Századok – 1967

Korreferátumok - Földes Éva: A kulturális fejlődés néhány kérdése 1242

1242 FÖLDES ÉVA den kutatói érdeklődésével a matematikai logika formalizmusa felé fordult — és ma már ott tart, hogy vagy felismeri saját ráutaltságát a szolid filozófiára, vagy a játékos amatőrködés ingoványába téved, tudóskodó csoportoknak nemzetközi jellegük ellenére is magánjellegű szalon-tevékenységévé változik. Másik — az ellentett pólusról vett — példaként szolgálhat a modern polgári pszichiátria, amely éppen a lét és tudat viszonyának klasszikus filozófiai problematikájától elzárkózva, de e kérdések szakmai sürgetésének engedni kényszerülve a ,,lételemzés"-nek (Daseinsanalyse) nevezett szemléletmódban nem tesz egyebet, mint a Heidegger-féle egzisztencializmust és a Husserl-féle fenomenológiát szőröstül-bőröstül „beemeli" a pszichiátriának mégis csak természettudományos-materialista jellegű fogalomtárába — elképzelhető, hogy minő eredménnyel. A világszerte és a legkülönfélébb tudományok területén észlelhető hasonló jelenségek mind arra vallanak, hogy nem csupán megérett, de sürgető feladattá vált a marxizmus emberkoncepciójának pozitív kidolgozása. Hegel csupán felvetette, de idealizmusa miatt megoldani nem tudhatta az emberi totalitás, az objektum és szubjektum dialektikájának gigantikus problematikáját. A marxizmus átfogó szemléletmódja, a világ birtokbavétele során önmagát megteremtő ember koncepciója az a módszertani kulcs, melynek birtokában e nehéz kérdések valós, materialista megoldása lehetségessé válik. E megoldás a szubjektív és tudati tényezőknek is szükségképpen a nekik kijáró történeti fontosságot tulajdonítja. Ez pedig a történeti kutatás mindennapjainak nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy a kultúrhistória jelentősége a jövőben olyan mértékben fog növekedni, amilyen mértékben történetírásunk az alkotó marxizmus új és nehéz feladatait vállalni fogja. KORREFERÁTUMOK Földes Éva: A kulturális fejlődés néhány kérdése Három kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni, illetve ezekkel kapcsolatban néhány gondolatot felvetni. Ezek: A kultúra-fogalom történeti alakulásának néhány érdekes állomása. A kultúra fogalmának, igényének fejlődése, különös tekintettel a forradalmi mozgalmakra, s e fejlődés tanulságai. Hogyan tágul, módosul ez a fogalom azáltal, lia a marxista történetírásban elfoglalja méltó helyét az egész ember, a sokoldalú ember, a dolgozó ember, mint társadalmi lény. A töríeneírai-társadalmi pszichológia vizsgálatának néhány problémája: közgondolkodás, közízlés, közerkölcs fogalma. Végül: A kitűnő francia művelődéstörténész, Robert Mandrou történetpszichológiai kísérletének néhány tanulsága. Mátrai László előadásának téziseiben utalt a kultúra-fogalom tisztázatlanságára. Még messze vagyunk attól, hogy e fogalom teljes tartalmát felfedjük. Ehhez azonban feltétlenül hozzátartozik az is, hogy e fogalom történeti ala-