Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

KBÚN1EA 817 tatása, a szervezkedés bázisa bővülésének s a harc célkitűzései, módszerei, jellege fejlődésének konkrét rajza. A dolgozat helyesen bírálja a koalíció népellenességót, nacionalizmusát, rámutatva, hogy épp a nacionalizmus volt az összekötőkapocs a koalícióban tömörülő társadalmi rétegek között. Sok új anyagot tartalmaz a SzDP baloldalának rajza is, különösen a baloldal agrárpolitikájának és a SzDP 1905-ös választási taktikájának elemzése. Sok újat mond a független szocialisták útkereséséről, a Mezőfi és Achim vezette paraszti szervezkedésekről is. A szociáldemokrata párt 1905-ös választási taktikájával kapcsolatban vitába szállt a disszertáció egyes helyein kifejtett véleménnyel. A jelölt — mondotta — lényegében elfogadja a baloldal pártvezetőséggel szembeni kritikáját, mind a vezetés módszerei, a föld- és a nemzeti kérdés, mind pedig az 1905-ös taktika vonatkozásában. Ugyanakkor helyesli a SzDP 1905/6-os politikájának taktikáját is. A szerző elismeri, hogy a Fejérváry-kormánnyal kötött paktum a reformizmus jelentkezésének káros megnyilvánulása volt, azt is bizonyítja, hogy a paktum tartalmazott a haladás ügyét szolgáló mozzanatokat is. Vagy elismerjük a baloldal kritikájának jogosságát, vagy helyeseljük az SzDP taktikáját. Nem helyes azt állítani, hogy a SzDP-nak valamelyik reakciós erőhöz kellett csatlakoznia, s ez csak a darabontkormány lehetett. A pártnak az önálló proletárpolitika útját kellett volna választania. A demokratikus és nemzeti követelések összekapcsolása s az önálló irányvonal kialakítása segítette volna az összes haladó erők összefogását már 1905-ben, s gyorsította volna a koalíció bomlását, s így a párt tömegbázisának kiszélesedésére vezetett volna. Azt is meg kell vizsgálni, milyen volt a paktumnak, az együttműködésnek az alapja, tartalma és következményei, mit akart az udvar, a kormány az SzDP-vel való kapcsolattal elérni. Kristóffy elsősorban nem a választójog érdekében, hanem a koalíció sakkbantartása, megpuhitása céljából kereste a kapcsolatot. A párt e szövetséggel — szándékai ellenére — nem a választójog megvalósításához, hanem a koalíció kapitulációjához, hatalomrajutásához járult hozzá. Az együttműködés egyben korlátozta is a párt politikai tevékenységét, mert a demokratikus követeléseket szinte kizárólag a választójog ügyére redukálta, s eleve kizárta, hogy a nemzeti kérdést is napirendre tűzze. A demokratikus és nemzeti követeléseket valójában Bécs állította szembe egymással, ezzel akarta a koalíciót programja feladására kényszeríteni. Hogy ha a SzDP a demokratikus és nemzeti célokért, a nemzetiségek jogaiért egyaránt síkraszál], s így leplezi le mind a koalíció nacionalizmusát, mind a kormány sötét módszereit, s energiáját nem elvtelen kompromisszumokra fordítja, úgy járult volna igazán hozzá a demokratikus eszmék terjesztéséhez és ezen erők tömörítéséhez. A bécsi taktikát tehát, a demokratikus és nemzeti követelések szembeállítását nem fogadhatjuk el eleve adott objektív helyzetnek. Végezetül megállapította, hogy Mucsi Ferenc dolgozata jelentős hozzájárulás marxista történetírásunk eredményeihez, a SzDP 1905-ös politikájának értékelése azonban az elmondottak alapján korrekciókra szorul. Mindezek alapján javasolta a kandidátusi cím odaítélését. Mucsi Ferenc válaszában a disszertáció megírásának nehézségeiről szólva megemlítette, hogy a politikai válság története, a kor agrárhistoriája, a nemzetiségi mozgalmak története mind kidolgozatlan történetírásunkban. Éppen ezért egyes megállapításai — mondotta — nem tekinthetők „véglegesnek", az értékelések egyrésze csak hipotetikus értékű lehet. A további kutatások az egyes megállapításokat kérdésessé is tehetik. Hangsúlyozta azt is, hogy az értekezés megírásában az általa ismert tények teljes tisztelete vezette. El kell fogadni azonban Pölöskei Ferenc javaslatát, hogy az idézetek számának és terjedelmének csökkentése a munka előnyére válnék. Köszönetet mondott a bírálóknak több fogyatékosság felfedéséért, pl. a Szabó Ervin vezette csoport rajzára vonatkozó észrevételekért. Az észrevételek nagyrészt könnyen korrigálható tévedésekre, pontatlanságokra vonatkoznak; átdolgozásnál örömmel hasznosítható valamennyi. Súlyosabb problémát tesznek szóvá Pölöskei és Erényi akkor, amikor az SzDP 1905/6-os taktikáját érintik. Az opponensek — bár nem egyenlő mértékben és hangsúllyal — lényegében elutasítják ezt az új értékelést, melyet az értekezés a kérdésről nyújt. Az értékelés azonban nem a SzDP 1905/6-os taktikájának elfogadása, helyeslése. A jelölt hangsúlyozta, hogy a paktum alapján kialakított taktika a dinasztia végső fokon antidemokratikus célkitűzéseinek támogatását jelentette. Ugyanakkor a pártnak saját korábbi hibái folytán más lehetősége akkor nem volt, mint hogy a Rristóffy-féle manővert igyekezzék kihasználni a dinasztia törekvéseitől való megfelelő elhatárolódás feltétele mellett. Ez nem azonos azzal, hogy elfogadná a dinasztia célkitűzéseit támogató, annak demokratizmusát eltúlzó felfogásokat. S még ezt a taktikát is csak reálpolitikai lehetőségnek lehet elfogadni s a vezetőket az értekezés elmarasztalja, mert célkitűzéseik megvalósításához már korábban is nem kerestek megfelelő szövetségeseket.