Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1049 nyossá tegye őket affelől: ő még csak érinteni sem akarja azt az idézőlevelet; ezek után el is távoztak az idézők.2 A herceg őrzésére, a katonákkal együtt kivezényeltek egy kapitányt, aki,miközben gyakran meglátogatta őt, bizalmasan is elbeszélgetett vele; e beszélgetések során a herceg olyan világosan bebizonyította neki ártatlanságát, hogy a kapitányt teljességgel meg is győzte efelől. Időközben a bécsi udvar gondoskodott arról, hogy olyan dekrétum szülessék a herceg ellen, mely szerint le kell Őt fejezni; amikor a kapitány ezt megtudta, megrendült a hírre, s nagy részvétet érzett afelett, hogy a legártatlanabb s legnemesebb vért akarják kiontani, hiszen látta az ifjú herceg kiemelkedő képességeit és erényeit; ezért megfogamzott benne az elhatározás, s ezt meg is mondotta a hercegnek, hogy ti., mivel látja a herceg ártatlanságát, s nagy részvétet érez a kiváló jellemű herceg halálának gondolatára, éppen ezért ő, keresztényi szeretetből kész saját személyét is életveszélynek kitenni annak érdekében, hogy kiszabadítsa és futni engedje a herceget. De miközben mindezt előadta neki, a herceg számára gyanússá vált ez az áldozatvállalás, mert úgy vélte, hogy ez nem más, mint az udvar cselszövénye, azzal a céllal, hogy amikor ő majd menekülésre fogja a dolgot, abban a szempillantásban meggyilkolhassák, ezért a kapitánynak ezt az első javaslatát udvarias válaszában elhárította magától. Ám a kapitány észrevette a herceg bizalmatlanságát az ő irányában ebben az ügyben, s folytonosan sürgette a herceget a menekülésre, s a legkeményebb esküt tette le előtte, s becsületes szándékát bizonygatta, intve a herceget: ne késlekedjék soká, mert a dekrétumot már meg is hozták, s a késlekedés veszedelmet rejt magában. A herceg, belátva azt, hogy a kapitány az igazat mondja, végre elfogadta tanácsát, s az ő közvetítésével üzenetet küldött feleségének, jelezve neki, hogy meghatározott időre s a megjelölt helyre küldjön lovakat. A herceg közlegényi egyenruhába bújt, s a kapitánnyal együtt távozott a várból, lóra ült, s úgy szökött meg. Közben eltelt néhány óra, és az a káplár, aki az őrséggel együtt végig szokta vizsgálni a börtönt, üresen találta azt; tüstént csődület támadt, elkezdték kutatni a herceget, de jelentették a kapitánynak is: a herceg sehol sincs. A kapitány csodálkozást mutatott a szökésen, de mivel őt magát a katonák olyan állapotban találták, hogy gyanút ébresztett saját maga ellen, tulajdon katonái tartóztatták le, s vetették fogságra. Nyomban hírt is adtak a bécsi udvarnak a herceg szökéséről. Az udvar ezen erősen felzúdult, rögtön kihallgatták a kapitányt, aki kertelés nélkül azonnal be is vallotta mindazt, amit tett. Kijelentette: a halál bármilyen nemét szívesen vállalja, mert amit tett, azt nem gonoszságból, nem is valamiféle haszonlesésből tette, hanem csakis keresztényi szeretetből, mert részvétet érzett a legártatlanabb vér iránt, s megszánta az annyira kiváló jellemű fiatal herceget; e vallomása után a kapitányt kegyetlenül megkínozták, majd elevenen felnégyelte őt a hóhér. A herceg pedig Isten kegyelméből s különleges gondviselése által elmenekült Lengyelországba, mégpedig előbb Krakkóba, majd Varsóba. Miután a herceg Varsóba érkezett, elment a francia király Varsóban tartózkodó követéhez, s bemutatkozott neki; a követ tudtára adta a hercegnek, hogy Bercsényi gróf is Varsóban van, éspedig egy kolostorban, s el is vezette a herceget abba a kolostorba, ahol aztán a hercegnek is egy ideig rejtőzködnie kellett Bercsényivel együtt. Végül is a követ a hercegnek s Bercsényinek menedékhelyet szerzett gr. Szenyavszki Ádám Miklósnál — ki az idő szerint Krakkó várnagya s Lengyelország haderejének nagyvezére volt —,3 ennél a nagylelkű, kiváló jellemű férfiúnál, aki nemcsak a herceggel tett sok jót, de később más számkivetésben élő magyarral is. Az említett Szenyavski gróf a herceget Bercsényivel együtt — álnéven, mint francia tiszteket — az ő brezáni várába küldte, s megadott nekik minden biztonságot, a kitűnő vendéglátással együtt; ott is időzött a herceg mindaddig, míg be nejn vonult Magyarországba. A bécsi udvar pedig a herceg ellen főbenjáró ítéletet hozott, s nemcsak halálra ítélte őt, de még azt is közhírré tette, hogy bizonyos pénzösszeget ad annak, aki élve kézrekeríti vagy megöli őt. Időközben megindult a háború a császár ós a francia király közt, s a császár kivonta Magyarországból egész hadseregét, csakis a várakban és katonai erődítményekben hagyott mindenütt őrséget, de csekély létszámban, és ellátásuk sem volt valami jó. Kassa környékén visszamaradt a gr. Montecuculi vasasezred, Erdélyben pedig gyalogos ós lovaskatonákból 6000 embere volt a császárnak, ezeknek gr.Rabutin volt a főparancsnokuk. Ez a Rabutin francia nemzetiségű ember volt. — Franciaország királya élt az - Az idézőlevél körülkrétázásának jelenetét Id. II. Rákóczi Ferencz önéletrajza. Bpest. 1876. 117. 1. ' Sieniawski Adam gróf, belzi palatínus. Az Emlékirat szerzője rosszul emlékezett: a krakkói várnagyságot és a nagyhetmáni méltóságot csak évekkel későbben nyerte el.
