Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
68 G0NDA IMRE hozható azzal, hogy Magyarország lemond minden Boszniára és Hercegovinára vonatkozó jogáról Ausztria javára". Gróf Clam Martinié, az osztrák miniszterelnök vitába szállt Tisza álláspontjával. Kijelentette, hogy Ausztria Lengyelországban és Valonában amúgy is kénytelen lesz területekről lemondani, s ilyen körülmények közt elégtelennek tartja azt a kárpótlást, amelyet a háborúból amúgy is érintetlen területtel kilépő Magyarország felkínál a Havasalföldért. A Boszniára és Hercegovinára vonatkozó magyar jogok átruházása Ausztriára, éppen ezért nem egyenértékű ellenszolgáltatás, amihez hozzájárulását adhatná, bár elismeri, hogy Románia Magyarország érdekkörébe tartozik. Ausztria kártalanítására ezért más előnyöket is kell biztosítani: ilyen volna Észak-Szerbia hozzácsatolása, amely kikerekítené bosznia-hercegovinai birtokát. Egyébként javasolja, hogy a magyar kormánnyal való megállapodást halasszák el, mert most amúgy sem tudná elfogadni Tisza formuláját. Tisza erre kijelentette, hogy ragaszkodik eredeti álláspontjához, ahhoz, hogy azonnal kötelezzék el magukat, mert később még nehezebb lesz a megállapodás. A vitának végül is az uralkodó igyekezett véget vetni, azzal, hogy az ő feladata gondoskodni a birodalom egyes államai egymással szembeni előnytelen helyzeteinek megszüntetéséről. Amidőn Tisza az értekezlet befejezésekor is kijelentette, hogy ragaszkodik az esetleg megszerzendő román területek azonnal végrehajtandó átcsatolásához, a Boszniára és Hercegovinára vonatkozó magyar jogok Ausztriára való átruházása mellett — az uralkodó csupán arra volt hajlandó, hogy két miniszterelnökét a kérdés mielőbbi megtárgyalására utasítsa. Tiszának tehát nem sikerült az általa sürgetett határozatot az 1917. március 22-i koronatanácson keresztülvinnie. Nem mintha ennek a határozatnak különös gyakorlati jelentősége lehetett volna. A koronatanácsi ülésnek — nem utolsósorban Tisza hibájából — amúgy is volt bizonyos szervi hibája: hiába hangoztatták ezt megelőzően, hogy a háborús célok a háború katonai eseményeinek függvényei, résztvevői mégis állandóan engednek a medve bőrére való alkudozás félrevezető csábításainak. Tény, hogy az értekezlet után a helyzet semmivel sem tisztázottabb, mint azelőtt. Ez derül ki abból a megjegyzésből, amelyet az uralkodó egyik bizalmasa előtt tett Tisza magatartására ,, . . . ilyen miniszterekkel kell nekem kormányoznom, akik egyáltalán nem értik az idők szavát. Nein akartam Tiszát az ellentmondásommal izgatni. Lépésről lépésre kell előrejutnom."56 E kijelentés egyben az uralkodónak a koronatanácson mondott szavaira is fényt vet, amelyek szerint országai érdekeinek pártatlan védelme az ő feladata. Az osztrák—magyar viszonylatban keletkezett kusza helyzet azonban nem volt az adott időpont egyetlen jellemvonása. A német szövetségessel szemben tanúsított osztrák magatartás semmivel sem volt sem őszintébb, sem nyíltabb. Ezúttal csupán arra utalunk, hogy a koronatanácsot követő-napon érkezett Sixtus Bécsbe, s március 24-én keletkezett — tanúk szerint Czernin tudomásával — az első Sixtus-levél,57 amelynek arra vonatkozó ígérete, hogy 58 Arthur Graf Polzer-Hoditz: Kaiser Karl. Aus der Geheimmappe seines Kabinettsehefs. Zürich—Wien, Amalthea Verlag. 1929. 355. 1. 57 Uo. 329 — 331. 1. Bőségesen foglalkozik e kérdéssel a már említett R. Lorenz munkája is, továbbá W erkmann: Deutschland als Verbündeter. Berlin. 1931.
