Századok – 1967

Történeti irodalom - Navrátil; Jan: Úloha obchodních vztahu mezi rakousko-uherským imperialismem a Srbskom v letech 1901–1914 (Ism. Kovács Endre) 717

TÖRTÉNETI IRODAiOM 717 tumok azt bizonyítják, hogy ez időpontban itt csak a jugoszláv csapatok voltak védelemben, az 1. bolgár hadsereg csapatai a Szerémségben harcoltak és csak december 29-én kezdték meg dunai átkeléseiket abból a célból, hogy felváltsák a Dráva északi partján védelemben levő szovjet és jugoszláv csapatokat. ' A magyarországi harcok befejezésével nem ért véget a szovjet csapatok támadása. A munka a továbbiakban részletes áttekintést ad Ausztria egy részének és Csehszlovákia nyugati területeinek felszabadulásáról, a szovjet—csehszlovák fegyverbarátság ma is ható fényeiről, különösen a május 9-i prágai felkelésben, ahol a hitleristák utolsó nagy csoportosulását zúzták szét. A délkelet-európai országok felszabadításában résztvevő 2. és 3. Ukrán Front csapatai nyolc hónapon át szüntelen harcban voltak, melynek során több nagyszabású támadó hadműveletet hajtottak végre, így a laçi-kisinyevi, a debreceni, a belgrádi, a budapesti, a Bécs — Bratislava—brnoi és végül a prágai hadműveleteket. Több mint 1700 km út volt mögöttük. E Frontok harctevékenységükkel jelentős támogatást nyújtottak az 1. Ukrán Front, az 1., 2., és 3. Bjelorussz Frontnak a kelet-poroszországi, a Visztula-oderai és a berlini hadműveletek sikeres végrehajtásához. Azáltal pedig, hogy jelentős német erőket kötöttek le Magyarországon — és ezeket az erőket a németek főleg a nyugati arcvonalról vonták el — lehetővé tették az angol—amerikai csapatoknak a Rajnához való kijutást, a komoly víziakadályon való átkelést (melyen a németek „véletlenül" ép hidat is hagytak) és hogy kibontakoztassák támadásukat a Ruhr-vidéken (376. 1.). A 2. és 3. Ukrán Front csapatai hozzásegítették a volt német csatlósokat: Romániát, Bulgáriát és Magyarországot a háborúból való kiugráshoz, hozzájárultak Csehszlovákia és Jugoszlávia teljes feszabadulásához és biztosították ezekben az országokban a demokratikus átalakuláshoz szükséges feltételeket. Külön említést érdemel a könyv stílusa. Olyan hangnemben szólnak a szerzők az olvasóhoz, hogy egyszerre hatnak értelmére és érzelmeire, élményt adnak és emlékeztetnek. Ehhez a hangulathoz hozzájárul a gazdag képanyag és a közérthetően megszerkesztett vázlatok, melyek az igen értékes könyvet illusztrálják. , GODÓ ÁGNES JAN NAVRÁTIL: ŰLOHA OBCHODNÍCH VZTAHŰ MEZI RAKOUSKO-UHERSKÍM IMPERIALISMEM A SRBSKEM V LETECH 1901-1914 (Praha, Státní Pedagogické Nakladatelství. 1965) AZ OSZTRÁK-MAGYAR IMPERIALIZMUS ÉS SZERBIA KERESKEDELMI KAPCSOLATAINAK SZEREPE 1901 —1914 KÖZÖTT Az olomouci Palacky-Egyetem történész-munkaközösségében készült tanulmány az első világháborút megelőző évek külkereskedelmi kapcsolatainak statisztikai tükrében vizsgálja az egykori Osztrák-Magyar Monarchia szerb politikáját. A szerző tárgyalási módja sokhelyütt túlmutat a szűkebb külkereskedelmi összefüggések körén a Monarchia balkáni összpolitikája irányában. Ebben a balkáni expanzív politikában Szerbiának kiemelkedő hely jutott a tárgyalt időszakban, ami természetszerűleg folyt áz országnak Bécs számára kedvező földrajzi fekvéséből, agrárstruktúrájából és abból a függő helyzetből, melyet a berlini kongresszus óta Szerbia a Monarchia irányában elfoglalt. A szerző világos gondolatmenettel és áttekinthető periodizációval érzékelteti azokat a lényeges változásokat, melyek a Monarchia és Szerbia gazdasági kapcsolataiban 1900 — 19Ï4 között végbementek. 1906 februárjáig — a vámháború kitöréséig — Szerbia abszolút gazdasági függésben volt a Monarchiától, bár a szerb burzsoázia emancipációs törekvései már ekkor érezhetőkké váltak, hogy 1906 —1911 között, a vámháború időszakában döntő fordulathoz vezessenek a két ország gazdasági kapcsolataiban, ami egyet jelentett az osztrák-magyar befolyás gyors csökkenésével a szerb gazdasági életben. A szerb burzsoázia heves ellenállása az osztrák-magyar' beavatkozás ellen nemcsak a gazdaságban, hanem a politikai életben is válsághoz vezetett, és Bosznia-Hercegovina anneksziója idején a háború veszélyét idézte elő a Balkánon. Á szerző külön periódusként veszi fel