Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1040 VÁRADI STERNBERG J.í XOS jelentést tegyen Forgách sírjáról. V. G. Scsurát (egyidőben Ivan Franko, a kiváló ukrán forradalmi demokrata köréhez tartozott), akire a választás bizonyára mint Petőfi egyik első ukrán átültetőjére esett, 1905-ben kétszer járt Visnyevecben, először egyedül, másodszor Török Aurél, ismert magyar antropológus, és Mihalik József, a kassai múzeum igazgatójának társaságában. Küldetéséről a jeles ukrán tudós többször megemlékezik írásaiban, legrészletesebben egy 1937-ben Ilyvóban megjelent cikkében, amelyben Visnyevec ismertetését adja.1 0 Ebből kitűnik, miért nem valósult meg Forgách hamvainak hazahozatala. A száműzött kuruc tábornagyot a karmelita kolostor templomában helyezték örök nyugalomra. Később a templom a görög-keletiek kezébe ment át, 1863-ban pedig leégett. A kriptákat sírgyalázó kincskeresők bolygatták meg, úgy hogy amikor Forgách koporsóját hivatalosan felnyitották, csak az össze-vissza dobált csontokat és egy arany keresztet találtak.1 1 V. G. Scsurát hagyatékában, amely ma fia tulajdonát képezi, ezenkívül több hivatalos (magyar miniszteri, kijevi kormányzósági és ottani osztrákmagyar konzulátusi) leirat és levél (Mihalik Józseftől) található. Ezekben azonban, akárcsak Scsurát említett más írásai között sem találtam adatot Forgách irodalmi hagyatékára vonatkozólag.1 2 Felmerül a kérdés, hogyan kerülhetett az Emlékirat a zsitomiri múzeumba? Sajnos, a Múzeum leltára nem állt rendelkezésemre, úgyhogy csak elképzelések és feltevések közlésére szorítkozhatom. A Zsitomiri Volinyi Központi Múzeum kéziratgyűjteménye, ahogy sikerült megtudnom, különböző egyházi, főnemesi levéltárak és magángyűjtemények irataiból keletkezett. Ezek közé tartozott a zsitomiri káptalan levéltára is. Feltehető, hogy a kézirat, esetleg Forgách más irataival együtt, letétbe került a volinyi terület metropolisában székelő káptalannál vagy valamelyik szerzetesrendnél. Ennek látszólag ellentmond az, ami ismeretes a Forgáchlevéltár sorsáról. Tudjuk, hogy a levéltárat Forgách Simon, mint a fiára hagyható egyetlen vagyonát, 1729-ben letétbe helyezte Uyvó városában, s itt őrizték a kapucinusok kolostorában 1747-ig, amikor Jávorka Ádám volt kuruc ezredesnek sikerült eljuttatnia Magyarországra az örökösökhöz.13 Az Emlékirat azonban — ellentétben a birtokjogi iratokkal — nem képviselt anyagi értéket, és így ezt a száműzött gróf magánál tarthatta, vagy pedig ekkor még be sem fejezte írását, esetleg diktálását, illetve még tartott vagy meg sem kezdődött az Emlékirat most előkerült szövegének a tisztázása. Annyi bizonyos, hogy a Károlyi Sándorral levelezésben álló, és ettől saját maga és örököse ügyének előmozdítását váró gróf jól tudhatta, hogy ugyanott, ahol a családi levéltár iratai anyagi értéket jelenthetnek (a Habsburg-uralom alatt levő országban), az élesen dinasztiaellenes szellemben meg-10 В. Щурат: Вишшвець над Горинем. «Наша Батьювщина». 1937, ч. 2, стор. 33- 34. 11 A cikket két, Mihalik József által készített fénykép illusztrálja. Az egyik a kriptában talált hamvakat, a másik Visnyevec látképét ábrázolja. 12 Felhasználom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Sztepan Vasziljovics Sesurátnak, az Ilyvói Egyetem Tudományos Intézete munkatársának, hogy rendelkezésemre bocsátotta édesapja visnyeveci kiküldetésével kapcsolatos iratainak mikrofilmmásolatát. Ugyancsak köszönetet mondok az Intézet osztályvezetőjének, Jaroszlav Dmitrijevics Iszajevicsnak, hogy segítségemre volt a Scsurátra vonatkozó anyag beszerzésében. 13 Thaly Kálmán : Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes s a gróf Forgách- és Rákóczilevéltár. Századok, 1888. 17., 68. 1.