Századok – 1967
Történeti irodalom - Révész Imre: Bécs Debrecen ellen (Ism. Vörös Károly) 706
706 TÖRTÉNETI IRODALOM 706 számára ekkor egyedül választható lehetőséget: a bismareki „három császár" koncepciót Az udvari párt viszont az osztrák—orosz együttműködést németellenes tartalommal kívánta. „A külügyminiszter az uralkodó és az udvari körök részéről csak úgy számíthatott ... az osztrák—német barátság gondolatával való megbékélésre, egyáltalán a javasolt új külpolitikai irány elfogadására, ha a nyugati pozíciókért más helyen megfelelő ellenszolgáltatást, vágy legalább az ellenszolgáltatás reményét nyújtja . . . Tudomásul venni az egységes Németország kialakulását, baráti viszonyt létesíteni Európának ezzel a legnagyobb katonai és politikai hatalmasságával, Németország közvetítésével megegyezésre törekedni Oroszországgal, elhárítani Franciaország azon törekvését, amely németellenes szövetségbe kívá^ija vonni Ausztria-Magyarországot, végül a nyugati pozícióveszteségek ellensúlyozására terjeszkedni a Balkánon Törökország rovására — így foglalhatnánk össze annak a külpolitikának főbb vonásait, amelyet Beust elfogadásra ajánlott az uralkodónak" (249— 250.1.), amelyhez az alkotmányos szervek hozzájárultak és amelyet — a Monarchia tervezett keleti politikáját — német részről jóváhagytak. A Monarchiában 1871 augusztusával új külpolitikai időszak kezdődött. A Hohen -wart-kormány menesztése Beustot is magával sodorta ugyan, de Andrássy visszakanyarodni kényszerült a „három császár" elgondoláshoz. „A Beust által érvényrejuttatott külpolitikai irányzat így túlélte alkotóját ... A francia—porosz háború eredményeként 1871 augusztusában beiktatott külpolitika — mint a 70-es évek egyedül lehetséges külpolitikai irányzata —• tartósan érvényben maradt" (255. 1.). A francia—porosz háború eredményeként végleg lezárult a német nemzeti mozgalom. Az osztrák-német burzsoázia „nemzeti-liberális" fordulata után Ausztriából sem fenyegette többé veszély a német egységet. A Monarchia számára pozitív értelemben zárult le az egységes Németország megalakulása: kiderült, hogy összeegyeztethető a soknemzetiségű osztrák birodalom létével az egységes Németország adott formában történő megalakulása. A soknemzetiségű dualista Monarchiát azonban új veszély — a szláv nemzeti mozgalom és az orosz nagyhatalmi politika — fenyegette. A francia—porosz háború — végzi Diószegi — egy korszak lezárásán túl új kérdést is tett fel: összeegyeztethető lesz-e a Kelet-Európában kibontakozó nemzeti átalakulásokkal a soknemzetiségű Monarchia léte. INOZE MIKLÓS RÉVÉSZ IMRE: BÉCS DEBRECEN ELLEN Vázlatok Domokos Lajos (1728 — 1803) életéből és működéséből (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 130 1. Értekezések a történeti tudományok köréből. U. s. 38) Csatlakozva Sinai Miklós életrajzát ós a Bach-korszak protestáns egyházpolitikáját feldolgozó korábbi magisztrális munkáihoz, Révész Imre új kötete ismét — s ezúttal ismét új szemszögből — a világi hatalom ós a magyarországi protestáns egyház egymás mellett élésének és együttműködésének, modern társadalom- és politikatörténeti módszerek alkalmazásával történetírásunkban még igen kevéssé vizsgált (pedig éppen ezáltal különösen tanulságosnak bizonyuló) kérdéseivel foglalkozik. Sinairól szólva a XVIII. század végének, a Bach-korszak egyházpolitikáját tárgyalva a XIX. század ötvenes éveinek idevágó problémáit ismertette: az időbeli távolság ellenére is azonban alapjában azonos szituációt: mindkét esetben a Habsburg-állam arra irányuló kísérletét, hogy a hazai protestáns egyházak irányításában a világiakat, az azok gyámkodását már megelégelt egyháziak csendes vagy aktív szekundálásával kikapcsolja, s helyükbe saját magát iktassa be. Könnyű átlátni, e tervek sikere esetén jelentőségüket a rendi-függetlenségi politika hagyoiftányosan legszilárdabb bázisaikónt szolgáló protestáns tömegek politikai igazodását illetőleg: így e kísérletek s aulikus hajlamú papi szekórtolóik kudarcát Révész mindkét esetben azzal az elégtétellel nézte, mely a református egyházra a birtokosnemesi befolyást a Habsburgokénál minden, az előbbivel szemben helyesen hangoztatott fenntartása ellenére is, még mindig hasznosabbnak, két rossz közül a kisebbiknek ítéli. Amely utóbbi nézettel ha vitatkozni lehet is, jogosultságát mint álláspontnak kétségbevonni mindenesetre indokolatlan lenne.
