Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

864 P. N. FEDOSZEJEV Az egységfront és a népfront taktika hatékony kifejezése volt a munkásosztály és a dolgozók más rétegei között kötött szövetségnek, a kommunisták és más pártok együttműködésének. Ez a taktika, amelyet gyakorlatilag aspanyol dolgozóknak a fasizmus és a reakció ellen vívott hősies időszakában, majd Franciaországban a háborúelőtti években alkalmaztak gyakorlatilag, megmutatta, hogy van lehetőség arra, hogy a haladó társadalmi fejlődés plattformján széleskörűen tömörítsék a népi erőket. Napjainkban, midőn további eltolódás következett be az erőviszonyokban a szocializmus javára, a többpártrendszer perspektívája a szocializmusra való áttérés feltételei között egyes országok számára különösen nagy jelentőségűvé válik. Ez a perspektíva nemhogy nem mond ellent Október tapasztalatainak, hanem közvetlen folytatása s az új helyzetnek megfelelő továbbfejlesztése annak, amit elsőnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom során a lenini párt vezetése alatt kíséreltek — és valósítottak is — meg. A Nagy Októberi Forradalom megifjította hazánkat, a termelőerők és a kultúra fejlődésének hatalmas ösztönzőit hozta létre. Lenin útmutatásaira támaszkodva a párt minden intézkedést megtett a forradalom katonai védelmének biztosítására, az ország védelmi képességének megszilárdítására. A szocializmus építésének legfontosabb feltétele a gépi nagyipar létrehozása volt, amely képes a mezőgazdaság átalakítására is. A másik legfontosabb feladat a mezőgazdaság szocialista átalakítása volt. Lenin hatalmas érdeme abban van, hogy megnyitotta e feladat megvalósításának gyakorlati útját a szövetkezetek és állami gazdaságok fejlesztése révén. Ma egyre nagyobb befolyást gyakorolnak világszerte a felszabadító mozgalmakra a szocialista országokban folyó gazdasági építés eredményei, amelyek ma már a világszocializmus szilárd gazdasági bázisává váltak. Lenin a szocialista társadalom felépítése programjának feltétlen részeként jelölte meg az ország lakossága kulturális színvonalának gyökeres felemelését, a kulturális forradalom m.egvalósításái. Az álforradalmi szájhősökkel és hangoskodókkal szemben, akik ignorálták a kulturális örökséget, Lenin a szocialista kulturális forradalmi főfeladatát abban látta, hogy — leküzdve a polgári ferdítéseket és maradványokat — féltve óvjuk a kultúra minden értékét, amelyeket az emberiség korábbi fejlődése során létrehozott, átértékeljük azokat a munkásosztály szemszögéből, s a széles dolgozó tömegek közkincsévé tegyük. „Birtokba kell venni azt az egész kultúrát, amelyet a kapitalizmus hagyott hátra és fel kell építeni belőle a szocializmust. Birtokba kell venni az egész tudományt, a technikát, minden ismeretet, a művészetet. Enélkül nem építhetjük fel a kommunista társadalom életét."11 Lenin műveiben és beszédeiben a proletárforradalom, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet valamennyi fontos kérdése alapos, alkotó kidolgozást nyert. Gyakorlati megvalósításuk óhatatlanul tükrözte Oroszország történeti fejlődésének sajátosságait. Am a munkásosztály ügyének győzelméért folyó harc Lenin által kidolgozott alapelveinek jelentősége messzire túlmutat egy ország keretein, igazi világtörténelmi jelentősége van. Mindazok a hatalmas átalakulások, amelyek az elmúlt ötven esztendő alatt hazánkban végbementek, eltéphetetlenül összefüggnek a szovjet munkásosztály, a szovjet nép tevékenységével. Ennek tudatában is tisztában vagyunk azzal, hogy a szovjet nép eredményeit nagy mértékben köszönheti a nemzet-11

V. I. Lenin Művei. 29. köt. 67 — 58. 1. «