Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1042 VÁRADI STERNBERG J.í XOS 1722-i visszatérése Lengyelországba). Ez arra utal, hogy az eseményeket emlékezetből írták le. De ugyanakkor az Emlékiratra mégis jellemző a történelmi hitelesség. A munka eszmei iránya, történelmi koncepciója, egyes emberek iránti vonzalma és ellenszenve egyezik Forgách felfogásával, amennyire ezt a forrásokból és az irodalomból megállapíthattuk. Az események felvázolásában, Forgách szerepének értékelésében az Emlékirat szintén a kuruc tábornok magát következetesen mentegető álláspontját tükrözi.1 7 Jellemző, hogy ugyanakkor, amikor a szerző éles bírálattal illeti a szabadságharc több vezető személyiségét, különösen a tábornagy riválisainak, Bercsényinek és Károlyinak a tevékenységét, Forgách szerepét, akiről harmadik személyben , szól, alehető legkedvezőbb színben festi, nem szól jellemének ismert fogyatékosságairól, s nem említi egyetlen mulasztását vagy baklövését sem. Az Emlékirat teljesen szeplőtelen és eszményített hősként ábrázolja őt, akit „mindenki szeretett kedves emberségéért és bőkezűségéért, de különösen azért, mert a legszigorúbb fegyelmet tartotta parancsai által" (42. fólió). Ismerjük Forgách Habsburg-ellenes felfogását, amely a munkácsi fogságban 1710-ben megírt „Discursiók" c. munkájának az „Austriai Házrul" szóló fejezetében jelentkezik a legélesebben,1 8 és ez megegyezik az Emlékirat koncepciójával. Említést érdemel az Emlékirat Rákóczi-ábrázolása, amely kettősségével tűnik ki. Egyik oldalról a szerző kiemeli a fejedelem nagyságát, bölcsességét és érdemeit. „A herceget az Isten nagy bölcsességgel, körültekintéssel és józan ésszel ajándékozta meg" — olvassuk az Emlékiratban (13.). A kézirat más helyein is találunk hasonló értékeléseket. Ez azt mutatja, hogy a Zrínyi „Török áfium"-ának kiadását a fejedelemnek ajánló Forgách nézeteit visszatükröző szerző ebben a tekintetben következetes. De ugyanakkor a Rákóczi börtönében sínylődött Forgách nem tudja megbocsátani a fejedelemnek a sérelmet, és ezért az ónodi országgyűlés utáni időszakban Bercsényi bábjaként ábrázolja, egy másik helyen pedig azt írja róla, hogy „erényben tökéletes ember volt — de magával ragadta a gőg és hiú dicsőségre jutott" (46 — 47.). Ugyanekkor az Emlékirat lépten-nyomon felnagyítja Forgách érdemeit, s hallgat vagy másokat tesz felelőssé mulasztásaiért. így például szemlátomást eltúlozza érdemeit Eger, Kassa, Szatmár felszabadításában, a Dunántúl visszaszerzésében 1704-ben stb. A kéziratból ki van szakítva az a rész, amely a koroncói csatavesztéssel foglalkozik, de a zsibói ütközet és Esztergom el vesztése miatt sem illeti a szerző bírálattal a tábornagyot, sőt felhasználja az alkalmat, hogy másokat hibáztasson ezekért a sikertelenségekért. Az Emlékirat szerint Rákóczi börtönébe Forgách ártatlanul került és ezt a szerző többször is hangoztatja. Mindez a nyakas, a maga mulasztásait elismerni nem akaró, öntelt főúrra vall, s egyúttal azt mutatja, hogy az Emlékirat egyik fő célja Forgách tisztázása volt. Ez a mű vagy a száműzött kuruc tábornagy egyenes sugalíma-17 így például ismerjük Forgáehnak a fejedelemhez írt jelentését a koroncói ütközetről, amelyben a felelősséget igyekszik másokra hárítani. Ld. Hadtörténelmi Közlemények, 1890. 447—449. 1. Elfogatása napján, 1706. nov. 22-én a következőket írja feleségének: „Addig fáradoztam szívesen és hadakoztam a szabadságért, hogy rabságot nyerék . . . Én magamat semmiben sem érzem (bűnösnek), mert hazámnak ő nagyságánál (Rákóczinál — V. S. J.) csak gondolattal sem vétettem. "Bártfai Szabó: i. m. 630. 1. 18 Thaly K.: Ghymesi Forgách Simon . . . 238 — 239. 1.
