Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1072 VÁKADISTERNBERG JÁNOS sem mozsárágyúi6 3 kéznél; míg tehát az ostromláshoz szükségesekről gondoskodott, igen sok időt vesztegetett el Orsavánál. Végül, miután megostromolta ezt az erődöt, a németek két múlva6 4 megegyeztek a törökökkel, s megkapták tőlük a szabad elvonulás lehetőségét. Időközben megjött a nagyvezír parancsa: Jöjjenek a magyar főnemesek Belgrád alá hozzá. így azután a főrangúak Orsavánál övéikkel együtt átkeltek a Dunán, Belgrádnak véve útjukat, a pasa pedig csapataival együtt a Duna mentén vonult tovább, hogy a Belgrádnál vert hidat megtámadja; de alig ért a Palánka nevű német erősséghez, az elfogott parasztoktól ós német hadifoglyoktól megtudta azt, hogy Belgrád alatt megverték ós megfutamították a németek a törököket; ettől úgy elfogta a félelem, hogy visszafordult nyomban azon az úton, amelyen jött, s vissza is ment. A törökök vesztéhez közbevetőleg még csak annyit, hogy az a terület, amerre vonultak, bulgár lakosságú volt, s ez a lakosság is felkelt a törökök ellen; az útszorosokban rá-rácsaptak a pasa csapataira, de az a szintén kb. 600 főnyi császári magyar, ki a palánkai erődben volt, szintén üldözőbe vette a pasát, s a törökök minden szekere, minden élelme a magyarok s bulgárok kezébe került zsákmányként; a pasa csak nagy üggyel-bajjal tudott elvergődni a Viddin nevű török erősségig. Hasonlóképpen a magyar főnemesek is a Duna túlsó partján, útban Belgrád felé, értesültek a nagy csapásról, sőt az egyik pasa, aki 3000 emberével menekülőben volt, nem messzire tőlük, szintén Viddin felé igyekezett, de kb. 120 főnyi bulgár paraszt szótszórta ezeket a törököket is, a hegyszorosokban rajtuk ütve; midőn a magyar főnemesek ezt meghallották, egy török vezető segítségével más útra voltak kénytelenek térni. Forgáchnak ugyan az volt a tanácsa, hogy semmiképpen se menjenek a hegyszorosok közt vivő utakon, hanem, miután már a síkságon vannak, egyenesen menjenek Belgrád irányában. Az ugyanis lehetetlenség, hogy az emberek ekkora sokasága, ilyen hatalmas csapás elviselése után ne igyekezzék újból összegyülekezni, hiszen velük szemben már nincsen senki, mert a német a török üldözésével már nem nagyon fog törődni. Forgáeli ugyanis — jól ismerve a németek szokását — kijelentette: a németek most meg fognak állni, és a belgrádi ostromot fogják befejezni. De Forgách nem tudta véleményét érvényre juttatni, s a magyar urak csak akkor, annkor visszaútjukban a hegyszorosokhoz értek, tudták meg, hogy azt a bizonyos pasát megfutamították, csapatát szétverték, de azt is, hogy a bulgárok már várják a magyar urakat. Bercsényinek három török lovasszázada volt, s volt egy török janicsárszázada is, a magyarok is voltak összesen mintegy kétszázan. Midőn Forgách már látta a fenyegető veszélyt, nyomban elkezdte a csatarendet felállítani, biztosan tudva azt, hogy fegyverrel a kézben és harcolva kell majd átkelniök a hegyeken. Bercsényit lovon szállították betegen, mert a katonai szekerek egy részét a csapatok mögül már zsákmányként elvitték a bulgárok, ezért aztán a többi szekeret és Bercsényi kocsiját is felgyújtották a magyarok, s csak könnyű felszereléssel vonultak a hegyek közé, de mindjárt a hegyszorosok bejáratánál megtalálták azoknak a menekülő törököknek a holttesteit, kiket a bulgárok öldöstek le. Közben Forgách előre nyomult saját megbízható embereivel ós a janicsárszázaddal, de ezek a janicsárok a páni félelemtől alig tudták a levegőt kapkodni. Midőn felértek az egyik hegytetőre egy nagyon szoros hegyiúton át, íme, már fel is bukkant nagy kiabálással, puskalövésekkel egy kb. 600 főnyi bulgár csapat, úgyhogy a janicsárok azon nyomban megfutottak. De Forgách a janicsárokat buzdítva, saját megbízható embereivel együtt leugrott a lóról, egyenest ráment a bulgárokra, akik a derekas ellenállás láttán, röviden csatázva ellenük, végül menekülésre fogták a dolgot, és a meredek sziklafalakra kapaszkodtak fel. Es így. Isten segítségével aznap azon a hágón szerencsésen átjutottak. Amikor azonban éjszakai pihenőt tartottak, újra megjelentek a bulgárok s rohamot intéztek ellenük, de hiába, mert a magyaroknál jól meg volt szervezve és jól el volt rendezve minden. Ez a színjáték naponta megismétlődött 59 napon át, míg végre kijutottak a Duna mellett fekvő viddini mezőre. Viddin már török kézen levő erősség volt, s a mezőn ott táborozott Reeep pasa. Majd néhány nap elteltével a török táborba megérkezett a nagyvezű' parancsa: a magyar urak menjenek a nagyvezirhez, aki Nist65 török erősségben volt; ők erre oda is mentek, ugyanis az előző nagyvezírt az elszenvedett vereség után elcsapták, és helyébe Achmet pasát tették meg nagyvezírnek.6 6 Ez ostoba ember volt, nem értett sem a katonai, sem a politikai dolgokhoz; 3 — 4 hét elteltével egész hadseregével — mely még kb. 60 000 főnyi törökből ós 120 000 főnyi tatárból állott — Szófiába í3 A szövegben olvasható „mortalia" — másolási elírás, helyesen: „mortaria" — A ford. et Az időtartam a szövegben kitöltetlen maradt. " Nyilván Nis városa. A szerző itt téved, az új nagyvezír Nisándzsi Mehmet pasa volt. Lásd: Kimutatás a török birodalom nagy vezéreiről 1717 őszétói 1763 tavaszáig. Mikes Kelemen Összes müvei. I. köt. Bpest. 1965 . 390 1.
