Századok – 1967

Történeti irodalom - Budapest–Bécs–Prága. A szerzői munkaközösség tagjai: R. I. Malinovszkij a Szovejtunió marsallja; I. V. Agibalov; V. A. Angilov; N. V. Eronin; I. M. Malakov ezredesek és M. N. Gorbanov alezredes. Általános szerkesztő R. J. Malinovszkij (Ism. Godó Ágnes) 715

716 I TÖRTÉNETI IRODALOM f feldolgozások felhasználása és idézése. Sok kérdést — éppen a személyes részvételből következően — más oldalról közelítenek és válaszolnak meg, de általában az eddigi ismere­tektől lényegesen eltérő új értékeléseket nem adnak. A munka fő értéke.éppen abban van, hogy a 2. és 3. Ukrán Front harcát bemutatva sok esetben túllépnek az adott ország földrajzi keretein, és szélesebb politikai és hadászati összefüggéseket mutatnak be és így bizonyítják, hogy a szovjet—német arcvonal legdélibb szakaszán elért sikerek hogyan jái ultak hozzá a fasiszta Németország helyzete egészének megromlásához és így tulajdon­képpen a felette aratott győztmhez. Ugyancsak a résztvevő beszámolóján keresztül ismeri meg az olvasó még közelebbről azt is, hogy a Vörös Hadsereg megérkezése a délkelet­európai országokba milyen hatást gyakorolt az egész európai arcvonal alakulására és az egész európai ellenállási mozgalom fellendülésére, ezen belül a román, a bolgár, a jugo­szláv, a magyar, a csehszlovák hazafiak antifasiszta harcára. A könyv több mint kétharmad része a magyarországi felszabadító harcok előz­ményeivel, az 1944 őszi katonai és politikai eseményekkel, a felszabadító hadműveletek sajátosságaival foglalkozik. Ez a munka központi kérdése. Ez az arány is kifejezi a szerzők azon törekvését, hogy bebizonyítsák: bár Magyarország felszabadítása a szovjet csapatok hadműveleti részfeladata, a hitleri Németország számára az adott időszakban a magyarországi front tartása kulcskérdést jelentett. A szerzők külön részben foglalkoznak Magyarország szabadságharcos múltjával, több esetben Petőfi szavait és költeményeit idézik a sokóvszázados harcról szólva. Megem­lékeznek a Magyar Tanácsköztársaságról, a magyar—orosz fegyverbarátságról a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az orosz polgárháború éveiben. Tolmácsolják a saját és a szovjet katonák többségének akkori érzéseit, hogy milyen érdeklődéssel ós rokonszenvvel jöttek hazánkba, Ijogy megismerjék népünket. A magyarországi hadműveletek megindulásának előzményeit elemezve az írók értékelik az 1944 őszi magyarországi belpolitikai helyzetet, Horthy kormányzó és a náci­barát magyar reakció szerepét és törekvéseit. Foglaikoznuk a magyar ellenállási mozga­lom helyzetével és megállapítják, hogy a magyar munkásosztály fasizmus elleni harca a a szovjet csapatok beérkezéséig nem tudott fegyveres felkeléssé átnőni (25.1.). Ennek okait vizsgálva a szerzők elsőként a román kiugrást említik meg. Románia a fegyveres felkelés eredményeként hitlerista csatlósból annak ellenségévé vált s röviddel ezután Bulgária is hadat üzent Németországnak. Hitler azonnal intézkedett: Magyarország egész politikai és gazdasági életének urai a németek lettek. Részletesen foglalkoznak a magyar kormányvál­sággal és az uralkodó osztályok tagjaiban a romániai események hírére kialakult zavarral és félelemmel, az angolszász orientáció előtérbe kerülésével. Ez utóbbit a szerzők külön is kiemelik. A magyar reakció nyilvánvaló szándéka volt az, hogy uialmukat átmentsók a háború utánra és ezt csakis úgy látták biztosítottnak, ha az országot az angolszászok szállják meg, addig pedig — akár német segítséggel is — feltartóztatják a szovjet csapatokat Magyarország határainál. A hitlerista vezetés érdeke ebben egy beesett a horthysta vezetés érdekeivel, ameny­nyiben az előbbi számára létkérdés volt Magyarország megtartása addig, amíg nem sikerül különbékét kicsikarnia az angol—amerikai féltől. Ezért csapatokat dobott át más irányok­ból Magyarországra és gyors ütemben három védővonal kiépítése is megkezdődött. Ezek a védővonalak (a keleti határon, a Tiszánál, a Duna nyugati partja mentén Érdtől a Dráváig, az ún. Margit-vonal) voltak hivatva a szovjet csapatok feltartóztatására és fel­morzsolására 1944 telén. A felszabadító harcok eseményeit a szerzők három külön fejezetben írják meg: az első az erdélyi hadművelettel, a második a budapestivel, a harmadik a balatoni hadmű­velettel foglalkozik. Ezt követően a bécsi támadás történetét ismertetik, de ennek nagy része természetszerűleg már az ausztriai, illetve csehszlovákiai felszabadító harcokra vonatkozik. A szerzők igen nagy figyelmet fordítanak minden hadművelet bemutatásánál a kedvező illetve kedvezőtlen körülményekre, melyek közvetve vagy közvetlenül befolyT ást gyakoroltak a harctevékenységre. A könyv szerzői az 1944/45-ös délkelet-európai háborús események bemutatása során konkrétabbá teszik azokat a mély összefüggéseket, melyek a duklai, az erdélyi, a belgrádi és a debreceni hadműveletek között voltak és egymásra kölcsönösen hatottak. Elemzik a magyarországi harcok főbb sajátosságait is. Ezekközül különkikell hangsúlyozni, hogy ezekben a harcokban a szovjet csapatok mellett más nemzetek antifasiszta fegyveres alakulatai is részt vettek, így a románok, jugoszlávok, bolgárok. Ez utóbbiakkal kapcso­latban meg kívánok említeni egy adatot, melyet a szerzők tévesen közöltek. Azt írják ugyanis, hogy 1944-december 20-tól a Dráva északi partja mentén az 1. bolgár és a III. jugoszláv hadseregek voltak védelemben (94. és 103.1.): A bolgár és jugoszláv dokumen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom