Századok – 1968

Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038

FORGÁCH SIMON EMLÉKIRATAI 1041 írt és Károlyit kárhoztató Emlékirat csak kompromittálhatja a Forgáchcsaládot. Vagy pedig a Forgách-levéltár tartalmát kezdettől fogva ismerő, s ennek hazajuttatásában anyagilag is érdekelt Jávorka Ádám volt az, aki más helyre helyezte letétbe az Emlékiratot ? Ha ez az ő kezében is megfordult, akkor talán választ kapunk arra, hogy ki volt a kéziratnak az a figyelmes olvasója, aki NB jellel látta el a fontosabb helyeket, egyes részeket aláhúzott, s méltatlankodását is kifejezte a szöveg margóján Forgách börtönbevetése miatt. Az Emlékirat azonban más úton is kerülhetett az említett múzeum kéziratgyû jteményébe. Az 1840-es években Ukrajna területén nagyszabású kezdeményezés indult a régi iratok összegyűjtésére. Az 1843-ban létesült „Régi iratok kiválogatására alakult kijevi bizottság" tevékenysége kiterjedt a kijevi, podóliai és a volinyi kormányzóság területére. Visnyevecben 1846-ban a Bizottság kiküldetésében, amint Scsurát egyik írásában közli, a nagy ukrán költő, T. G. Sevcsenko járt.14

A Bizottság egyik legbefolyásosabb vezetőségi tagja Sztaniszlav Ivanovics Sodár báró (1792 — 1858) ismert numizmata és történész volt,1

5

aki a Bizottság által szervezett kiküldetések során megszerzett kéziratok darabjaival magángyűjteményét gyarapította. Ez a kéziratgyűjtemény a Zsitomir melletti Ivnicéből, ahol a báró kastélya volt, majdnem teljes egészében a Volinyi Központi Múzeumba került. Egy kissé túl részletesen latolgattam feltevéseimet a kézirat provenienciájára vonatkozólag. De úgy gondolom, hogy ezzel talán hozzájárulok a kutatás további irányának meghatározásához, amelynek során esetleg a lemásotás alapjául szolgáló teljes szöveg, vagy pedig más, Forgách Simonnal kapcsolalos irat is előkerülhet. * Az itt közölt kézirat egy befejezett, jól felépített mű töredékes szövege. Ismeretlen szerzője arra törekedett, hogy hősének, Forgách Simonnak szabadságharc alatti és utáni tevékenységét az ország sorsa alakulásának keretében, a történelmi események sodrában adja meg. A mű teljesen ismeretlen az irodalomban, Forgách Simon életrajzírói sem tudnak róla.1

6 Az Emlékirat szerzője jól ismeri kora politikai és nemzetközi viszonyait, művén meglátszik, hogy ott volt az események sodrában. A művet magyarul jól tudó ember írta. Erre vall a magyar vezetéknevek és helynevek helyesírása. Debrecent, Szegedet, Temesvárt ,,ő"-vel írja, ami a beszélt nyelv hatását mutatja. A német és francia nevek gyakran magyar átírásban szerepelnek (Hajsler, Czajler, Síik, Desöllör). Szembetűnő, hogy az Emlékiratban csak néhány helyen találkozunk évszámmal (a Wesselényi-összeesküvés, a Habsburgok trónöröklési jogának kodifikálása és Forgách 14 В. Щурат. Шевченко про Галичину в 1846 poqi. В. Г. Щурат. Вибраш npaqi з icTopiï лггератури. KHÏB, 1963. стор. 200—203. 15

Nekrológja megjelent: Известия Археологического Общества. 1859. Вып. 6. стлб. 392—393. A Bizottságban betöltött szerepéről: О. И.Левицкий: 50-летие Комиссии для разбора древних актов (1843—1893). Киев. 1893, стр. 9, 10, 23, 83, 136. 16

Bártfai Szabó László: A Hont-Pázmány nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom. 1910; Thaly Kálmán: Ghymesi gróf Forgách Simon mint író. Thaly K.: Irodalom és műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi korból. Bpest. 1885. 211 — 268. 1.