Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1048 VÁRADI STERNBERG J.í XOS a főrangúak és a nemesek személye ellen is rettenetes hajszát indított. Az 1671. esztendőben Nádasdy Ferenc gróf országbírót, Zrínyi Péter gróf horvát bánt és Frangepán grófot, ennek az ősrégi családnak utolsó sarját s más kiváló nemesembereket is ártatlanul elfogatott, német katonákat küldve rájuk, és minden törvényes, bírói eljárás mellőzésével lefejeztette őket. Az 1687. évben — annak érdekében, hogy Magyarország trónjának öröklési jogát saját magára és utódaira ruháztathassa át — Eperjesen külön bíróságot állíttatott fel, eléje hurcoltatott igen sok nemest, és sokféle, iszonyú kínvallatás után lemészároltatta őket. Ugyanazon idő tájt Pozsonyba országgyűlést hirdetett azért, hogy ott magát és leszármazóit Magyarország örökös királyává választassa. Minderről egyébként bárki alaposan tájékozódhat Rákóczy herceg kiáltványából. Végül az 1700. esztendőben tábornoka útján sok főnemest és nemest fogatott el, s már parancsot is adott még többek fogságba vetésére, de jónéhányan tudomást szereztek erről a kegyetlen szándékáról, elmenekültek, mások ismét egyéb módon kerestek a maguk számára oltalmat. Ám a katonák valamennyiök előtt Rákóczi Ferenc hercegre törtek, ki, mit sem tudva semmiről, jószágain, akkor éppen a sárosi várkastélyában tartózkodott. Egyik éjszakán tehát, még pirkadat előtt, amikor hálószobájában még együtt pihentek, ő is, felesége is, a hercegasszony, ki a hesseni őrgrófok családjából való volt, a katonák az ajtókat feltörve, fegyveres kézzel rontottak be a hálószobába, s a herceg mellének puskát szegezve, kirángatták őt ágyából, és alig hagyva neki időt arra, hogy magára ölthesse ruháit, elhurcolták Kassára, igen szigorú őrizetben tartva, innen pedig Neustadt városába, nem messzire Bécstől, s itt börtönbe vetették, mégpedig ugyanoda, ahol a herceg anyai ági nagyapja, a fent már megnevezett Zrínyi Péter gróf horvát bán szenvedte el a börtönt, s ahol meg is ölték. Néhány hét múltán felkeresték börtönében a herceget a német császár főhivatalnokai, s magukkal hoztak egy hamis tanút is, név szerint Longval kapitányt, a császári ezred egyik századparancsnokát, ki téli táborban volt a herceg jószágain, s ez alatt az idő alatt — minthogy társalkodó hajlamú ember volt — állandó bejárása volt a herceghez, ki szívesen elbeszélgetett vele; ennek a kapitánynak azt kellett mondania, hogy az ő közbenjöttével (ugyanis franciának vallotta magát) a herceg, Franciaország királyával szövetkezve, pártütést akart szervezni a császár ellen, s ő ebben az ügyben már járt is a francia királynál; azt is vallotta, hogy a herceg erre a pártütésre vonatkozóan megbeszéléseket folytatott Bercsényi gróffal, az ungvári főispánnal, ki Lengyelországba menekült, Szirmay István királyi ítélőmesterrel (aki ekkor már szintén börtönben volt), mégpedig Ungvárott, Bercsényi gróf házában; a császári főhivatalnokok pedig a herceget akarták kihallgatni ebben az ügyben. Az ártatlan herceg, bízva saját teljesen tiszta lelkiismeretében, azt felelte a főhivatalnokoknak (kik között ott volt gr. Bucceleni udvari kancellár is),hogy Isten a tanúja jó lelkiismeretének és ártatlanságának, és hogy soha, elméjének egyetlen halvány gondolatában sem fordult meg az, hogy bármiféle pártütést is szervezzen, s ez az ember nagyon gonosz ember, hamis tanú, hazug, s ez abból is világosan kitűnik, hogy sohasem volt együtt Szirmai úrral gr. Bercsényi házában, s maga a herceg abban az időben Bécsben volt, s ezt jól tudhatja a kancellár úr is, saját személyében, hiszen látta is őt annak idején Bécsben; egyébként is: ő herceg, Magyarország főnemese, s udvariasan elnézést kérve tiltakozást jelentett be, mondván, hogy az őt megillető bú'ói fórumon kívül semmit sem fog válaszolni, de e fórum előtt, a törvényes bírói eljárás rendjének megtartása esetén kósz számot adni mindenről, s kész bebizonyítani ártatlanságát. Az őt megillető bírói fórumon kívül azonban, idegén országban, hazája határain és törvényein kívül soha sem lesz hajlandó semmiféle joghatóságnak alávetni magát, bármi is történjék vele. A főhivatalnokok a herceg elhatározásának hallatára durvább hangon fenyegetni kezdték őt, majd pedig dolguk végezetlenül eltávoztak. A hercegnek pedig egyetlen apródjával és szakácsával a börtönben kellett maradnia. Es ezután a főhivatalnokok több alkalommal is eljöttek a herceghez, s hol jó szóval, hol meg gonosz beszéddel arra akarták rávenni őt, hogy álljon az osztrák bíróság elé, ámde, mert ő bátran és állhatatosan kitartott elhatározása mellett, egyik napon ama város1 tanácsurai, a császári felség nevében bemutatták neki az osztrák bírói fórumtól származó pecsétes idézőlevelet, s az volt a szándékuk, hogy ezt kézbesítik is neki, de a herceg röviden azt felelte nekik, hogy semmiféle egyéb joghatóságot nem ismer el, csakis Magyarország törvényeit, éppen ezért az idózőlevelet sem veszi át. Erre a tanácsurak lerakták az idézőlevelet a herceg asztalára. Ámde ő azon nyomban elővigyázatosságból krétával körüljelölte ezt a helyet, hogy bizo-1 Bécsújhely.
