Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

1054 VÁRADI STERNBERG J.í XOS dött ki a rákócziánusok kikémlelésére; ez a portya jelentette, hogy megütköztek a rákócziánusok előőrseivel, s menekülve érkeztek ide, tüstént fel fognak bukkanni a rákócziánusok — s mindez így is történt. Forgách ezt azonnal gyorsfutárral jelentette Síiknek; közben, déli tizenkettő körül megjelent az egész rákócziánus hadsereg, s megállt az egyik hegyen, hogy bevárja gyalogságát. Ismét ment a híradás Síiknek az egész ellenséges sereg megérkeztéről, de ezt ő már maga is látta, mert vissza akarván térni, most már maga is megtapasztalta, hogy Zólyom városa körül van véve ellenséggel, s el van zárva előle a bejutás lehetősége; most aztán őt is elfogta a rémület, s övéivel hátrálni kezdett Bajmóc irányába, s parancsot küldött Forgáclmak, hogy hagyja el a várost, mindenképpen vonuljon vissza, jöjjön hátrafelé, Bajmócra, arrafelé, amerre a bányavárosokba korábban bejöttek, s majd ott ő is meg fogja várni Forgáchot. Azok a magyarok, akik a császáriakkal voltak, látván azt, hogy Síik visszavonul, ugyanakkor Rákóczi ereje és előnyomulása fokozódik, szétoszlottak, és otthonaikba tértek vissza. Miután pedig a rákócziánusok gyalogsága megérkezett, hadi rendbe rendeződtek, közben azonban Forgách generális tudta nélkül egy német ezredes, név szerint Viard, három csapattal kiment a városból, s harcállást foglalt el az alsóváros előtt, s még több csapat is követte volna az ezredest, ha maga Forgách oda nem ment volna, s ezt meg nem tiltotta volna; a rákócziánusok azon nyomban teljes erejükkel e csapatrészek ellen vonultak, s rájuk rontottak; a megrémült ezredes erre vissza akart vonulni a városba, de a rákócziánusok olyan elsöprő erővel rohamozták meg őket, hogy szinte mindnyájukat tönkreverték. Erre Forgách személyesen vezetett oda két csapat gyalogost, feltartóztatta a rákócziánusok rohamát, így aztán ama szétvert csapatok maradványai visszavonulhattak a városba. Ám további gyalogos csapataik odaérkeztével a rákócziánusok ismét rendezték soraikat, s betörtek az alsóvárosba. Forgách pedig 30 német katonája elvesztése árán, nem minden veszély nélkül, visszavonult a városba. A rákócziánus gyalogosok vad dühhel megrohamozták a város kapuját úgy, hogy magának Forgách-nak is gyalogosként kellett csatáznia az ellenséggel, s visszavernie őket a kaputól, mert egyébként már betörtek volna. Végül is a rákócziánusok felgyújtották az alsóvárost, gondolván, hogy a tűz majd átterjed a városra is, s a tűz védelme alatt megtámadhatják a várost is. Ámde a tűz, az ellenszél miatt, az ellenséget űzte ki az alsóvárosból, s Forgách a szétszórt német katonaságot ismét jó hadrendbe szedte. Ez a Zólyom városa egyébként (szabad) királyi város, megerősített vára van, s a magyar királyok idejében itt őrizték a királyi koronát; ez idő szerint az Eszterházy grófok családja bírja örökjogon, a vár fele pedig Forgách generális feleségéé volt ekkor, ki Eszterházy grófnő volt. Forgách tehát, mint a vár és a környező jószágok birtokosa, a császári katonaságnak minden ellátást megadott. A vár védelmére szétosztotta a gyalogságot, mely 200 főnyi németből állott (több gyalogsága nem is volt Síiknek), az ágyúkat a bástyákról és a tornyokból az ellenségre irányoztatta, hátra is szorította az ágyúk lövéseivel, nem is tudott ezek miatt a közelben megmaradni. Amikor pedig Forgách megkapta Síik parancsát, őrséget hagyva hátra a várban, de otthagyva a szekereket és a poggyászt is, lovasságával igen nagy csendben, éjnek idején, holdvilágnál kivonult a város egyik kapuján, és minthogy az ellenségnek nem voltak éber őrszemei, szerencsésen ki is tudott jutni a városból. Egy mérföldnyi út után következett egy hegyszoros, ezt a szorost csak 300 paraszt gyalogpuskás őrizte; ezek kezdetben ellenálltak, de csekély ellenállás után otthagyták a hegyszorost, s így a császáriak áthaladva azon a szűk úton, napkeltére már Szentkereszt városába értek. Közben — de csak hajnalban — a rákócziánusok megtudták a császáriak távozását, erre rohanvást utánuk száguldott egész lovasságuk, de ez az egész sereg már nem érte el a császáriakat, csak néhány könnyűlovas-szakasznak sikerült megtámadnia Hendlova falunál a német utóvédet, de ezzel már nem tudták lelassítani a császáriak útját. Azok aztán baj nélkül el is értek Bajmóc városába, ahol Síik tartózkodott övéivel; Síik igen nagy tisztelettel fogadta Forgáchot, hiszen az ő ügyessége mentette meg szerencsésen a császáriakat.