Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 69 Károly közreműködik Németország befolyásolásában az Entente Elzász-Lotharingiára és Belgiumra vonatkozó követeléseinek teljesítése ügyében — azonnali fellépést igényelt. S ekkor derült ki a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségi viszonyának tényleges tartalma. A Habsburguralkodónak s külügyminiszterének nemcsak ilyen irányban nem volt befolyása a német külpolitikára, főleg pedig a katonai irányvonal alakulására, hanem még szűkebb érdekeinek keresztülvitelét sem tudta következetesen biztosítani. Habsburg Károly trónralépése s az új irányzat felülkerekedése óta a szövetségi viszony fokozatosan egészen sajátos függőségi viszonnyá alakul át, illetőleg amennyiben a háború kitörése óta is az volt, úgy ez 1917 március végének eseményei óta a Monarchia vezetői számára is egyre nyilvánvalóbbá vált. A viszony függőségi jellege a Monarchia hivatalosan kifejezett kívánságainak sorozatosan ért visszautasításában58 jelentkezett. A kapcsolat másik sajátossága abban állott, hogy Németországnak is létfontosságú érdeke fűződött ahhoz, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a háborúban maradjon, mert különbéke útján való kiválása nemcsak délkeleti frontjának, de egész háborús gépezetének megbénulását vonta volna maga után.5 9 így különös túlzás nélkül állítható, hogy a két hatalom szövetségének jellege érdemben 1916 decembere, gyakorlatilag 1917 márciusa óta teljesen megváltozott, mert a Monarchia küzdőtársból nehezen vonszolt teherré vált a Német Birodalom számára. E folyamat pedig nem is elsősorban a háborúellenes tömegek mozgalmai következtében bontakozott ki, közvetlen előmozdítói éppen az ezen mozgalmaktól rettegő osztrák uralkodó körök voltak, amelyek hatalmukat a háborúnak e szakaszában a Szövetséges Hatalmak oldalán még némi veszteségek árán is nagyobb mértékben látták volna biztosítva, mint a kétes jövőjű Németországén. Elképzeléseik azonban egyre valószínűtlenebbé váltak. 1917. március 25-én .Czernin utazott Berlinbe, a március 16-i bécsi tárgyalások folytatására, ill. a március 22-i koronatanácsi határozat keresztülvitelének megkísérlésére, de nem utolsósorban a Sixtus-program megvalósításának előkészítésére. E tárgyalás lefolyása — amelyet német részről Bethmann Hollweg kancellár folytatott — meglehetősen ködbevesző.60 Eredménye azonban egy szempontból világos. Abból, hogy a március 22-i osztrák-magyar koronatanács határozatának 1. pontját igen jelentős vonatkozásban „kiigazította"; az 1917. március 27-i megbeszélés határozata ugyan kimondja azt, hogy az integritás biztosításán túlmenő bekebelezések esetén „egybehangzó-68 Erre vonatkozólag Id. Fritz Fischer: Griff nach der Weltmacht. 441—447. 1. 59 Graf Ottokar Czemin über die Politik während des Weltkrieges. Rede, gehalten am 11. Dezember 1918 im Niederösterreichischen Gewerbe Verein. Fremden blat t, 12. Dezember 1918. No 339. 60 A Berlinben lefolytatott konferenciáról Polzer-Hoditz ad bővebb felvilágosítást. Eszerint e fontos értekezleten Bethmann kancelláron és Czerninen kívül német részről Zimmermann államtitkár és von Stumm volt jelen, osztrák részről pedig Hohenlohe nagykövet, lényegében tehát mindenki, aki illetékes volt. Az 1918. febr. 5-i berlini német—osztrák megbeszéléseken (közli: Volkmann: Die Annexionsfragen des Weltkrieges. 21. sz. melléklete 217 — 223. 1.), mégis több német államférfi: Gr. Hertling, v. Kühímann, Helferich azt állította, hogy nem tudott ezen értekezletről. Felvetődik a kérdés, kellett-e akkor tudniok róla ? Ugyanezt állítja Ludendorjf is (Urkunden, 374. 1.), aki viszont akkor is illetékes volt — legalább is a németeknél bevett szokás szerint. Homályos az is, miért kapta az itt létrejött határozat a,,Bécsi Megállapodás", vagy,,Bécsi Okmány" elnevezést az egykorú hivatalos körökben. Az szintén nem világos, hogy Fritz Fischer miért használja ezt a tudománvos szempontból eléggé indokolatlan elnevezést (i. m. 447. 1.).
