Századok – 1968
Közlemények - Földes Éva: Művelődéstörténeti és történelem-pszichológiai problémák Robert Mandrou munkásságában. 1026
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK MANDROU MUNKÁSSÁGÁBAN 1027 Az is kétségtelen azonban, hogy ennek a problematikának a feltárásában eddig jelentős eredményre vezettek más, részben marxista vagy a marxizmushoz közel álló szempontokat is érvényesítő, de eredetükben, fogantatásukban nem marxista-kutatók és kutatási irányzatok. Hasznosnak tartjuk, ha ezek közül legalább a legjelentősebbek legfontosabb eredményeit — s ez eredményekhez vezető módszereit — közelebbről szemügyre vesszük. Ezért -is érdemel megkülönböztetett figyelmet Robert Mandrounak, a nagy francia történész, Lucien Febvre tanítványának, az École Pratique des Hautes Études tagozatvezető professzorának munkássága. Ennek a munkásságnak a súlypontja az elmúlt évtizedre esik. Ez idő során jelent meg R. Mandrounak az az öt nagyobb műve1 , amelyek mind értékes tanulságokkal szolgálhatnak a kultúrtörténet marxista kutatói számára is. Tíz esztendeje, 1958-ban került először kiadásra Georges Dubyvel közösen írott műve, az „Histoire de la civilisation française" — a francia kultúra története, két kötetben. (A francia „civilisation" Duby és Mandrou szóhasználatában egyértelműnek tekinthető a „kultúra" szélesen értelmezett — tehát anyagi és szellemi kultúrát egyesítő — fogalmával. Egyébként a szóhasználat — mint ismeretes — különböző íróknál, irányzatoknál sok számottevő és olykor zavaró eltérést mutat.) Duby és Mandrou munkája öt változatlan kiadást ért meg — a közeljövőben jelenik meg a hatodik, átdolgozott kiadása —, s jó néhány nyelvre: köztük angolra, spanyolra és lengyelre is lefordították. Egy évtized hosszú idő az olyan kialakulóban levő tudományág történetében, mint a kultúrtörténet, amelynek nemcsak marxista művelői keresik a helyes utat, hanem, — mint erre már az előzőekben is utaltunk — azok a polgári kutatók is, akik maguk is túljutottak már vagy eleve elvetették a szellemtörténet különböző összetevőit. Duby és Mandrou munkája azonban, amely a korai kezdetektől szinte napjainkig öleli fel a francia kultúra történetét, — egy évtizedes múltja ellenére — még ma is igen sok érdekes és hasznos tanulsággal szolgál számunkra is. A közel hétszáz oldalas mű kétharmada: az 1500-as évektől napjainkig terjedő szakasz Robert Mandrou munkája. Lehet-e e négy és félszázad még felsorolni is soknak tűnő francia gazdasági-társadalmi, szellemi áramlatait ilyen viszonylag rövid terjedelemben áttekinteni s összefoglalni ? Ez a munka azt bizonyítja: lehet. S egyszersmind azt is világosan megmutatja, hogy az a népszerű ismeretterjesztés nem szükségképpen jelent engedményt a tudományos színvonal rovására és a népszerűsítés — mint azt a könyv felhasznált irodalmat ismertető fejezete is illusztrálja — nem kisebb, hanem fokozottabb igényeket támaszt a szerzőkkel szemben. Robert Mandrou kifejezésmódja, a francia esszé legnemesebb hagyományait idéző stílusa, azért olyan élvezetes, hatásos, mert páratlanul bőséges anyagismeretre s emellett életismeretre, emberismeretre épül. 1 fí. Duhjj—R. Mandrou: Histoire de la civilisation française I,—II. Armand Colin, Paris. 1968. — R. Mandrou: Introduction à la France moderne. — Essai de psychologie historique 1600 — 1640. Albin Michel, Paris. 1961. — Do. : De la culture populaire aux 17e et 18e siècles. — La Bibliothèque bleue de Troyes. Stock, Paris. 1964. — U6. : La France aux XVIIe et XVIIIe siècle. Presse Universitaire de France, Paris. 1967. — Uo. : Magistrats et sorciers en France au XVIIe siècle. — Une analyse de psychologie historique. Pion, Paris. 1968.
