Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1071 fel a fejedelem megérkezését — kimentette magát. A törökök is gyanút fogtak Forgách és Csáki ellen amiatt, hogy semmiképpen sem fogadják el a pénzt, s ezért megvontak tőlük minden anyagi támogatást, s nyomorúságosan is éltek mindketten. Ezzel szemben Bercsényi és Eszterházi fényesen éltek a pénzekből, de katonát — azt egyet sem tudtak toborozni. A grófnék pedig a Duna partjára jöttek, Saksi városába,5 7 Forgách és Csáky kísér­ték őket odáig. Megjött Drinápolyból Bercsényi úr is, és elmondotta, hogy mi minden törtónt ott, s arról is beszámolt, hogy milyen hadiszervezetet fognak az új török hadsereg­ben kiépíteni. A törökök ugyanis már bizonyosan tudták, hogy a császáriak Eugén herceg parancsnoksága alatt 150 000 német katonával Belgrádot akarják megostromolni. Tehát úgy határoztak a nagy hadi dévánban, hogy a császáriakat ellenállás nélkül átengedik a Dunán, s majd mikor azok ostromzár alá veszik Belgrádot (amely erősségben ez idő szerint 30 000 török harcos van), s minden bizonnyal körül is sáncolják majd magukat, akkor a teljes török haderő (ez a haderő ez idő szerint, a tatárokkal együtt 300 000 fegy­veres harcost számlál), s maga a törökök császára is Szemendria városánál helyezkedik majd el, mely a Duna partján van. Itt a császár elsáncolja magát 100 000 emberrel, a nagyvezír azonban a nagy haderővel átmegy a Dunán azon a hídon, amelyet majd ott és akkor kell felverni, s meg fogja ostromolni Tömösvárt vagy Szegedet. A tatárok egy része, néhány pasával együtt, környeskörül apróbb támadásokkal zaklatja majd a néme­teket, akik Belgrád alatt lesznek, mindenütt — a Dunán is — megakadályozva számukra azt, hogy embereik és lovaik élelemhez, takarmányhoz jussanak. A tatárok kánja néhány pasával s a magyar emigráns főurak segítségével átkel majd a Tiszán, s a tatárok, anélkül, hogy elpusztítanák Magyarországot, egyenesen a császár ausztriai örökös tartományai ellen vonulnak, s Morvaországot elpusztítva és felperzselve, egészen Bécsig törnek előre; a magyar emigráns főurak pedig a török segítségével ezalatt Magyarországon fegyverbe szólítják a magyarokat szabadságuk visszaszerzésére. Ha pedig a császáriak elhagynák Belgrádot, ós át akarnának kelni a Dunán, akkor egyik oldalról a török császár, másik oldalról a nagyvezír zárja körül a császáriakat, de csak azért, hogy mindenféle élelmiszert és ellátási lehetőséget elvágjanak a németek elől, győzze le az éhség őket. Minden török intézkedés meg is törtónt e terv szolgálatában. De az Isten, aki megváltoztatja a fejedel­mek terveit, a törökök nagyon is veszedelmes szándékát is megváltoztatta. Azt, hogy mi s hogyan történt Belgrád alatt — jól ismeri az egész világ, ezért itt most csak a magyarok dolgát írjuk le. A törökök — tervüket megváltoztatva — Recseb pasa58 mellé adtak 40 000 törököt és 10 000 tatárt, azzal a meghagyással, hogy keljen át a Dunán, menjen a Vaskapun, vagyis Erdély kapuján át a Dunán a Tisza felé, hogy a Dunának túlsó feléről akadályozza meg a németek hídverését Belgrád alatt, elzárva azt az utat is, amelyen Szeged felől szénát és élelmiszert szoktak lefelé szállítani a németek. Közben küldje el a tatárokat s még néhány ezer emberét Erdélybe, a Vaskapun át, ugyanis Erdélyben csak igen kevés német van a várakban őrségként. Hasonlóképpen Eszterházi Koczinból törökökkel s egy tatár vezérrel, akinek 15 000 tatárja volt, s ki személyesen vezette saját nópebeli katonáit, s kikhez Moldva fejedelme is csatlakozik majd Josziból,69 együttesen elfoglalják majd Erdélyt Rákóczi fejedelem nevében. A magyar főnemesek pedig, Bercsényi, Forgách és Eszterházy segítségére lesznek a pasának azzal, hogy meg­érkezve a Tiszához, Magyarországnak ezt a részét maguk mellé sorakoztatják, vagy, ha szükség lenne rá, s az események úgy kívánnák, menjenek Erdélybe a törökökkel a Vas­kapun át. A főrangú magyarok tehát, a porta parancsára, azzal a kevés magyarral együtt, kiket Bercsényi toborzott, a pasához indultak, Havasalföldön keresztül, mely az Olt folyón túl van; mivel pedig ez a tartomány császári oltalom alatt állt, s a császárnak adózott is, és elpártolt a töröktől, a pasa a tartományon átvonulva elpusztította és fel­perzselte azt, teljesen tönkretóve a lakosságot, úgy, hogy azok állataikat eladva;60 a vár­kastélyokat s a gyönyörű rutén61 templomokat a porig égette; borzalmas volt ez a látvány. A pasa, s vele a magyar főrangúak, elérkeztek Orsava erősségéig, amely török őrséggel volt megerősítve, a Duna szorosa mellett. Itt meg kellett állniok, mert közbe­esett egy német sáneerőd, amelyben 600 főnyi német őrség volt, név szerint Median.62 Tehát először ezt az erődöt kellett a pasának megvívnia, jóllehet nem voltak sem ágyúi, 17 Nyilván Izsákdsi. Lásd az 1717. dec. 1-i rendelkezést Bercsényi, Csáky és Forgách családjainak ellátásáról, akik Izsákdsiba érkeznek. Karácson: i. m. 32. 1. 68 Közelebbit nem tudtunk megállapítani róla. s* Ia?i, a moldvai fejedelemség fővárosa. " A mondat itt hiányos, s arra mutat, hogy másolási hiba történt. Értelme szerint —• de az egykorú devasztá­ciós leírások szokásos szövege szerint is — kb. így lenne rekonstruálható: „Állataikat eladva tudták csak életüket tovább tengetni" — vagy ehhez hasonló értelmű szöveg. — A ford. 'i Értsd: görögkeleti. •2 Mehádia. 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom