Századok – 1968
Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3
4 SZÉKELY GYÖRGY' különféle gyártmányok értékrendjére, arányaira, egyedül ez a remény adj; meg az alábbi fejtegetések jogosultságát. Flandria székhelye és legkorábban tündöklő ipari és kereskedő városa a posztóipar korai központja Gent (Gand) volt. Ezt már a XII. század végére elmondhatjuk, amikorra bekapcsolódik a Kölntől nyugatra húzódó úthálózat ba. A flamand takácsváros angol gyapjút dolgozott fel, a XIII. században tag ja volt a Londoni Hansának, s annak a század közepén készült jegyzékében i szerepel (Gans). Távolsági kereskedelme részben Velence és Genova felé irányult ahonnan árui eljutottak a Keletre is. De jelentkezett a város áruival az olas: félsziget piacain is, észak-itáliai oklevélben már 1264-ben (pannus Guanti). 1 városnév francia alakváltozatára visszamenő olasz posztónév eredetileg latii genitivusi alak lehetett, s hasonló terjedt a magyarországi kereskedelmi hasz nálatban is — ezt a magyar nyelven beszélők nemsokára városnévből képzet -i végződésű melléknévnek érezhètték. Ez először is Gent árujával kapcsolat ban vetődik fel, amely a XIII. század derekán már kimutatható Magyarorszá gon, s az'olasz—magyar névalakok hasonlósága ezért is figyelemre tarthat szá mot. Egy magyar királynak vég- és rőfszámra eladott áruk között gyakraj (13 esetben!) szerepel a de gancy (10 esetben), gansytum (1 ízben), gancitun (2 alkalommal). A királyi ezeket a textíliákat nagyrészt uraknak engedte át Ez a posztó tehát a magyar előkelőségek körében is kedvelt áru lehetett. A ko rábbi irodalomban elterjedt és a szöveg lelőhelyét jobban figyelembe vevő véle mény szerint az eladó syr Wullam (Wilam) olasz (velencei vagy zárai) távolsá gi vándorkereskedő volt, aki 1238/41 között IV. Bélának adott el. E szerint i genti posztó magyarországi terjedése annak itáliai-levantei forgalma kereté be esnék. Legújabban Zolnay László az egész forrást tüzetes elemzés tárgyáví tette, s azt 1264-re sikerült datálnia. Többi megállapításai már vitathatók: < a számadást István ifjabb királyhoz fűzi, s kiiktatni törekszik a kereskedő ve lencei voltát is. Ez utóbbi feltételezései tárgyunk szempontjából nem egyfor mán fontosak, mindezt elsősorban a forgalom iránya szempontjából szeret nénk tisztán látni. Zolnay felfogása szerint a genti áruk szárazföldi útoi egyenesen jutottak el Budára, térképén Velencét nem is szerepelteti. Szerint« Magyarországra települt flandriai távolsági kereskedők közvetítették az árut akiknek állomása Esztergom volt. Ennek bizonyítéka gyanánt szerepeltet Gean pinguis mercator de Ganth-ot, sőt azt állítja, hogy annak „esztergom adósa . . . nagy tétel gandi posztót vett át tőle". Még néhány adatot ismer Zol nay a genti posztó már Magyarországon belüli forgalmáról, s ebből le is vonjE a messzemenő következtetést: ,,. . . nem kell, de nem is lehet Velence piacái szupponálnunk", „a gandi posztó tehát elterjedt, értékálló valuta volt, nem pe dig Velencén át importált luxuscikk", „teljesen feleslegessé teszi, hogy árube szerzői tevékenységét Velence piacához kössük". Véleményem szerint Zolnaj feltevései nem erősebbek a korábbi történetírás elképzeléseinél, nincsenek alap vető bizonyítékai. Magában a számadásban flandriai, itáliai, bizánci és ázsia eredetű textiláruk szerepelnek, ellenben nem szerepel német. Ez az áruösszeté tel inkább képzelhető el velencei irányból, mint egyenesen Flandriából. Ezt s milanói bíbor s arannyal átszőtt bíbor és luccai cindatum csak alátámasztja Maga, a forrásbeli fogalom nem zárja ki a velencei közvetítést, ugyanis a kora beli írásmód mellett a -c- felfogható -t- hangzó jelölésének (gancy=ganty) ami egybeesik az olasz nyelvbe került egyidejű alakkal. Itt kell megemlíteni hogy Magyarország és Velence között a kereskedelmi összeköttetések igen élén kek voltak: visszanyúlnak 1200 elé, s — jóllehet igen gyér — numizmatikai le
