Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
A M ILL KN KCMI ..MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE" MUNKÁLATAIRÓL 1123 násza), meg az olyan tisztán költött arczképek mint Matejko nem jut eszembe melyik lengyel fejedelme elmaradnának".4 8 Ugyanebben az időben több bíráló megjegyzés jelent meg a sajtóban is a vállalkozással szemben. Az „Egyetértés" 1894. november 18-i számában kifogásolta a szerzők összeválogatását. A „pap-hisztorikusok" nagy száma miatt pl. gúnyosan a Szent István Társulat kiadványának nevezte a vállalkozást. Azután a mű egységével kapcsolatban felvetette: hogyan fog harmonizálni a Thaly ill. Marczali, vagy a Thaly és a Fraknói által írt kötet ? A cikkíró szerint a mű egységes szerkesztése sok kívánnivalót fog majd maga után hagyni, mivel Szilágyinak annyi egyéb elfoglaltsága van, hogy az egész munkából „hiányozni fog a lélek, az egyöntetűség, az egyforma politikai felfogás". Végül a mű hatvan forintos árát az akkori viszonyok között „horribilis ár"-nak tartotta. Az Erdélyi Múzeum4 9 is a szerzőgárda összeállítását bírálta. A folyóirathoz érkezett felszólalások több történészt — elsősorban Pauler Gyulát5 0 — hiányolták a szerzők közül, ugyanakkor több szerzőről azt állapítja meg a folyóirat: „. . . eddig történetírói jelessógüknek vajmi csekély jeleit adták." Mindenesetre a folyóirat szerkesztője — Szádeczky Lajos5 1 azt az álláspontot foglalta el, hogy „a szép vállalatot előre is gáncsoló felszólalásoknak nem adtunk helyet, megvárván, hogy a tettek s nem a nevek beszéljenek. . ." Szádeczky azzal nyugtatta meg az Erdélyi Múzeum olvasóit, akik több nevet hiányoltak a szerzők közül, hogy a szerkesztő maga sem tekinti befejezettnek munkatársai névsorát, hiszen a legújabb kor története megírására újabb munkatársakat jelez a tervrajzban hirdetteken kívül. Az előbbiekben láttuk, hogy Szilágyi megkérte Bessenyeit a visszalépésre, de új szerzője ekkor még nem volt. Károlyi Árpád 1894 végén azt tanácsolta, hogy a X. kötetet „. , . valami mohos fejű politikusunk, ha lehet államférfiú..." írja meg.52 Véleménye szerint Szilágyi jelöltje Marczali Henrik „nem arra való, hogy a mai idők történetét megírja" s inkább Falk Miksát, vagy egy bozzá hasonló politikust kellene felkérni igen előzékenyen, és extra honorárium felajánlásával. 1894-ben a X. kötetnek még nem volt írója, de a szerkesztő gondjait gyarapította az is, hogy pl. Marczali Henrik — szerződése ellenére — a Budapesti Szemlében közölt szemelvényeket készülő művéből; Fröhlicht pedig egyre rosszabbodó egészségi állapota miatt nem küldte a kéziratokat.53 Fröhlich még 1894 tavaszán meghalt, s félbe maradt munkáját Kuzsinszky Bálint vette át. Szerinte a Fröhlich által elkészített két fejezetet rövidíteni szükséges, viszont a hagyatékban talált feljegyzések, adatok, annyira távol állnak a megirandóktól, hogy egészen önálló munkát kell végeznie.54 Ezekután az 1895-ben megjelent I. kötet első része Fröhlich kézirata alápján készült; a második részét Kuzsinszky Bálint (Pannónia és Dácia), míg a harmadikat Nagy Géza írta (Magyarország története a népvándorlás korában.). Az I. kötet második felét (A vezérek kora és a királyság megalapítása (Marczali Henrik készítette el. Láthatjuk, hogy az I. kötet terve már lényegesen módosult, hiszen Fröhlich — az eredeti elgondolás értelmében — a honfoglalás történetének archeológiai részét is megírta volna. Fröhlich halála miatt a tervet az Atheaneum elejtette, s így a többi kötetnél is elmaradt az archeológiai szempontból történő külön feldolgozás.55 Az I. kötet — s egyúttal az egész mű — bevezetését Vaszary Kolos, Magyarország hercegprímása írta. A prímási bevezető elkészülésének kulisszatitkairól Pór Antal és Szilágyi levelezéséből szerzünk tudomást. A bevezető szöveget előkészítő Pórnak ez a feladat sok gondot okozott. Szeptemberben kétségbeesve mondja, hogy több problémája van a Bevezetéssel, mint a saját kötetével. Szilágyi küldött ugyan neki segítségül német irodalmat, de „semmire se mentem velők."56 Még pár napi haladékot kért, hátha addig sikerül megírnia, de ha nem, akkor arra kéri Szilágyit : keressen „diszkrét embert" Budapesten, aki el tudja készíteni a Bevezetést. "Károlyi Árpád -Szilágyi Sándor, 1895. febr. 12. Uo. "Erdélyi Múzeum, 1895. 37-38. 1. 50 Paulor és Szilágyi nagyon jó barátok voltak, a 90-es évek második felében a Honfoglalás kútfőit közösen adták ki. Levelezésükben nincsen szó Pauler részvételéről a milleneumi műben. Pauler a 90-es évek elején már megjelentett egy nagy művet az Árpádok koráról. 51 Szilágyi egykori beosztottja az Egyetemi Könyvtárban és a Történelmi Társulat titkári hivatalában. Vö. Mann: i. m. 62 Károlyi Árpád -Szilágyi Sándor, 1894. nov. 5. és nov 12. OSzKK Szilágyi lev. 53 „Igazán nagyon sajnálom és restellem, hogy nem vagyok képes most még kézirattal szolgálni; a mi van, azt nemcsak át kell nézni, hanem részben át is kell dolgozni, arra pedig mostani állapotomban nincsen elegendő erőm. Mihelyt helyre áll az egészségem, azonnal hozzá látok a munkához, húsvét előtt azonban erre nincsen kilátásom. Még egyszer bocsánatát kérve ..." Fröhlich Róbert—Szilágyi Sándor, 1894. márc. 29. Uo. " Kuzsinszky Bálint-Szilágyi Sándor, 1894. jún. 25. OSzKK Irattár, 3. йъ Szabó: i. m. 38 Pór Antal-Szilágyi Sándor, 1894. szept. 18. OSzKK Szilágyi lev.
