Századok – 1967

Történeti irodalom - The Correspondence of Henry Oldenburg Vol. II; III (Ism. Makkai László) 729

728 TÖRTÉNETI IRODALOM 729 THE CORRESPONDENCE OF HENRV OLDENBURG (Madison, Milwaukee, and London. 1966. The University of Wisconsin Press. Volume II. 1663-1665, XXVI + 678 1.; Volume П1. 1665-1667, XXIX + 649 1.) HENRY OLDENBURG LEVELEZÉSE Az értékes kiadvány első kötetéről a századok 1967. évi 1—2. számában már beszámoltunk, és ismertettük Henry Oldenburgnak, a Royal Society első titkárának életrajzát is. A II. és III. kötet Oldenburg titkári tevékenységének első öt esztendejéből közli levelezését, összesen 469 általa vagy őhozzá írott levelet. Ezekből a levelekből kiderül, hogy milyen jelentős szerepe volt Oldenburg fáradhatatlan szervező és propagandatevékenységének abban, hogy a Royal Society az akkori európai tudományos élet legfőbb központjává nőtte ki magát. 1665-től a társaság hivatalos kiadványaként, de saját pénzén adta ki a Philosophical Transaction-t, mely neki ugyan sok anyagi hasznot nem hozott, de annál nagyobb szerepet töltött be a tudomány fejlődésében, mint a nemzetközi tudományos élet legtekintélyesebb fóruma. Az első kötet ismertetése során említettük azt a szoros kapcsolatot, mely Oldenburgot már előzőleg Robert Boyle-hoz, a Royal Society legbefolyásosabb tagjához ős ideológusához fűzte. Oldenburg megmaradt Boyle bizalmasának, művei kiadójának ós latinra fordítójának azután is, hogy a Royal Society titkára lett, s levelezésében Boyle természetfilozófiai eszméit mint a társaság hivatalos álláspontját képviselte. Etekintetben igen jellemző Spinozával folytatott levelezése (első darabjairól már az I. kötet ismertetésében megemlékeztünk), melyben a két nagy tudós homlokegyenest ellenkező természetfilozófiai elveit próbálta egyeztetni. Oldenburgnak a szóban forgó öt év alatt 25-ről 30-ra szaporodó állandó levelezőpartnere között leggyakrabban Boyle neve fordul elő, mellette John Wallis, a nagy matematikus és csillagász szerepel legtöbbször az angolok közül. A levelek nagyrésze azonban külföldre ment vagy onnan jött. Oldenburg nemzetközi levelezését messzenéző cél inspirálta. A Royal Society Bacon eszméit kívánta megvalósítani egy hatalmas nemzetközi tudományos összefogás által, mint azt Oldenburg egy francia levelezőtársának kifejtette: „célunk egy szilárd filozófiát felépíteni a lehető legpontosabban végzett megfigyelések és kísérletek alapján, s mihelyt megfelelő anyagi alapokkal rendelkezünk, megbízzuk majd az ország legtudósabb és leglelkiismeretesebb filozófusait, hogy jelöljenek ki, hajtsanak végre és jegyezzenek fel mindenféle kísérletet, sőt filozófiai követeket is kiküldünk, hogy utazzák be a világot s keressék fel és jelentsók a természet és a mesterség műveit és termékeit, s mindezt azért, hogy idővel összeállítsák a természet és a mesterség történetét, mely ha elkészül, elegendő anyagot fog szolgáltatni egy lerombolhatatlan szilárdságú filozófiai rendszer felépítéséhez" (II. köt. 142. 1.). Ennek a naivitásában is tiszteletreméltó programnak az érdekében szőtte Oldenburg külföldi kapcsolatait. S ha a levelezés költségeit fedezendő, informátoraitól politikai híreket is szerzett az angol külügyi hivatal számára (ezzel kapcsolatban kellemetlenségei is támadtak, sőt rövid fogságot is szenvedett), az, amiről ő maga beszámolt és másoktól olvasni akart, a tudomány fejlődése volt. Leveleiben vitákat kezdeményezett hazai és külföldi tudósok között, s a döntőbíró a Royal Society volt. Nem egy e levelek közül változatlanul került rá a Philosophical Transactions hasábjaira. A külföldi levelezőtársak közt leggyakrabban a hollandi Spinoza és Huygens, a francia Pierre Petit és Adrien Auzout, valamint a német Hevelius nevével találkozunk. Ezek a nevek egyben azokat a földrajzi határokat is kijelölik, amelyeken belül Oldenburgnak sikerült rendszeres kapcsolatokat létesítenie. Olaszországból már csak ritkán kapott közvetlen információkat; az olasz tudományos életről többnyire francia tudósítói tájékoztatták. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha Kelet-Európával még vékonyabb szálak kapcsolták össze Oldenburgot. Pedig nem is olyan régen, Anglia forradalmi évtizedeiben sok cseh, lengyel, magyar értelmiségi került közelebbi érintkezésbe az angol szellemi élettel. Ennek Oldenburg levelezésében inkább csak emlékei találhatók; Comeniusnak pl. csak kétes értékű Lux e Tenebris-éről történik futó említés, s egyszer hallunk a Londonban élő nagy cseh rézmetszőről, Hollarról. Sűrű levelezést folytatott viszont Oldenburg a lengyel ariánusok Hamburgban élő emigráns püspökével, Lubieniecki Szaniszlóval, a neves csillagásszal, akit egy másik kelet-európai emigráns, Jászberényi Pál tájékoztatott már előzőleg a londoni tudományos törekvésekről. A levelezésre való felszólítást viszont egy erdélyi diák, Frank Ádám vitte Hamburgba. A kiadók ismeretlen személynek mondják Jászberényit, holott a maga ide-