Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

94 V. WINDISCH ÉVA Bessenyei 1779-i Hazafiúi Magyar Társaságától, mint korai kezdeménytől eltekintve — 1790 körül válik a tervezett társaságok központi célkitűzésévé a magyar nyelv ápolásának, művelésének, a magyar nyelvű tudományosság létrehozásának gondolata. A korábbi társaságok székhelye vagy tervezett székhelye nagyobbára Bécs vagy Pozsony; s csak az egyetem áthelyezése után tolódik át a súlypont Pestre, mint a leendő magyar tudományosság természetes központjára. Az akadémiai jellegű társaságok tervezői valamennyien Bécsben élő állami hivatalnokok, részben egyházi személyek; polgári elemeket a honismertető vagy kifejezetten természettudományos célkitűzésű társaságok szervezői között találunk, végül a nyelvművelés gondolatának előretörésével a magyar írók veszik kézbe a szervezkedést. A történettudomány szervezett művelésének gondolata csak viszonylag későn, a század vége felé jelentkezik. A történettudomány, vagy egyes ágazatai azonban már számos korábbi tervezetben helyet kapnak. A gondolat elsősége e téren egy 1752. évi pozsonyi tudománykedvelő társaságot illet meg, amely — feltehetőleg Windisch vezetésével — arra szövetkezett, hogy tagjai történeti, elsősorban magyar történeti, régiségtani, földleírási, természetrajzi előadások, moralizáló írások, szónoklatok, versek felolvasásával műveljék egymást. A társaság — úgy látszik, politikai okokból — kénytelen volt működését hamarosan félbehagyni, s a megmaradt tagok, a körülmények kedvező fordulata folytán, 1758 elején kezdhették meg újra tevékenységüket. Céljuknak elsősorban a Magyarországot illető tudományok művelését tekintették; a tagokat vallásra, társadalmi helyzetre és nemzetiségre való tekintet nélkül kívánták összegyűjteni. Üléseiket, amelyeken a tagok dolgozataikat, verseiket felolvasták, hetenként, illetve kéthetenként tartották. A társaság titkára Windisch volt; ismert tagjai a két Kempelen, Engelbert, a pozsonyi harmincadhiva- , tal ellenőre, Farkas apja, és Farkas maga, Ehrenreich Wilhelm Kastenholz és Josef Franz Skollanics, ismert pozsonyi orvosok, Johann Michael Kern, ev. lelkész, gimnáziumi subrector; továbbá a közelebbről nem ismert Josef Gold, Szászky Péter, Fábry Pál és von Sauterheim. Az üléseken a tagok két év alatt 84 művet olvastak fel, közöttük számos verset, moralizáló előadást, természettudományi dolgozatot. Kifejezetten Magyarország történetére vonatkozó előadás mindössze három volt (a zsidók története Magyarországon, Kastenholztól, adatok Sicambriáról, Sauterheimtől, a magyar grófokról, ugyancsak Kastenholztól), egyetemes történeti szintén három (a hunok történetéről és Portugáliáról), öt előadás antik és magyar éremtani kérdésekkel, nyolc ókori történeti és régiségtani témákkal foglalkozott. A társaság kétéves fennállás után helyzete megszilárdításának, uralkodói jóváhagyás kieszközlésének gondolatával kezdett foglalkozni, — ezzel azonban, úgy látszik, végére is ért működésének,10 mely a magyarországi polgárság első olyan — kezdetleges eredményeket már 10

, OSzK Kt. Quart. Germ. 2. E kézirat alapján — mely egy német nyelvű újság részére készített tájékoztatónak látszik — tévesnek kell tartanunk azt a Horányi Elek által közölt adatot (Memoria Hungarorum. III. köt. Posonii. 1777. 569. 1.), hogy Windiseh társasága 1761-ben létesült. Ezt az évszámot Val j avec is átvette, s ennek alapján kötötte hozzá a társaságot az ugyanebben az évben létesült bécsi Deutsche Gesellschaft-hoz (i. m. 107. 1.), a magyarországi tudományos társulás gondolatának német eredetét hangsúlyozandó. Valjavec közölte a társaság törvényeit is (Ungarische Jahrbücher. 1936. 264—267. 1.); eszerint a társaság egyik célja a német nyelv gyakorlása. Az OSzK-ban levő szabályok erről nem tudnak. A Valjavec-féle változatból viszont hiányzik az a részlet, amely szerint az égyesület nemzetiségre való tekintet nélkül toborozza tagjait; Valjavecnél csak a vallás figyelembe nem vétele szerepel. A két szöveg más, kevésbé