom ismerete, a szereplő egyéniségek kitűnő jellemzése, az események ügyes csoportosítása és az eleven előadás alapozza meg, hangsúlyozza a bíráló, miközben kiemeli, hogy a kötet nagy érdeme ,,— s ezt teszi munkáját valódi nyereséggé hazai történeti irodalmunkra nézve — hogy a művelődéstörténet, jog, nemzetgazdaság stb.-ről ad új, modern kutatásokon alapuló munkát."243 "»Erdélyi Múzeum, 1896. 141. 1. 281 Űj Idők, 1896. 377. 1. 881 Katholikus Szemle, 1896. 252 - 256. 1.; és Értekezések a történelmi tanulmányok köréből. XVIII. köt. 288 Marczali nyilatkozta Mátyás Flóriánnal kapcsolatban: „ . . .Hisz ha nem volna a dolog annyira együgyű. Felelnék én arra az akadémiában. Csak azért tartózkodom tőle, mert azt hiszem alatta van az akadémia méltóságának, no meg az én ízlésemnek is . . ." Marczali Henrik — Szilágyi Sándor, 1897. nov. 28. OSzKK Szilágyi lev.; „ .. . Mellékelve küldöm a kis választ Mátyás Flórián cikkére. Azon voltam, hogy az olvasókat.. . már sokszor elmondott dolgokkal nagyon ne fárasszam, és öreg barátunknak is meg-adjam azt a tiszteletet, melyet megérdemel..." Pauler Gyula-Szilágyi Sándor, 1895. ápr. 1. Uo. 281 Vö. Mátyás F.: Chronológiai megállapítások hazánk XI. és XII. századi történetéhez. Értekezések, i. m. 285 Katholikus Szemle, 1896. i. h. 288 Protestáns Szemle, 1895. 436. 1. 287 Vö.: Schönherr Gyula emlékezete. Bpest. 1910.41.1. és Katholikus Szemle, i. h. 288 Nemzet, 1896. nov. 17. 288 Katholikus Szemle, 1898. 846 - 859.1. Ismertetés a Magyar Nemzet Története IV. -VI. köteteiről. „Roppant nayag, az előzők munkájának folytonos számba vétele, évtizedek kutatása kerekedik ki e sorokban, amelyekben szépség és alaposság egyesül." Uo. 241 Erdélyi Múzeum, 1897. 387-391. 1. 2,2 Magyar Kritika, 1898. 2,8 Vö. Qunst: i. m. 145 — 147. 1. Gunst Péter hangsúlyozza, hogy Acsády a gazdaság- és társadalomtörténet tanulmányozása alapján kialakult történetfelfogását nem tudta alkalmazni e kötetében. Véleménye szerint „az előzu évek gazdaságtörténeti tanulmányaihoz képest a visszaesés szembeötlő".
