Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTRÁK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865-67 1275 mivel itt nyilván illegális határátlépésről és tartózkodásról lehetett szó, a megrémült kancellária rögtön leküldi Kossuth fiainak személy leírását.3 7 A kancellár a hazaiak olaszországi kapcsolataitól annyira fél, hogy még azt is megakadályozza, liogy az Akadémia a firenzei Dante-ünnepélyen képviseltesse magát, „miután az ünnepély előreláthatólag az osztrák kormányra nézve ellenszenves tüntetésekre is alkalommal fog szolgálni".3 8 A magyar politikai közvélemény Schmerling országgyűléssel kapcsolatos terveiből csupán az országgyűlés összehívásának tényét fogadta pozitíve, de mind az előkészítés módszereit, mind az összehívandó országgyűlés számára a kormány által kitűzött célt — ui. a februári alkotmány elfogadását — szinte egységesen elítélte. Ebben a tagadásban a konzervatív és liberális irányzatok egységesek, képviselői gyakran együtt léptek fel. Ez a tagadás gyakran most is tüntető passzivitásban mutatkozott. De a passzivitás már nem fő jellemzője az ellenzéki politikának. Mind a magyar konzervatív, mind a liberális körökben jól tudták 1864 végén—1865 elején, hogy a döntés ideje — legalábbis a Schmerling-kormánnyal — elérkezett. A konzervatívok Bécsben fokozták tevékenységüket. Apponyi és köre íratta Ludassy Mórral és adatta ki szerző feltüntetése nélkül a „Drei Jahre Verfassungsstreit" című röpiratot, mely gyilkos támadás volt Schmerling rendszere ellen.39 1864 novemberében Apponyi Bécsben lapot indított „Debatte" címen, Ludassy szerkesztésével. Schmerling megpróbálta a lapot elhallgattatni, de Apponyiéknak megvoltak a kapcsolataik a legfelsőbb körökben. Mivel a Debatte az osztrák sajtótörvény hatálya alatt állott, szabadabban írhatott a hazai sajtónál, és kiadói megtalálták a módját az itthoni terjesztésnek is. A Debatte mind élesebben támadta Schmerlinget. A konzervatívok fokozódó aktivitása a liberálisok szempontjából most azzal a veszéllyel járhatott, hogy kifogják vitorláikból a szelet. Veszélyesebbé kezdett válni az, ami Eötvöst, Ándrássyt, Lónyait, Keményt már régóta nyugtalanította, hogy a magyar politika különböző irányzatainak arculata, az elválasztó határvonalak meglehetősen elmosódtak. Schmerlinggel szemben ekkor nemcsak a liberális tábornak Deák mögött csoportosuló egysége tűnt töretlennek, hanem a Schmerlinggel szembeni fellépésben a konzervatív tábor legjelentő• sebb irányzata, az országbírói állásból 1863-ban menesztett Apponyi György gróf és köre, együtt haladt a liberálisokkal.40 ] 864 végén Deák is aktívabb fellépésre határozta el magát. Egyelőre az alkotmányjog terén. A Schmerling-rezsim elején a 6l-es országgyűlés feloszlatása után a februári alkotmány további rákényszerítését a magyarokra a Schwarzenbergtől eredő elmélet felelevenítésével igazolták: a forradalommal a magyarok eljátszották jogaikat a régi alkotmányukra. Ezt a „Verwirkungstheorie"-t főleg Perthaler fejtegette. Bár ez az érvelés is végig megmaradt, később háttérbe szorult, és a birodalmi alkotmány elfogadtatása érdekében arra hivatkoztak, hogy az nem ellentétes a régi magyar törvényekkel, mivel azok a reáluniót, vagyis a birodalmi egységet magukba foglalják. E felfogás számára a konzervatívok is szolgáltattak érveket.4 1 Az osztrák közjogászok 37 D—185 629/1865. 38 D—185 427/1865; 483/1865. 39 >>Д gróf lakásán — írja Ludassy — egy államférfiúi társaság előtt felolvastam az iratot. Általános helveslés kísérte. Egy szót sem kívántak rajta változtatni" (Kónyi: i. m. 414. ÍJ. 40 Lásd erre J. Miskolczy : i. m. 130. 1. 41 Ferenczy Zoltán: Deák élete. Bpest. 1904. II. köt. 367. 1. 11*
