Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1274 GALÁNTAI JÓZSEF egybe, hogy így az ellenzéknek tömörülésre és sorakozásra érkezése ne lenne."2 7 A szigorú cenzúra nem csak a sajtó, hanem a könyvkiadás területén is érvényesült. Jellemzően mutatja ezt Horváth Mihály könyvének sorsa. A „Magyarország történelme" című munkájának hatodik kötete, mely II. Lipóttól a bécsi kongresszusig tárgyalta az eseményeket, 1864 elején már ki volt nyomtatva, de a pesti cenzúra 31 helyet jelölt meg, amelyek nem bocsáthatók keresztül. Heckenast kiadó fellebbezésére e helyek számát 21-re, majd a kancellária 12-re szállította le.28 A Schmerling—-Zichy—Pálffy trió további enyhítésre nem volt hajlandó. A kormányzat a sajtót nemcsak cenzúrával, hanem finomabb módszerekkel is befolyásolta. A hivatalos sajtón („Sürgöny") túlmenően jelentős szubvenciókat juttatott az irányát támogató vagy ahhoz közelálló lapoknak, illetve szerkesztőinek. így a konzervatív irányú „Pesti Hírnök" szerkesztője, Török János rendszeresen havonta 500 forintot kapott, Kecskeméthy Aurél havi 200-at. Szubvenciót kapott a „Temesvarer Zeitung" szerkesztője is.29 Egyébként 1865 első felében a lapok példányszáma emelkedett. Az első évnegyedben Buda-Pesten 65 időszaki lap jelent meg 69 519 példányban.3 " A második évnegyedben 67 lap 80 655 példányban. Amint a helytartó összesítése megállapította: „A nagyobb magyar politikai napilapok mindegyikének szaporodott az előfizetője, kivévén a «Pesti Hírnök»-ét, melyé 100-zal fogyott."3 1 A legtöbb példányban a Pesti Napló jelent meg (az első évnegyedben 3750, a másodikban 3800 példány).3 2 A kancellár és a helytartó közt felfogásbeli különbség mutatkozott Eötvös lapengedély iránti kérelmének elintézésénél. A helytartó ellenezte engedélyezését, mint írta: „Kívánatosnak vélném általában azon elvet felállítani, hogy a közjogi kérdés elintézéséig újabb politikai lap megindítására engedély ne adassék." A kancellár viszont úgy véli, Eötvös személye garancia arra, hogy a lap „ha nem kormányirányú is, de valószínűleg mérsékelt s higgadt tartalmú leend", és ezért pártolja a kérelmet.33 Bár a kormányzat a hangulatot a maga szempontjából kedvezőnek ítélte meg, tartott attól is, hogy a politikai élet élénkülésével a néhány hónappal korábban felfedett Nedeczky—Almássy-féle titkos szervezkedéshez hasonló megismétlődhet. Az emigráció ilyen irányú hatására is számított. Ezért egyrészt a megtért „bűnösök" hazatérését mind inkább engedélyezték — 1865 januárjában Szemere Bertalan kapott büntetlen hazatérhetési engedélyt, mellyel rövidesen élt is3 4 —, másrészt rendőrsége éberen figyelte az emigráció hazai kapcsolatait. A helytartó április 26-án jelenti: mutatkoznak olyan jelenségek, melyek az „emigrátiónak az ellenzékhez tartozó egyéniségekre szakadatlanul gyakorolt befolyásaira engednek következtetni".3 5 Május 8-án pedig arról küld jelentést, hogy értesülései szerint a választásokra Kossuth legidősebb fiát haza akarja küldeni.3 6 Ez a hír nagy ijedelmet váltott ki. s 27 D—185 561/1865. 28 D—185 103/1865. 29 D—185 64/1865; 166/1865. 30 D—185 75/1865. 31 D—185 416/1865. 32 D—185 1336/1865. 33 D—185 286/1865. 34 D—185 27/1865; 79/1865. 35 D—185 438/1865. 36 D—185 469/1865.
