Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
A M ILL KN KCMI ..MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE" MUNKÁLATAIRÓL 1137 — teljes erővel dolgozott a kötet illusztrációinak előkészítésén. Marczali munkakedve 1898 tavaszára már csökkent, s a szerkesztők csak nagy nehézségek árán tudtak tőle kéziratot kapni. Ezért halasztotta el Szilágyi Sándor a Márki-féle kéziratok alapján a X. kötet füzeteinek kiadását, mert előbb szeretett volna Márczali kötetével végezni.204 Mint Schönherrnek irta: ha Marczali észreveszi, hogy a szerkesztők elkezdték a X. kötet füzeteit kiadni „szegre akasztja az írást s akkor igazán nem fogunk boldogulni".205 A szerkesztők taktikája bevált és így 1898 nyarán Marczali kötete is megjelent.20 G 1898 nyarán a még hátralevő kötetek füzetei egymás után jelentek meg; a milleneumi munka a befejezéshez közeledett. Dézsi egyszerre foglalkozott Beksics Gusztáv (X. kötet) és Acsády Ignác (VII. kötet) korrektúráival.20 7 Augusztus elején Schönherr láttamozta a VII. kötet 23— 27. íveit, ugyanakkor Dézsinél voltak Acsády javításaival a 32 — 33. ívek. Schönherr dolgozott a kötet képmagyarázatain; az ehhez szükséges felvilágosításokat, kiegészítéseket Szilágyi tette meg.208 A nagy sietségben külön bosszúságot és késedelmet okozott, hogy a kötet 30. és 31. íve a postán elveszett.20 4 Dézsi erre új levonatot kért a nyomdától, korrigálta és elküldte Schönherrnek Nagybányára, hogy ő is nézze át a jegyzeteket, s a képeket. Mihelyt visszaérkezett az anyag, Dézsi azonnal elküldte Szilágyinak Gasteinba. A nagy kapkodásban, rohammunkában persze sok sajtóhiba maradt a kötetben, és erről nemcsak Dézsi tehett.210 Az utolsó hónapokban a munkatársak már fáradtak voltak, a szerkesztés is akadozott. Szilágyi szemrehányóan írta Schönherrnek, hogy már hoszszabb ideje hiába várja tőle a Beksics kötet anyagát. „Hová lettek azok az idők mikor egy nap 4—5 korrektúrát kaptam?21 1 Szilágyi volt az egyetlen aki továbbra is fáradhatatlanul dolgozott, szervezett. Mivel már az íráshoz nem volt ereje,21 2 leveleit diktálni kényszerült. Nagy Gyula feddő hangú leveléből tudjuk, hogy volt olyan nap amikor 140 levelet diktált.21 3 1898 februárjában orvosa eltiltotta minden izgató dologtól. Egyik rokona írta Schönherrnek, hogy korrektúrákat se hozzanak pár napig „mert ha hoznak, nem állja meg, hogy át ne nézze őket, pedig az árt neki, s hátráltatja a felgyógyulását is."214 De Szilágyi ilyenkor is csak pár napra kapcsolódott ki a munkából és felgyógyulása után azonnal beszámoltatta Schönherrt, Dézsit az ügyekről, majd tovább irányította a Magyar Nemzet Története szerkesztésének befejező munkálatait. A milleneumi munka kötetei közül utoljára a X. kötet jelent meg. Márkinál kis késést okozott az a körülmény, hogy egy barátjával, átnézette a kiszedett szöveget „hogy az adatokba becsúszott kisebb hibákat, miket ő nagyon jól ismerhet, a maga részéről is kijavíthassa" — írta Márki Szilágyinak.215 Márki ezután nagyon gyorsan dolgozott; a Szilágyi által kívánt igazításokat vita nélkül végrehajtotta21 6 és tavaszra befejezte a szabadságharc történetének megírását. Mivel az év folyamán Beksics és Jókai is elkészültek a rájuk eső résszel így már csak a kiadói és szerkesztői előszók hiányoztak. Októberben Emich elkészítette és megküldte Szilágyinak a kiadói előszó levonatát, hogy esetleges észrevételeit tegye meg.21 7 Ezután az előszók rövidesen elkészültek, s az év végére218 megjelent a X. kötet is és ezzel véget ért az 1893 elején megkezdődött munka, a tízkötetes Magyar Nemzet Története szerkesztése. 204 „Ezzel Marezalira akarok pressiót gyakorolni, mert ha észre veszi, hogy szünetet tartunk, megint nem fog dolgozni." Szilágyi Sándor — Sehönherr Gyula, 1898. máj. 10. Uo. 208 Szilágyi Sándor-Schönherr Gyula, 1898. ápr. 27. Uo. A kötet hiányosságait Szilágyi bírálata után Marczali is elismerte, de a következőképpen védekezett: „Hogy a munkám hiányos, senki sem tudja jobban nálam, de ha meg akarom írni azt, mi még kell, és mit tán tudok, az megint legalább egy kötet — nem túlzok vele . . . Aztán valami tudományt mindig félre is kell tenni a jövőre." Marczali Henrik - Szilágyi Sándor, 1898. júl. 10. OSzKK Szilágyi lev. Dézsi Lajos-Szilágyi Sándor, 1898. jún. 24. Uo. 208 Sehönherr Gyula-Szilágyi Sándor, 1898. aug. 2. OSzKK Sehönherr lev. Lásd Iratok 12. 201 Vö.: Szilágyi Sándor-Sehönherr Gyula, 1898. aug. 21. Uo. és Dézsi Lajos-Szilágyi Sándor, 1898. aug. 20. OSzKK Szilágyi lev. Lásd Iratok 13. 2" „ . . .sajnos tapasztaltam, hogy Dézsi barátunk még nálamnál is rosszabb corrector, nagyon sok sajtóhiba, s mi rosszabb: következetlen írásmód van a kötetben." Sehönherr Gyula —Szilágyi Sándor, 1898. aug. 27. OSzKK Sehönherr lev. Dézsi különben ívenként 2 forintot kapott a korrigálásért. Ezt Schöherr állapította meg és Szilágyi utalványozta az összeget. Vö. Dézsi Lajos—Szilágyi Sándor, 1898. szept. 27. OSzKK Szilágyi lev. 2,1 Szilágyi Sándor-Sehönherr Gyula, k. n. OSzKK Sehönherr lev. 212 „Én most nem tudok írni, mert erős reuma van jobb kezemben, úgy hogy pár napig semmit sem szabad dolgoznom." Szilágyi Sándor - Hodinka Antal, 1898. febr. 27. MTAK MS 4816/92. 211 Nagy Gyula-SzUágyi Sándor, 1898. aug. 24. OSzKK Szilágvi lev. 214 1898. febr. 24. OSzKK Sehönherr lev. 215 Márki Sándor-Szilágyi Sándor, 1898. jan. 12. OSzKK SzUágyi lev. 218 Márki Sándor-Szilágyi Sándor, 1898. máj. 15. Uo. 211 Emich Gusztáv-Szilágyi Sándor, 1898. okt. 4. Uo. 218 „A magyar nemzet történetkönyvének megjelenése alkalmából igaz szívből üdvözlöm S. b-t." — Gratulál Szilágyinak Márki Sándor, 1898. dec. 18. Uo. Az utolsó kötet nyomása 1898. nov. 4-én ért véget, tehát pontosan négy évig tartott a nyomda munkája.
