Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

816 KRÓNIKA mivel a munkásmozgalomnak, az SzDP korábbi hibái miatt, nem voltak szövetségesei a parasztság ós a nemzetiségi tömegek körében. A paktum súlyával tetézetten is voltak azonban az SzDP taktikájának pozitív vonásai. Az 1904 elején kialakult, Szabó Ervin vezette ellenzéki csoport föllépett a reformizmus, a politikai alkukötések gyakorlata ellen, s a demokratikus szövetségi politika kialakításának szükségességét hirdette. Az értekezés részletesen kifejti, hogy ez az ellenzék végül is nem alkothatott ideológia-politikai és szervezeti tekintetben egységes csoportot, és sikere is korlátozott volt. Tevékenysége azonban a további fejlődés szempontjából jelentőséggel bírt. Erényi Tibor opponens az értekezés jelentőségét hangsúlyozva kiemelte, hogy a példásan jegyzetelt disszertációt nagy és fontos forrásanyagra támaszkodó, jó történeti érzékkel megírt, alapos, színvonalas és értékes munkának tartja, mely — ha nem is old meg minden kérdést — adatok sokaságát ismerteti meg, gondolatokat ébreszt ós néhol vitára is serkent. Az értekezés elkerüli a korábbi szemléleti torzulásból eredő hibákat, és a tényleges történeti helyzetből kiindulva érthetővé teszi az események zajlását, elemzi azokat és több téves elképzelést oszlat el. Az opponens több megállapítással nem értett egyet, vagy vitathatónak talált. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a koalíció vezéreinek politikája taszította az SzDP-t Kristóffy oldalára. Ennek elemzése során megállapítja, hogy az ország demokratikus átalakításának előtérbe állítása, a koalíció nemzeti törekvéseivel szemben az adott esetben a haladást szolgálta, mivel olyan erőviszonyok alakultak ki, hogy a demokratikus haladás szembekerült a magyar nemzeti törekvésekkel. Ezzel azonban nem lehet egyetérteni, hiszen a magyar nemzeti törekvések nem egy alapvetően progreszszív hatalommal szemben vetődtek fel. A szerző többször megkísérli a szociáldemokrata politika átfogó értékelését. Az adott viszonyok között lényegében helyesnek minősíti a párt taktikai céljait, módszereit és eszközeit, az ezek folyományaként létrejött paktumot azonban nem. Az opponens szerint foglalkozni kellene bővebben azzal a kérdéssel, miért alakult ki olyan helyzet, melyben az SzDP nem fordulhatott szembe a koalícióval és kormánnyal egyaránt. Ki kell emelni, hogy az SzDP a nemzeti kérdéssel nem tudott mit kezdeni. S ha a marxista történetírás korábban túlságosan ki is emelte a nemzeti függetlenség problémáját, ezt az egyoldalúságot nem javíthatjuk ki ellentétes előjelű egyoldalúsággal. Meg kell mondani, hogy az SzDP megkísérelhette volna a nemzeti és nemzetiségi kérdés jelentőségének tényleges felmérését. E kérdéssel kapcsolatos értetlenség ugyanakkor a korabeli európai szocialista mozgalom egyik jellemző vonása volt. Az opponens nem értett egyet azzal sem, hogy egyáltalán nem alakíthattak volna ki kétfrontos taktikát. Véleménye szerint az adott helyzetben az SzDP-nek önálló politikát képviselő harmadik erőként kellett volna fellépnie. A választójog sorsa nem a paktummal állt vagy bukott. Ezenkívül a munkáspártnak ki kellett volna állnia a koalíció progresszív követeléseiért is, ós erről a plattformról kellett volna bírálni soviniszta demagógiáját. Az értekezés egyik fő érdeme, hogy a maguk bonyolultságában mutatja be az eseményeket. Sikerült része a tanulmánynak Szabó Ervin tevékenységének elemzése; helyes lett volna azonban Szabó és a baloldali szociáldemokraták közötti kapcsolatban rejlő ellentmondások bővebb megvilágítása is. Túlzás azt mondani, hogy az ellenzéki csoport felismerte az ország demokratizálásának két döntő fontosságú feladatát, az agrár- és nemzetiségi kérdés megoldásának szükségességét. Foglalkoztak ugyan mindkét kérdéssel bizonyos mértékben, kiemelték jelentőségüket, de ezen túl nem jutottak. Az a helyzet adódott, hogy akik felismerték a demokratikus feladatok jelentőségét, nem igényelték következetesen a szocialista átalakulást, akik viszont a szocialista célkitűzések valóra váltását sürgették, többnyire megfeledkeztek az ehhez vezető út fázisairól. Mucsi az ellenzék sikertelenségének okait többnyire a köreiben mutatkozó elméleti-politikai különbségekre, gyengeségekre vezeti vissza. Be kellett volna mutatni a dolog másik vonatkozását, a Garami-féle politika „esős oldalait", a párt forradalomelméletének ós szervezeti felépítésének problémáit, valamint, az SzDP-nek az Jnternacionáléhoz való viszonyát is. Az opponens ezek után néhány tömörítésre, rövidítésre, egyes fontos megállapítások kiemelésére tett javaslatot. Végezetül leszögezte, hogy az értekezés marxista történetírásunk újabb eredménye, értékes munka, és javasolta, hogy Mucsi Ferencnek a kandidátusi fokozatot ítéljék oda. Pölöskei Ferenc opponens elöljáróban kifejtette, hogy a marxista történetírásunkat sok tekintetben gazdagító disszertációnak több, a munka általános színvonalán is felülemelkedő fejezete van, mint pl. a munkásmozgalom egyre duzzadó árjának bemu-