Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

KBÚN1EA 817 tatása, a szervezkedés bázisa bővülésének s a harc célkitűzései, módszerei, jellege fejlő­désének konkrét rajza. A dolgozat helyesen bírálja a koalíció népellenességót, nacionaliz­musát, rámutatva, hogy épp a nacionalizmus volt az összekötőkapocs a koalícióban tö­mörülő társadalmi rétegek között. Sok új anyagot tartalmaz a SzDP baloldalának rajza is, különösen a baloldal agrárpolitikájának és a SzDP 1905-ös választási taktikájának elemzése. Sok újat mond a független szocialisták útkereséséről, a Mezőfi és Achim ve­zette paraszti szervezkedésekről is. A szociáldemokrata párt 1905-ös választási taktiká­jával kapcsolatban vitába szállt a disszertáció egyes helyein kifejtett véleménnyel. A jelölt — mondotta — lényegében elfogadja a baloldal pártvezetőséggel szembeni kritikáját, mind a vezetés módszerei, a föld- és a nemzeti kérdés, mind pedig az 1905-ös taktika vonatkozásában. Ugyanakkor helyesli a SzDP 1905/6-os politikájának taktiká­ját is. A szerző elismeri, hogy a Fejérváry-kormánnyal kötött paktum a reformizmus jelentkezésének káros megnyilvánulása volt, azt is bizonyítja, hogy a paktum tartal­mazott a haladás ügyét szolgáló mozzanatokat is. Vagy elismerjük a baloldal kritikájá­nak jogosságát, vagy helyeseljük az SzDP taktikáját. Nem helyes azt állítani, hogy a SzDP-nak valamelyik reakciós erőhöz kellett csatlakoznia, s ez csak a darabontkormány lehetett. A pártnak az önálló proletárpolitika útját kellett volna választania. A demokra­tikus és nemzeti követelések összekapcsolása s az önálló irányvonal kialakítása segí­tette volna az összes haladó erők összefogását már 1905-ben, s gyorsította volna a koalíció bomlását, s így a párt tömegbázisának kiszélesedésére vezetett volna. Azt is meg kell vizsgálni, milyen volt a paktumnak, az együttműködésnek az alapja, tartalma és követ­kezményei, mit akart az udvar, a kormány az SzDP-vel való kapcsolattal elérni. Kris­tóffy elsősorban nem a választójog érdekében, hanem a koalíció sakkbantartása, meg­puhitása céljából kereste a kapcsolatot. A párt e szövetséggel — szándékai ellenére — nem a választójog megvalósításához, hanem a koalíció kapitulációjához, hatalomra­jutásához járult hozzá. Az együttműködés egyben korlátozta is a párt politikai tevé­kenységét, mert a demokratikus követeléseket szinte kizárólag a választójog ügyére redukálta, s eleve kizárta, hogy a nemzeti kérdést is napirendre tűzze. A demokratikus és nemzeti követeléseket valójában Bécs állította szembe egymással, ezzel akarta a koalíciót programja feladására kényszeríteni. Hogy ha a SzDP a demokratikus és nem­zeti célokért, a nemzetiségek jogaiért egyaránt síkraszál], s így leplezi le mind a koalíció nacionalizmusát, mind a kormány sötét módszereit, s energiáját nem elvtelen kompro­misszumokra fordítja, úgy járult volna igazán hozzá a demokratikus eszmék terjesztésé­hez és ezen erők tömörítéséhez. A bécsi taktikát tehát, a demokratikus és nemzeti köve­telések szembeállítását nem fogadhatjuk el eleve adott objektív helyzetnek. Végezetül megállapította, hogy Mucsi Ferenc dolgozata jelentős hozzájárulás marxista történetírásunk eredményeihez, a SzDP 1905-ös politikájának értékelése azon­ban az elmondottak alapján korrekciókra szorul. Mindezek alapján javasolta a kandi­dátusi cím odaítélését. Mucsi Ferenc válaszában a disszertáció megírásának nehézségeiről szólva megem­lítette, hogy a politikai válság története, a kor agrárhistoriája, a nemzetiségi mozgalmak története mind kidolgozatlan történetírásunkban. Éppen ezért egyes megállapításai — mondotta — nem tekinthetők „véglegesnek", az értékelések egyrésze csak hipotetikus értékű lehet. A további kutatások az egyes megállapításokat kérdésessé is tehetik. Hangsúlyozta azt is, hogy az értekezés megírásában az általa ismert tények teljes tiszte­lete vezette. El kell fogadni azonban Pölöskei Ferenc javaslatát, hogy az idézetek számá­nak és terjedelmének csökkentése a munka előnyére válnék. Köszönetet mondott a bírálóknak több fogyatékosság felfedéséért, pl. a Szabó Ervin vezette csoport rajzára vonatkozó észrevételekért. Az észrevételek nagyrészt könnyen korrigálható tévedésekre, pontatlanságokra vonatkoznak; átdolgozásnál örömmel hasznosítható valamennyi. Súlyosabb problémát tesznek szóvá Pölöskei és Erényi akkor, amikor az SzDP 1905/6-os taktikáját érintik. Az opponensek — bár nem egyenlő mértékben és hangsúllyal — lénye­gében elutasítják ezt az új értékelést, melyet az értekezés a kérdésről nyújt. Az értékelés azonban nem a SzDP 1905/6-os taktikájának elfogadása, helyeslése. A jelölt hangsú­lyozta, hogy a paktum alapján kialakított taktika a dinasztia végső fokon antidemokra­tikus célkitűzéseinek támogatását jelentette. Ugyanakkor a pártnak saját korábbi hibái folytán más lehetősége akkor nem volt, mint hogy a Rristóffy-féle manővert igyekezzék kihasználni a dinasztia törekvéseitől való megfelelő elhatárolódás feltétele mellett. Ez nem azonos azzal, hogy elfogadná a dinasztia célkitűzéseit támogató, annak demokratiz­musát eltúlzó felfogásokat. S még ezt a taktikát is csak reálpolitikai lehetőségnek lehet elfogadni s a veze­tőket az értekezés elmarasztalja, mert célkitűzéseik megvalósításához már korábban is nem kerestek megfelelő szövetségeseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom