Századok – 1967
Tanulmányok - Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre harca Magyarország függetlenségéért a második világháború idején 1311
1344 VIGll KÁROLY „Akárhogy is van, kegyelmes uram, Magyarországot meg kell mentenünk, ezért kockázatot is kell vállalnunk, mindenkinek vállalni a maga felelősségét. Abból kell kiindulni, hogy egykor Werth Henriknek és László tábornoknak meg Bárdossy volt miniszterelnöknek felelniök kell háborúbalépésünkért. . ." Bajcsy-Zsilinszky vitája Szombathelyivel néhány nappal később folytatódott.9 5 Bajcsy-Zsilinszky Szombathelyinek a katonai helyzetről készített emlékiratát bírálva, amely a „német—magyar sorsközösség" alapjaira helyezkedett, szenvedélyes hangon kifejti: ,,. . . küzdöttem régi idők óta az ellen a szerencsétlen babona ellen, hogy mi sorsközösségben vagyunk a németekkel. . . Csak a tények kificamításával Jehet ezt az ezeréves élet-halál harcot sorsközösségnek minősíteni . . ." Bajcsy-Zsilinszky rátérve a német származású vezérkari tisztek szerepére és hatására a magyar tisztikar németbarát szemléletének a kifejlődése terén, tényként állapítja meg: „Sajnos a magyar tisztikar a Werth Henrikek szellemében alakult ki és egy szörnyű német szuggesztió alá került ..." Mindebből Bajcsy-Zsilinszky azt a következtetést vonja le, hogy el kell távolítani a tisztikarból azokat, „akik túlságosan beleszédültek a német— magyar sorsközösség agyrémébe". Levele végén Bajcsy-Zsilinszky így fogalmazza meg a katonai vezetők legfőbb kötelességét az adott helyzetben: „A vezető katonák feladata szerintem az, hogy megkönnyítsék . . . kiválásunkat a háborúból, melyet bűnös államférfiak és bűnös katonák a nemzet nyakába akasztottak ..." Magyarország szerencsétlenségére ezekben a döntő hónapokban és hetekben a másik legfontosabb katonai állás betöltője, Csatay Lajos honvédelmi miniszter is a német érdekek szemszögéből ítélte meg a helyzetet, amikor a minisztertanács augusztus 24-i ülésén beszámolt a Hitlernél tett látogatásáról és kijelentette: ,,. . . nekünk szükségünk van a németek jóindulatára. . . Érdekünk, hogy mennél jobban harcoljon a német az orosz ellen . . ." Még arra is hajlandó volt Csatay, hogy vakon teljesítve Hitler és vezérkarának kívánságát, a minisztertanács ülésén a keleti frontról visszavont magyar haderő jugoszláviai bevetése mellett foglalt állást. Javaslatát azonban —különösen Keresztes-Fischer belügyminiszter éles ellenzése után — elvetették.9 6 Bátor, határozott és az események színvonalára emelkedni tudó politikai vezetés kijelölhette volna az adott helyzetben szükségessé váló katonai feladatokat is. Azonban a Kállay-kormány még az olasz kiugrás után sem látott okot arra, hogy változtasson a passzív kivárás politikáján. Kállay a szeptember 14-i minisztertanácson ismertette azt az álláspontját, amit az olasz kiugrással kapcsolatban a kormányzó elé terjesztett. E szerint: „A magyar kormány Olaszország kapitulációja következtében a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásának jogérvényét megszűntnek tekinti, ebből azonban semmiféle következményt sem von le. (Kiemelés tőlem —V. K.) Ennek folytán jelenleg nem lát okot és módot arra, hogy a magyar— német viszonyon változtatást eszközöljön."9 7 95 Bajcsy-Zsilinszky levele Szombathelyi Ferenchez, 1943. szept. 1. OSzK, Kézirattár, Bajcsy-Zsilinszky hagyaték, 28/109. 96 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1943. aug. 24. 169. cs. 97 OL, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1943. szept. 14. 169. cs.
