Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1053 rohanva Eger várát, azt vitézül el is foglalta, s gondoskodott arról, hogy övéi tovább nyomuljanak előre a haza területén, s ezek előhadaikkal el is jutottak Bars vármegyéig, miközben Bercsényi és Károlyi ama felső-magyarországi vármegyékben tartózkodtak, melyek máris csatlakoztak hozzájuk. József király pedig Landau várát megvéve, visszatért Bécsbe. Gr. Forgách generálist, ki szintén Németországból volt visszatérőben győri várparancsnoki állomáshelyére, sietve Bécsbe rendelték, s a császár személyesen parancsolta meg Forgáchnak, hogy sietve menjen Magyarországra, s minthogy az országlakó nemesek körében közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvend, szervezze meg a nemesi felkelést azokban a vármegyékben, melyeket Rákóczi még nem foglalt el, tartson számukra gyűléseket, s vegye rá őket arra, hogy maradjanak meg hűségükben, s védelmezzék meg magukat a rákócziánusokkal szemben. Minderi így is törtónt. Forgách a dunántúli felkelő vármegyéket a Duna mellett helyezte el, hogy velük megakadályozza a rákócziánusok átkelését a Dunán; Nyitra és Pozsony megyék felkelt nemességót magával vitte Nyitra várába, ahonnan megakadályozta a rákócziánusok portyázásait; ezek ugyanis már előrehatoltak a Garam folyó partján levő Léva nevű városig, s ott álltak csak meg. Forgách a rákócziánusok csatározásait, vagyis portyázásait többször is sikeresen visszaverte. Bercsényi ós Károlyi Szécsény körül tartózkodtak ekkor, s a rácok ellen küldözgették ki csapataikat. Ugyanis kezdetben a rácok is a herceghez akartak csatlakozni, de a zsákmány miatt néhány rákócziánus tiszt kegyetlenül bánt el a rácokkal; ez a nép emiatt idegenedett el a hercegtől, s csatlakozott a németekhez, ós ez bizony nagy kárára lett a rákócziánusoknak. Végül, néhány hónap múltán megérkezett német katonáival Síik5 tábornok, kb. 3000 embernyi erővel. Nyitrán egyesült Forgách-esal. együtt átkeltek a Garam folyón, s midőn már Léva városához közeledtek, a rákócziánusok eléjük mentek, s igen derekasan megtámadták a németeket, kik az első vonalban voltak; a második vonalat a magyar vármegyék nemesi felkelői tartották; minthogy azonban a rákócziánusok mind könnyű fegyverzetű lovasok voltak, végül mégis hátat kellett fordítaniok az ellenségnek, s a császáriak ugyanezzel az ellentámadással be is törtek a városba; a város lakosai és a nemesek is már előzőleg behúzódtak a várba, majd Forgách rábeszélésére átadták a várat a császáriaknak; a városiaktól a katonák nem vettek el semmit, hiszen azoknak nem rosszindulatból, hanem kényszerből kellett Rákóczihoz csatlakozniok. Ez a csatározás egyik részről sem — tehát sem a császáriaktól, sem a rákócziánusoktól — nem követelt 50 embernél több veszteséget. A rákócziánusok pedig Bercsényihez húzódtak vissza, tehát Szécsénybe, a császáriak pedig néhány napig Léván maradtak. Majd Síig indult el elsőnek Léváról, s egyenesen a bányavárosoknak tartott; ugyanis nem akarta megvárni azt a 2000 főnyi németet s ugyanannyi rácot, kik Horvátországból jöttek, s csatlakozniok kellett volna Síikhez; ezek már Budán voltak, és egy héten belül meg kellett volna érkezniük; ám Síik, semmibe véve az ellenséget, tiszttársai tanácsa ellenére a legrövidebb úton németjeivel Zólyomba vonult, s a városba vette be magát, míg a magyarok, kik Forgách-csal voltak, a környező falvakba szállásolták be magukat. Síik azonban Zólyomban csak mintegy 3 napig maradt. Időközben Szuknóról és Gács-ról — ezek Forgách örökös birtokai voltak — hírt kapott Forgách saját jobbágyaitól, de barátaitól is arról, hogy Bercsényi és Károlyi mindenünnen összevonják gyalogos és lovas csapataikat az ágyúkkal együtt, s bizonyos, hogy meg akarják támadni a császáriakat. Ezt Forgách jelentette Síiknek, de ő gőgösen felnevetve azt mondta, hogy a rákócziánusok kedves vendégei, kiket szépszerével fog fogadni, de úgy véli, hogy még sincs akkora vakmerőség a rákócziánusokban, hogy bármit is nyíltan meg merészelnének próbálni a császáriakkal szemben. A bányavárosokban csak kevés rákócziánus volt, ezek behúzódtak az erdőkbe, hogy ott várják meg a segítségükre jövő erősítést. Síik az egyik napon, pontosabban Szt. Lipót napján5 » reggel, 600 német lovassal Besztercebányára ment át; ez a város az említett Zólyomtól 3 mérföldnyire esik; majd parancsot adott' Forgách-nak (aki, mint császári generális közvetlenül Síik után következett a parancsnoklás rendjében, a német tisztek felett is), hogy maradjon a városban (Zólyomban), és ha jönnének a rákócziánusok — amit ő ugyan kötve hisz —, jelentse neki, mert ő akkor nyomban vissza fog térni. Még akkor történt, amikor Síik éppen indulni készült Besztercebányára, s még szállásán volt, hogy Forgách hírt kapott: Bercsényi és Károlyi 15 000 emberrel egy bizonyos napon Zólyom alá fog érkezni; e hírt Forgách nyomban jelentette Síiknek, de ő erre bosszankodva azt felelte, hogy ez csak képzelődés, s útnak is indult. Délelőtt 10 óra tájban visszatért az a magyar portya, melyet Forgách kül-5 Schlick Leopold gróf, császári generális. sa November 15-én 13 Századok 1988/5 -6
