Századok – 1967
Tanulmányok - Jemnitz János: Az 1917. évi orosz forradalmak és az európai szocialista munkásmozgalom 917
920 JEM NITZ JÁNOS elküldték megbizottukat Carszkoje Szeloba, aki9 ott kezet szorított a Véres Cárral és Rasputinnal, most, hogy a forradalom megtörtént, követ hajítanak a III. Köztársaság tegnapi bálványára !" A Nacsalo szerkesztői ezután rámutattak, hogy a francia szocialisták mindvégig hallgattak, amikor a cári Oroszországban a szocialistákat ós a nemzetiségeket üldözték. Végül, ami a francia hivatalos üdvözletek azon részét illeti, amelyek a központi hatalmak szocialistáit hívták fel az orosz példa követésére — a Nacsalo kijelentette: „foglalkozzanak Önök mindenekelőtt saját feladatukkal, emlékezzenek arra, hogy minden nép főellensége saját országában található."1 0 Végül a közvetlen franciaországi visszhanghoz tartozik, hogy a vasasok említett szaklapjában Lozovszkij hat oldalas cikkben számolt be az orosz forradalomról s annak előzményeiről. Lozovszkij hangsúlyozta, hogy a háború idején Oroszországban a mensevikeknek csak egy része hirdette meg a németellenes nemzeti függetlenségi háború jelszavát, s hogy ezt a külföldi Szervező Bizottság tagjai sem osztották, sőt még a hazai legális lapokban az értelmiségiek is ostorozták ezt a felfogást. Lozovszkij nyomatékosan aláhúzta azt is, hogy a küzdelemnek Oroszországban nem szakadt vége. A Munkástanács kimutatta, hogy az Ideiglenes Kormány egyes tagjai a régi cári hódító célokat kívánják továbbra is megvalósítani, de a Munkástanács elérte, hogy a kadetek is nyilvánosan dezavuálták e programpontokat, sőt azt is elismertették, hogy a Munkástanács közvetlenül az Ideiglenes Kormány beleegyezése nélkül is létesíthet külföldi munkásszervezetekkel kapcsolatokat. A vasasok láthatólag ebben a vonatkozásban is vállalták a további küzdelmet — az orosz forradalmi szocialistákkal együtt. A francia munkásmozgalom két fő tendenciája az orosz kérdésben még egy ponton csapott össze. A március-végi napokban kormányszinten szocialista állami „követekként" bízták meg oroszországi küldetéssel a francia Albert Thomast, az angol William Thorne-t és a belga Hendrik De Mant, hogy az orosz szocialistákat az Antant támogatására bírják. A szocialista többségi parlamenti frakcióban ekkor felvetették, hogy a kormánymegbízottak mellett „kötetlenebb formában" parlamenti képviselők is utazzanak Oroszországba, lényegileg hasonló céllal. A delegációnak Marcel Cachin, Ernest Lafont és Marius Moutet lett volna a tagja, — de a párt kisebbségi, pacifista irányzata a küldetést hevesen ellenezte, hiszen jogosan tarthattak attól, hogy a „követek" az orosz munkásszervek békekezdeményezését bénítanák meg. A Cachin—Moutet küldöttség március 31-én mégis elindult s április 13-án Pétervárra érkezett. Az orosz szocialisták — még a mensevikek is — fenntartással fogadták a küldötteket, tartottak azok háborús elvakultságától, s Cachin naplója szerint a Munkástanácsban Kerenszkij kijelentette, hogy az orosz szocialiták mind zimmerwaldisták, míg a francia küldöttek közül senki sem az.11 A francia képviselőket ezután a front-városokba, majd a katonák közé vezették, hogy ott elérjék a kívánt érzelmi hatást, de a következmény más volt, mint amit vártak. Cachin és társai megdöbbenéssel tapasztalták, hogy senki sem óhajtja folytatni a háborút, általános a meggyőződés, hogy Németországban és Ausztria-9 Albert Thomas 1916. évi pétervári látogatására történik itt utalás. 10 l'Union des Métaux. 1917 febr.—máj. 11 Marie Louise Cachin Jacquier : Marcel Cachin en Russie. Démocratie Nouvelle, 1967. 4. sz.
